5,3 százalékkal nőttek a fogyasztói árak az eurózónában. Az, hogy augusztusban az egy évvel korábbihoz képest ekkora volt az emelkedés az árindexben, kamatemelésre ösztönözheti az uniós döntéshozókat.
Nem lassult az eurózóna éves inflációja az augusztusi mutatószámok alapján. Az 5,3 százalékos növekedés még mindig több mint két és félszerese az Európai Központi Bank által kitűzött 2 százalékos célnak.
Hajlok arra, hogy azt mondjam, talán kicsit többet kellene tennünk
– nyilatkozta Pierre Wunsch, a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (EKB) belga igazgatótanácsi tagja arra utalva, hogy emelni kellene a kamatlábakat. Wunsch hozzátette, nem tartja valószínűnek, hogy az inflációs célként kitűzött 2 százalékot 2025 előtt eléri az eurózóna.
Az EKB következő kamatdöntő ülését szeptember 14-én tartják, a döntéshozók pedig joggal tarthatnak a stagflációtól, amelyet az alacsony gazdasági növekedés és a rögzült infláció együttesen idéznek elő.
Christine Lagarde, a frankfurti székhelyű jegybank elnöke nemrég megerősítette elkötelezettségét azzal kapcsolatban, hogy az eurózóna inflációs mutatószáma ismét az EKB által kitűzött célszám közelébe kerüljön. Lagarde úgy fogalmazott, a kamatlábakat „elég korlátozó szintre kell hozni addig, amíg nem érjük el a két százalékot”.
Az EKB döntéshozóinak legnagyobb dilemmája az, hogy visszafogják-e a gazdasági növekedést a magasabb kamatlábakkal, vagy ideiglenesen is, de elengedik a kétszázalékos inflációs célt.
Ennek oka az, hogy a befektetéseket, valamint a pénz körforgását serkentő hitelfelvételeket az alacsony kamatlábak ösztönzik, ami végső soron gazdasági növekedést eredményez.
Az Európai Unió klasszikus gazdaságpolitikája az ortodox monetáris politikára, fiskális szigorra és szabad kereskedelemre épül, ahol a közös intézmények felülről szabályoznak és irányítanak.
Az elmúlt években a járvány és az ukrajnai háború során fellépő válságok során a tömb nem csupán átalakuláson ment keresztül. A világ többi részéhez hasonlóan az EU döntéshozói és politikusai újra felfedezték a gazdaságot mint a geopolitikai verseny csataterét, különösen az ipart mint az államok egymás elleni fegyverét.
Az Európai Bizottság kihirdette a „nyílt stratégiai autonómia” új doktrínáját, amely egy sor új, egyoldalú intézkedésben öltött testet, amelyek célja, hogy felkészítse a blokkot egy olyan globális gazdaságra, amely nem a növekvő nyitottság és együttműködés, hanem a bezártság felé halad.
Ezeknek az új eszközöknek a többsége védekező jellegű.
Többek között a kulcsfontosságú nyersanyagokkal való ellátottságot és az alapvető technológiához való hozzáférést kívánják biztosítani a blokk számára, illetve garantálni, hogy az importgáz ára megegyezzen azzal, amit az uniós termelőknek kell fizetniük.
Mások radikálisabbak: megtorló intézkedéseket tartalmaznak azokkal az államokkal szemben, amelyek megtagadják a kölcsönös fellépést vagy más országok azon erőfeszítéseit, hogy az EU-tagokat olyan külpolitikák elfogadására kényszerítsék, amelyek ellentétesek az EU értékeivel, például a demokráciával vagy a jogállamisággal.
A befektetési átvilágítási keretrendszer bevezetése utáni első két évben az uniós tisztviselők állítólag több mint 600 beérkező befektetést vizsgáltak meg. Az, hogy az EU prioritásként kezeli ezt a kérdést, egy szélesebb körű elmozdulást világít meg a beruházások fokozottabb ellenőrzése felé.
Amennyiben a szeptember 14-i ülésen úgy határoznak, hogy növelik az irányadó eurózónás kamatlábat, az immár a tizedik emelés lenne sorozatban. Ez azt jelentené, hogy az alapkamat 4 százalék lenne, ami a mindenkori legmagasabb szám. A kereskedők 30 százalékos esélyt jósolnak ennek, ami az euró gyengülésében és az eurós kötvényekre iránti nagyobb keresletben nyilvánul meg.
Az eurózóna és az amerikai infláció között a legnagyobb különbség, hogy míg az európai árnövekedést az energiaárak hajtották, addig Amerikában az emelkedést keresletoldali tényezők ösztönözték. Ugyanakkor
az inflációs folyamatok az Atlanti-óceán mindkét partján hasonló utat jártak be.
Ezek a fejlemények olyan lépésekre sarkallták az amerikai és európai vezetőket, ami több állami beavatkozást igényelt, értelemszerűen az államkassza terhére. A háztartásoknak nyújtott támogatások költségvetése azonban már a végét járja. A reáljövedelmek továbbra sincsenek a válság előtti szinteken, míg a szolgáltatási szektor két és féléves mélyponton van.
A magasabb kamatlábak az európai gazdaságra is kifejtették hatásukat. A visszafogottabb banki hitelezés közel 0,4 százalékpontos visszaesést jelent a GDP-növekedésben minden negyedévben, míg a vállalatok fizetésképtelensége 8 százalékkal nőtt az idei esztendő második negyedévében. A közgazdászok úgy vélik, a szigorúbb monetáris politika 2023 második felében éri el hatásfokának csúcsát.
Az árakat alapvetően két tényező mozgatja ellenkező irányokba. Az egyik a munkaerőpiaci helyzet. A munkanélküliség jelenleg nagyon alacsony szinteken van. Bár a cégek kevesebb munkást vesznek föl, nagyon kicsi az esélye a nagyszabású leépítéseknek. Ennek egyik fő oka, hogy a vállalatvezetők egyre nehezebben válnak meg a munkavállalóktól, hiszen a kontinens országai elöregedőben vannak.
Ennek a folyamatnak köszönhetően az Európai Unióban a nominálbérek – és ezáltal az árak is – növekednek, habár nehezen tudják tartani a lépést az inflációval. Ez okozza, hogy a reálbérek, azaz a fizetések árszínvonalhoz viszonyított változása negatív irányú.
A másik tényező – amely mérsékli az inflációt – a visszaeső kereslet a különböző fogyasztási javak, valamint a szolgáltatások iránt.
A koronavírus-járvány alatt az árnövekedés lelépte a bérek emelkedését, ami a vállalatok infláció általi profitnövekedésében öltött testet.
Az alacsonyabb kereslet, amely viszont a reálbérek csökkenéséhez késve, de igazodik, mérsékelheti az árakat, miközben a bérek továbbra is növekedhetnek. Ez az új, egyensúlyhoz közelebbi helyzet pedig visszafoghatja az inflációt is.
Bár az EKB nagyon úgy tűnik, hogy 4,25 százalékról 4,5 százalékra fogja emelni az irányadó kamatlábat, a bérek ragadóssága nyomán az infláció előbb-utóbb monetáris szigorítás nélkül is mérséklődne.
(Borítókép: Alex Kraus / Bloomberg / Getty Images)