Észak-Korea gyakorlatilag hét évtizede szinte teljesen elszigetelt ország. Se ki, se be. A koronavírus-járvány után hermetikusan zárták le a határokat. Negyvenhárom hónap elteltével indultak újra légi járatok – természetesen Kína és Oroszország irányába.
Kim Dzsongun – ahogyan a Washington Post nevezi: a Remete Királyság uralkodója egy totalitárius állam fejeként már a koronavírus megjelenése előtt a társadalmi távolságtartás nagymestere volt. Az eltelt három és fél év az ország életében azonban még a Kim-dinasztia mércéjével is rendkívüli volt.
Az észak-koreai hatóságok már 2020 elején lezárták a nemzetközi határokat. Korlátozták nemcsak persze az idegenforgalmat, hanem a diplomáciai látogatásokat, a segélyszállítmányok érkezését és a kereskedelmet is, hogy meghiúsítsák a vírus beszivárgását az ország amúgy csapnivaló egészségügyi rendszerébe.
Phenjan most kitárta kapuit.
Észak-Korea zászlóshajója, az Air Koryo légitársaság a minap indította újra járatait a fővárosból Pekingbe és az orosz kikötővárosba, Vlagyivosztokba. A vasúti és vízi teherszállítás már hónapokkal a személyszállítás előtt kezdett talpra állni.
Eközben maga Kim minden jel szerint Vlagyimir Putyinhoz készül, hogy előmozdítsa a két ország közötti fegyverkezési tárgyalásokat. Washington már korábban azzal vádolta Moszkvát, hogy illegálisan vásárolt észak-koreai lőszert az ukrajnai front ellátására.
A Kim-rezsim ürügyként használta a koronavírust, hogy még szigorúbb ellenőrzést gyakoroljon a lakosság gazdasági és szociális jogai felett – állítják szakértők és emberi jogi jogvédők.
Észak-Korea gazdaságát, beleértve az alvilág „vállalkozóit”, mélyütés érte a Kínával folytatott feketepiacot megakadályozó határzáraktól. Kim – a koronavírus-fertőzés kockázatára hivatkozva – korlátozta a hétköznapi emberek mozgását, gyülekezését és a külső információkhoz való hozzáférést.
Az eltelt három és fél év elszigeteltsége eszményi környezetet teremtett a vezetés számára, hogy fokozott központi ellenőrzést gyakoroljon minden területen, az életviteltől a gazdaságig
– emlékeztetett Rachel Minyoung Lee, a bécsi székhelyű Open Nuclear Network vezető elemzője.
A segélyszervezetek alkalmazottai, a kereskedelmi küldöttségek és a diplomaták sem tudtak belépni Észak-Korea területére, hogy első kézből tájékozódjanak az életkörülményekről.
A totális izoláció idején Észak-Korea néhány területen megkísérelte elérni az önellátás maximumát: a textiliparban és a mezőgazdaságban fellendítette a hazai gyártást. Ugyanakkor iparági elemzők szerint a rezsim ösztönözte a kiberbűnözést, hogy devizához jusson legalább kriptovaluta formájában.
A romló gazdasági helyzet késztette azonban a külső segítségre utalt Kim-rezsimet, hogy részben újra megnyissa határait a kereskedelem előtt.
A dél-koreai központi bank becslései szerint Észak-Korea gazdasága három egymást követő évben folyamatosan gyengült 2020 óta. Phenjan kereskedelme szövetségesével Kínával tavalyelőtt több évtizedes mélypontra, évi 320 millió dollárra zsugorodott, azaz kilencven százalékkal csökkent a járvány előtti szinthez képest.
A teherforgalom tavalyi, korlátozott újraindítását követően a Kínával folytatott áruforgalom 2023 első felében gyorsan valamivel több mint egymilliárd dollárra emelkedett. Május óta az Észak-Korea és Kína közötti vasúti közlekedés napi két szerelvényre duzzadt. Az Oroszországgal folytatott kereskedelem is növekszik, bár lassabban, és alacsonyabb szinten, mint Kínával.
Viszont Észak-Korea „képes tövid idő alatt ellátni Oroszországot a keresett hadianyagokkal” a két ország közötti szárazföldi útvonal teljes újranyitása után – emlékeztetett Cso Han-bum, a szöuli Koreai Nemzeti Egyesülési Intézet elemzője.
Ezzel egyidejűleg Phenjan azt tervezi, hogy több ezer észak-koreai állampolgárt telepít haza, akik Kínában és Oroszországban rekedtek a zárlat alatt. Visszatérésüket a „járványhelyzet enyhülése” okán hagyták jóvá, de megérkezésük után egy hetet karanténban kell eltölteniük.
A külföldön rekedtek között vannak diákok, diplomaták és munkások, nem utolsósorban a Kínában fogva tartott disszidensek. Phenjan közeli szövetségeseként Peking nem menekültnek, hanem illegális gazdasági bevándorlónak tekinti őket.
„A védőoltások hiányában Észak-Korea szigorú zárlathoz folyamodott a vírus elleni küzdelemben. Az országot eredményesen lezárták a járvány enyhüléséig” – emlékeztetett egy szöuli egészégügyi kutatóközpont munkatársa. An Kjung-szu szerint a Covid-19 továbbra is kockázatot jelent Észak-Korea gyengélkedő egészségügyi rendszerére, de az újranyitás szükségessége fontosabbnak bizonyult a rizikónál.
A Kim-rezsim fokozatosan engedélyezi az akkreditált diplomaták és segélymunkások visszatérését, sőt a turistákra is számít
– jelezte a szöuli Dongguk Egyetem professzora. Heo Dzsong-pil szerint „az észak-koreai hatóságoknak szükségük van a devizára”, ezért megfelelő óvatosság szívesen látnák vendégül a külföldi látogatókat.
Az idegenforgalom fellendítését az észak-koreai parlament törvénybe foglalta, bár nem világos, hogy a szabályozás mit takar.
(Borítókép: A kínai kormány által felállított kerítés választja el a határt Észak-Koreától Sinuiju város közelében 2006. október 17-én a kínai Dandongban. Fotó: Cancan Chu / Getty Images)