A Securitate a román kommunista diktatúra titkosszolgálata volt. A szervezetet 75 évvel ezelőtt, 1948. augusztus 30-án hozták létre szovjet mintára. A nyolcvanas évek végén már félmillió ügynökaktájuk volt, amelyből 130 ezer „aktív” kapcsolatokra vonatkozott. Több ezer gyereket kényszerítettek arra, hogy jelentsenek a környezetükről. De fenntartottak börtönöket, kényszermunka- és kivégzőtáborokat is. A román Gulágon mintegy százezer személyt tartottak fogva, gyakran bírósági ítélet nélkül.
A Securitatét (románul: Departamentul Securității statului, azaz Állambiztonsági Osztály) több mint négy évtizedes fennállása alatt többször átszervezték, átnevezték, de a politikai rendőrség alapvető funkciója mindvégig az volt, amit alapító rendeletben is rögzítettek, hogy
megvédje a »demokratikus« vívmányokat, és biztosítsa a Román Népköztársaság biztonságát a szervezkedő belső és külső ellenséggel szemben.
1948 és 1963 között az ukrán származású Gheorghe Pintilie (1902–1985) lett a Securitate első embere, aki egyben a Belügyminisztérium teljhatalmú első miniszterhelyettese is volt. A szervezet eleinte egyáltalán nem volt nagy létszámú, 1948 őszén 1151 főből állt a központi apparátus, és további 2822 tiszt dolgozott a 13 tartományi igazgatóságon. A tisztek többsége még be sem töltötte a 25. életévét, így semmilyen rendfenntartói vagy állambiztonsági szolgálatot nem teljesített 1945 előtt.
A Ceaușescu-rezsim bukása után nem maradt fenn az ügynökök teljes, hiteles nyilvántartása. A mágnesszalagok is „csak” 58 ezer nevet tartalmaznak. A kutatók szerint a negyvenes évek végére széles körű ügynökhálózatot építettek ki: mintegy 42 ezer besúgót tartottak nyilván. Az 1960-as évek első felében az ügynökök száma már 80 ezer körül mozgott, majd 1967-re elérte a 118 ezret. Ez a szám a munkadossziéval ellátott ügynököket, a rezidenseket, a társadalmi megbízottakat és az alkalmi kapcsolatokat is magába foglalta.
A hetvenes-nyolcvanas években óriásra duzzadt a Securitate megfigyelőrendszere: 1989-ben csaknem félmillió (!) ügynökakta létezett, ebből 130 ezer „aktív” kapcsolatokra vonatkozott.
Az állambiztonságot a nyolcvanas években már nem valamiféle „titkos” politikai rendőrségnek tekintették, mert a román állampolgárok tudatában voltak annak, hogy a munkahelyüket, baráti körüket, sőt olykor a családjukat is „behálózták”.
Érdekesmód a magyar többségű Székelyföldre vonatkozóan pontos kimutatások maradtak fenn. Eszerint 1958-ban 489, 1961-ben ezer ügynököt tartottak itt számon, és a főképp magyar nemzetiségűekből álló hálózatot egy nyolcvanfős, nagyrészt magyar nemzetiségű/anyanyelvű operatív személyzet irányította.
A Securitate működtette az úgynevezett román Gulágot is, ahol 1964-ig körülbelül százezer személyt tartottak fogva, gyakran bírósági ítélet nélkül.
A koncentrációs rendszerbe börtönök, kényszermunkatáborok, kivégzőtáborok tartoztak. Idekerültek mindazok, akik szembeszegültek a kommunista diktatúrával. Ehhez az elnyomó univerzumhoz 44 börtön és 72 kényszermunkatábor tartozott. Az átnevelőbörtönökben a kínzás válogatott módszereivel próbálták átnevelni a polgári világban nevelkedett embereket a kommunista ideológiára. Emellett működtek szerte az országban kivégzőbörtönök, de női- és gyermekbörtönök is.
A Securitate semmilyen piszkos ügylettől nem riadt vissza. Így a belső elhárítással foglalkozó igazgatóság ellenőrzése alatt folyt a szász és zsidó származású román állampolgárok szervezett eladása is az NSZK-nak, valamint Izraelnek.
A történet 1963-ban kezdődött, amikor a román kormány brit közvetítéssel megegyezett Izraellel tízezer zsidó család kivándorlásában.
A tranzakció rendkívül költséges volt, személyenként 4-6 ezer dollárba került.
Az 1960-as évek végétől az NSZK kormánya is „kivásárlási” programot indított, amit egy 1978-as államközi egyezmény utólag szentesített.
Nicolae Ceaușescu (1918–1989) uralma alatt, az 1968–1989 között kivándorló mintegy negyvenezer zsidóért 112 millió dollárt fizetett Romániának az izraeli kormány, míg a nyugatnémet hatóságok csaknem kétszázezer németet „vásároltak meg”, hozzávetőlegesen 200 millió márkáért.
Az egykori kommunista titkosszolgálat levéltárát tanulmányozó országos tanács (CNSAS) két éve feltárta, hogy a Securitate fennállása alatt gyermekek ezreit szervezték be. Az átvilágítási testület szerint a szekusok és milicisták több ezer 18 év alatti diákot kényszerítettek rá, hogy a környezetükről jelentsenek.
Sok olyan eset is van, amikor a Securitatéval felnőtt korukban együttműködő besúgókról derült ki, hogy már gyermekkorukban beszervezték őket.
Az akkor beszervezett gyermekek ma 40-50 évesek, adott esetben felelős pozíciót betöltő felnőttek.
Csendes László, a CNSAS tagja és egykori elnöke úgy vélekedett, hogy tizenéves gyerekeket szülői jóváhagyás nélkül nem hogy beszervezni, de kihallgatni sem lett volna szabad. Ez akkor is törvénytelen és alkotmánysértő volt, a megfélemlített gyerekek tehát egyértelműen áldozatok voltak.
Három éve több tízezer, a román kommunista rendszer tevékenységéhez köthető kitelepítésekre vonatkozó iratot hoztak nyilvánosságra. Ezek az iratok is híven tükrözik, milyen gátlástalanul korlátozta a politikai titkosrendőrség a látókörébe került személyek szabad mozgását, és azt is, hogyan sértette meg alapvető emberi jogaikat.
A dokumentumok közzététele segíthet azoknak az egykori áldozatoknak és leszármazottaiknak, akik egy 2020-as törvénymódosítás alapján anyagi juttatásra jogosultak a kommunista hatalom meghurcoltatásai miatt. De a külföldre deportált, börtönbüntetésre ítélt és bezárt személyek felkutatásában, valamint az egykori üldözöttek életútjának dokumentálásához is hozzájárulhat az adatbázis.
(Borítókép: A román titkosszolgálat, a Securitate működéséről szóló kiállítás 2008. február 25-én.Fotó: Németh György / MTI)