Az európai pártok mindkét oldalon megkezdték a felkészülést a jövő évi európai parlamenti választásokra, de a román AUR különösen lelkesnek tűnik. A párt rendszeresen zaklatja a magyar politikusokat a parlamentben, és ezreket hívnak fel a magyar városokban való felvonulásra, pusztán azért, hogy megfélemlítsék a helyieket.
Július végén, majdnem egy teljes évvel azelőtt, hogy az urnákhoz járulnánk, elindította hivatalos kampányát. A bukaresti Római Színházban tartott extravagáns rendezvényen 44 európai parlamenti képviselőjelölt mutatkozott be, valamint a párt 20 pontos programját is ismertették, amelyet úgy állítottak össze, hogy a brüsszeli szuverenista blokknak minden jót megcélozzanak. Az eseményt George Simion pártelnök kirobbanó beszédével koronázta meg az ikonikus oszlopok sorai között, és a párt azon törekvését bizonyította, hogy a kontinens jövőjének alakításában meghatározó erővé váljon. De azok számára, akiket még nem varázsolt el az egykori futballultra retorikai tehetsége, a jelenet kibontakozását figyelve elkerülhetetlenül a fordított kérdéssel párosult: készen áll-e Európa az AUR-ra – írja a The European Conservative hasábjain megjelent elemzésében újságíró, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet volt kutatója.
Az AUR (Szövetség a Románok Uniójáért, a betűszó jelentése „arany”) 2020-ban látszólag a semmiből bukkant fel. A korábban szélsőséges, volt futballultrákból, neonácikból és alt-right trollokból álló koalíciónak elkönyvelt alakulat sokkolta az országot, amikor nem csak helyet szerzett a parlamentben, hanem az összes szavazat 9 százalékával a negyedik legnagyobb frakció lett. És nyilvánvaló radikalizmusa ellenére (vagy talán éppen azért) az AUR a következő években is folyamatosan növelte támogatottságát.
Most 25 százalékkal a második helyen áll, mindössze két ponttal lemaradva a vezető szociáldemokratáktól (PSD).
Jövő júniusban lesz az első alkalom, hogy az AUR, ami közvetlenül a legutóbbi európai választások után alakult meg, lehetőséget kap arra, hogy helyet vívjon ki magának a brüsszeli politikai életben. Reálisan nézve a párt 8-10 mandátumra számíthat az Európai Parlamentben, ami a 32 romániai képviselői hely közel egyharmadát jelenti.
Egy dolgot azonban mindenkinek szem előtt kell tartania Brüsszelben: nem minden arany, ami fénylik. Kétségtelen, hogy az AUR képes arra, hogy „a kontinenst a kulturális és politikai öngyilkosság szakadékától visszafordítani kívánó uniós szuverenista tömb értékes tagjává fejlődjön”, de be kell látnunk, hogy a pártnak is meg kell csinálnia a házi feladatát, mielőtt teljes mértékben integrálódhatna ebbe a koalícióba. Íme tehát három terület, amellyel az európai konzervatívoknak számolniuk kell az AUR-tól – írja a szerző, aki szerint ahhoz, hogy az Európai Parlamentben szalonképes legyen, a következő dolgokat kell megtennie:
Az AUR szokásos viselkedése a kisebbségekkel szemben megvetendő, és ezt a tényt nem lehet eléggé hangsúlyozni – fogalmaz a szerző. Ahhoz, hogy a párt eurokonform lehessen, ugyanis egész egyszerűen véget kell vetni a magyarok elleni állandó háborús zajkeltésnek.
Sajnos, a probléma lényege, hogy az AUR nyilvános szereplését kezdettől fogva átitatja a hungarofóbiája. Az úzvölgyi temetőben 2019-ben elkövetett vandalizmus – a százéves osztrák–magyar sírok meggyalázása – valahogyan Codreanu-féle
FOLKLÓRHŐSSÉ EMELTE SIMIONT, ÉS NAGYBAN HOZZÁJÁRULT AZ AUR VÁLASZTÁSI GYŐZELMÉHEZ.
A párt azóta is folytatja magyargyűlölő retorikáját, szítva az etnikai gyűlöletet és megosztottságot.
A felszínen persze az AUR nem az egész közösség ellen kampányol, csupán politikai háborút folytat a magyar párt, az RMDSZ ellen. Az RMDSZ-t gyakran szeparatista hazaárulóként és a szent román föld törvénytelen megszállójaként – vagy Budapest ügynökeiként, és ezért veszélyes, bomlasztó erőként a román politikában – ábrázolják, az AUR folyamatosan támadja. Az állandó ideológiai sortűz ezt valamelyest árnyalja az átlagos AUR-szurkoló szintjén, aki viszont – a szándéknak megfelelően – már csak 1,1 millió ellenséget lát.
A 2020-as romániai választások másnapján az AUR bejelentette, hogy
kampányt indít az RMDSZ és az összes etnikai kisebbségeket képviselő párt betiltását célzó alkotmánymódosításért.
Az emlékezetes parlamenti nyitány óta az AUR minden lehetséges alkalmat kihasznál, hogy a magyar közösséget célba vegye, akár úgy, hogy beperli az önkormányzatokat, ha azok regionális szimbólumokat mernek használni vagy nemzeti ünnepeket tartanak, akár erőszakkal (megbízottjaikon keresztül), a kétnyelvű utcatáblák megsemmisítésével vagy műemlékek és épületek megrongálásával.
A romániai magyarok belefáradtak abba, hogy másodrendű állampolgárként kezelik őket. Belefáradtak abba, hogy azt mondják nekik, hogy a tapasztalataik hazugságok, mert Románia a kisebbségvédelem „mintaképe”. Belefáradtak abba, hogy megszállóként kezelik őket a saját hazájukban. Belefáradtak abba, hogy fenyegetik és megfélemlítik őket. Belefáradtak abba, hogy magyar politikusokat támadnak meg az utcán az AUR támogatói, majd azt mondják nekik, hogy ez az ő hibájuk. Belefáradtak abba, hogy a mainstream pártok csendben lehetővé teszik az AUR visszaéléseit, és belefáradtak abba, hogy Brüsszel hagyja megúszni ezeket a dolgokat – írja a szerző.
Senki sem állítja, hogy a kisebbségi jogok helyzete olyan rossz lenne, mint például Ukrajnában, de az egyértelmű, hogy az AUR ámokfutása megbontja a társadalom szövetét, és az embereknek baja lesz, ha hagyják, hogy ez folytatódjon. És bár igaz, hogy a hungarofóbia elsősorban a párt „kapudrogjaként” szolgált a tömegek megfogására, és már nem az elsődleges fókuszpont, de továbbra is fennáll, és valószínűleg a jövő évi választások után újra a középpontba kerül.
A magát a szuverenizmus bajnokának nevező pártként az AUR-nak inkább annak elismerése felé kellene fordulnia, hogy a szubszidiaritás – az európai szuverenista mozgalom építőköve – mindenkit megillet. Hazafias pártként az AUR-nak látnia és ünnepelnie kellene mások hazafiságát. Ahelyett, hogy gyűlöletet és megosztottságot szítana, az AUR szövetségesre találhatna a magyarokban, és kölcsönös tiszteleten alapuló partnerséget építhetne, ami viszont az európai konzervativizmusba való integrációját is zökkenőmentesebbé tenné – véli a szerző.
George Simion nem csak a vezetője, hanem – mint sok más, a közösségi média pillanatnyi dominanciáját meglovagolva létrejött formáció esetében – az AUR megszemélyesítője, ezért vele kell kezdenünk. Simion karizmája és vezetői képességei jól ismertek, de a múltbeli kötődései is, amelyek közül néhány egyszerűen összeegyeztethetetlen az európai politikában való komoly jövővel.
Mielőtt 2019 végén megalapította volna az AUR-t, Simion két dologról volt leginkább ismert: moldávbarát szakszervezeti aktivizmusáról (emiatt többször kitiltották az országból) és az időnként címlapokra kerülő provokációiról, amelyekkel az adott héten éppen a városban lévő focicsapat ellen lépett fel, tekintve, hogy társalapítója volt az ország két leghírhedtebb huligáncsoportjának, a Honor et Patria és az Uniți Sub Tricolor („Együtt a zászló alatt”) nevű alakulatnak. Mindkettő tagjai, Simionnal együtt, az ultranacionalista tüntetők egy csoportjának élén álltak, akik betörtek az Uz-völgyi katonai temetőbe – nemzetközi incidenst okozva, amely máig visszhangzik a hírekben –, ami
mindennél jobban hozzájárult a párt néhány hónappal későbbi győzelméhez.
A választások éjszakáján Simionhoz ugyanezek a csoportok csatlakoztak az AUR székházánál, és kántálással és fáklyákkal ünnepelték.
De nem az ultrák az egyetlen korai AUR-kapcsolat, ami aggasztó. Az AUR rendezvényeit kezdettől fogva látogatják a Noua Dreapta („Új Jobboldal”) tagjai. Ez egy olyan szervezet, amely széles körben ismert neofasiszta retorikájáról, és amelyet a második háborús Vasgárda párt ideológiai leszármazottjának tekintenek. Míg Simion maga óvatos volt, hogy saját nyilvános imázsát ne szennyezze be (túlságosan) megkérdőjelezhető kijelentésekkel, néhány más AUR-vezető – akik közül a legtöbb most már az EP hivatalos listáján szerepel – nyilvánvalóan kevésbé törődött ezzel az optikával, és feljegyezték, hogy mind a Vasgárda-alapító Corneliu Codreanut, mind Ion Antonescu háborús diktátort dicsérik, akik akár 380 ezer romániai zsidó haláláért felelősek.
Az AUR támogatói és több szélsőséges szervezet közötti nyilvánvaló átfedésből fakadó másik probléma, hogy a párt által szervezett rendezvényeken az alkalmi erőszak nem csak fennáll, hanem szinte már mindennaposnak számít – és ennél már csak az rosszabb, hogy a párt vezetői, köztük Simion, gyakran tagadás mögé húzódnak.
Egy májusi, a parlament előtti tüntetésen, a tüntetők egy csoportja nemcsak több, az épületbe bejutni próbáló politikust zaklatott, hanem fizikailag is megtámadta az ország volt miniszterelnökét, a földön lökdösve és rugdosva őt. Simion válasza az volt, hogy az elkövetők nem voltak valódi AUR-szurkolók, és az incidens akár a párt politikai ellenfelei által szervezett hamis zászlós hadművelet is lehetett.
(Borítókép: George Simion, a román nacionalista parlamenti párt, az AUR [Szövetség a Románok Egységéért] társelnöke a román parlament székháza előtti tüntetésen Bukarestben 2021. december 21-én. Fotó: Daniel Mihailescu / AFP)