A „Naprendszer legveszélyesebb ismert sziklájáról” származó poros mintákat hozták a Földre. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA egy kapszulában szállította le az anyagokat, amely Utah állam nyugati sivatagjában ért földet. A mintákat a Bennu aszteroida felszínéről szedte fel az Osiris-Rex űrszonda 2020-ban.
A NASA többet akar megtudni az objektumról már csak azért is, mert a következő 300 évben nagy eséllyel becsapódhat a bolygónkba. Ráadásul ezek a minták belátást nyújthatnak Naprendszerünk 4,6 milliárd évvel ezelőtti létrejöttébe és abba, hogyan is alakulhatott ki élet a Földön.
A mintákkal érkező kapszula kiemelése „félelmetes” volt a mentőmunkások számára.
Úgy sírtam, mint egy kisbaba a helikopterben, amikor meghallottam, hogy kinyílt az ejtőernyő és megkezdhettük a leszállást. Egyszerűen elsöprő pillanat volt számomra. Ez elképesztő teljesítmény
– mondta Dante Lauretta, az Osiris-Rex vezető kutatója.
A tudósok alig várják, hogy kézbe vehessék az értékes rakományt, amely a leszállás előtti becslések szerint mintegy 250 grammot nyomott. Ez talán nem hangzik túl soknak – egy felnőtt hörcsög súlyának felel meg, ahogy egy tudós leírta –, de a NASA csapatai által elvégzendő vizsgálatokhoz ez több mint elegendő.
„Nagyon nagy felbontásban elemezhetünk nagyon kis részecskéket” – mondta Eileen Stansbery, a NASA texasi Johnson Űrközpontjának vezető tudósa.
Tudjuk, hogyan lehet egy 10 mikrométeres részecskét tucatnyi szeletre szeletelni, majd szemcséről szemcsére feltérképezni nanoméretben. Tehát a 250 gramm óriási
– tette hozzá.
A mentőcsapatok a kapszulát a lehető leggyorsabban visszavitték a közeli Dugway katonai bázis ideiglenes tisztaszobájába.
Ha – ahogy a kutatók gondolják – a minta olyan szénvegyületeket tartalmaz, amelyek szerepet játszhattak az élet létrejöttében, akkor el kell kerülni a kőzetanyag keveredését a mai földi kémiával.
A laboratóriumi csapat szétszerelte a kapszulát, eltávolítva annak hőpajzsát és hátsó borítását, de a mintát biztonságban hagyta egy belső tartályban.
A NASA október 11-én sajtótájékoztatót szervez, hogy először adjon tájékoztatást a visszahozott anyagról. A kisebb mintákat világszerte szétosztják a társult kutatócsoportok között és remélik, hogy két éven belül a vizsgálatok széles skálájáról tudósíthatnak.
„A mintavisszatérő küldetés egyik legfontosabb része, hogy a minta 75 százalékát magunkkal visszük, és elzárjuk a jövő generációi számára, olyan emberek számára, akik még meg sem születtek, hogy olyan laboratóriumokban dolgozzanak, amelyek ma még nem léteznek, olyan műszerekkel, amelyekről még nem is gondolkodtunk” – mondta Lori Glaze, a NASA bolygótudományi igazgatója a BBC-nek.