Mexikó mindkét nagy pártja női jelöltet indít a jövő évi elnökválasztáson, ami hatalmas előrelépés a közép-amerikai állam történelmében, amelyről érdemes tudni, hogy az ENSZ a leginkább nőgyűlölő országok között tartja számon.
A regnáló mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador szerda éjszaka bejelentette, hogy az általa támogatott Claudia Sheinbaum legyőzte kihívóit a baloldali előválasztáson, így a balos kormánypárt is egy nőt indít a legnagyobb ellenzéki pártszövetség szintén női jelöltje, a jobbközép Xóchitl Gálvez ellen a jövő júniusban megrendezendő elnökválasztáson.
Claudia Sheinbaum öt éven keresztül volt polgármestere az ország fővárosának, Mexikóvárosnak. A jelöltség megszerzése után ő és kihívója, Gálvez is azt hangsúlyozta, hogy
az ország szerintük készen áll arra, hogy egy nő vezesse, de biztosan nem lesz egyszerű, ameddig ezt mindenki elfogadja.
A két politikus tisztában van azzal, hogy milyen nehéz érvényesülni a férfiak dominálta mexikói társadalomban és politikában.
Ugyanis Mexikóban – egyéb súlyos társadalmi válságok mellett – jelentős problémát okoz az úgynevezett macsókultúra felszámolása. Ez az Ibériai-félsziget népeinek történelmi szociális berendezkedéséből alakult ki, olyan hagyomány, amely a férfiak és nők szerepét egy társadalmon belül fölé–alárendeltségi viszonyban határozza meg. A jelenben a múltból visszamaradt toxikus maszkulinitásként jellemezhető a szó legszorosabb értelmében.
Mexikóban a nőgyűlölet sajnos számtalan formát ölt, az apró, napi szintű interakcióktól kezdve egészen a nemi erőszakig vagy a gyilkosságokig.
Elég csak ránézni az adatokra, hogy képet kapjunk az országot sújtó hímsovinizmusról. A mexikói statisztikai hivatal szerint a 15 évesnél idősebb nők és lányok 66 százaléka volt már elszenvedője valamilyen erőszakos cselekedetnek partnerük vagy más férfiak által, továbbá a megkérdezettek több mint 41 százaléka ellen követtek már el szexuális erőszakot is.
A közép-amerikai országban az egyik legmagasabb a nőgyilkosságok – vagyis a nőgyűlöletből elkövetett emberölések – aránya világviszonylatban. A kutatásokból az is kiderül, hogy általában a szegényebbek kiszolgáltatottabbak az ilyen támadásokkal szemben, azonban a macsókultúra mérgező elemei nem kizárólag a rosszabb környékeken, hanem az egész társadalomban jelen vannak.
Így a legmagasabb körökben is, azaz a politikában sem mindegy, hogy az ember milyen nemű. 2023-ban Mexikó állam (nem összetévesztendő a teljes országgal, a Mexikói Egyesült Államoknak van egy Mexikó nevű állama, méghozzá a legnépesebb) kormányzóválasztásán mindkét jelölt nő volt.
Ez azt eredményezte, hogy a férfias vezetőkben bízó mexikóiak nagy része el sem ment szavazni, ami miatt a részvételi arány mindössze 50 százalék körül volt.
Latin-amerikai több országában a törvényhozók úgy próbálják elősegíteni a nők politikai és szociális emancipációját, hogy reprezentációs kvótákat vezetnek be a tisztségekre. Ecuadorban például a törvényhozás 50 százalékának nőnek kell lennie.
Ugyan Mexikóban is hasonló szabályozások vannak érvényben, azonban a macsókultúra olyan mélyen gyökerezik a társadalomban, hogy még a nők sem mindig hajlandóak egy nőre bízni a vezetést, legyen az akármilyen kompetens, így általában a férfiak mellett a nők is távol maradnak az urnáktól – állítja az AP-nek nyilatkozó Gloria Alcocer Olmos választási szakértő.
Ennek ellenére Alcocer Olmos arra számít, hogy az elnökválasztáson valószínűleg magas lesz a részvételi arány, mivel Mexikónak számos égető problémával kell megküzdenie – többek között a kormányzatban, az igazságszolgáltatásban, a rendőrségen belüli és a hadseregben is jelen lévő korrupcióval. Ezek mellett az országban tevékenykedő, félkatonai szervezeteket alkotó drogkartellek és az országot sújtó rejtélyes eltűnések is évek óta borzolják a választók kedélyeit.
Ezeknek az felszívódásoknak ráadásul egy jelentős része nem köthető semmilyen bűnszervezethez, ezért erős a gyanú, hogy a hivatalos szervek keze is benne lehet a dologban.
A nem éppen engedelmességéről híres mexikói rendfenntartók komoly gondot is okozhatnak az elnöknek, pláne ha az illető nő. Annak ellenére, hogy az elnök egyben a fegyveres erők főparancsnoka – csakúgy mint Magyarországon vagy például az Egyesült Államokban –,
a macsókultúra hímsovinizmusa átszőtte országban sokan attól tartanak, hogy a katonaság nem fog engedelmeskedni egy női elnöknek,
és a fegyveres erő vezetői külön utakon fognak járni az amúgy is olykor polgárháború-közeli állapotok között lavírozó latin-amerikai államban.
A baloldali jelöltek közötti előválasztást most megnyerő Claudia Sheinbaum a regnáló elnök, López Obrador és pártszövetségének, a baloldali Együtt Történelmet Írunknak a támogatását élvezi, azonban nem annyira karizmatikus, mint a jelenlegi államfő.
Ennek köszönhetően a verseny eddig a jobb szónoki képességekkel megáldott ellenzéki jelöltnek, a jobbközép Xóchitl Gálveznek kedvez,
mivel az ország lakossága az erőt mutató vezetőket favorizálja. Az egyébként függetlenként induló, az IT-ben sikeres üzletasszonynak számító Gálvezt az ellenzéki gyűjtőszervezetnek számító Széleskörű Összefogás Mexikóért elnevezésű pártkoalíció támogatja.
A két nővel szemben csak egy politikai szervezet tudna férfi jelöltet állítani, azonban a Polgári Mozgalom elnevezésű szociáldemokrata, progresszív értékeket képviselő pártot csak regionálisan támogatják. A jövő júniusában esedékes választás után kiderül, hogy Mexikó képes lehet-e elengedni a nőgyűlöletét a szavazóurnáknál.
(Borítókép: Claudia Sheinbaum. Fotó: Arturo Hernández / NurPhoto / Getty Images)