Mint megírtuk, a választáson Robert Fico pártja, az Irány (Smer–SD) szerezte meg a legtöbb szavazatot, miközben a felvidéki magyar pártok közül egyik sem jutott be a parlamentbe. Orbán VIktor miniszterelnök az elsők közt gratulált Ficónak.

Ujhelyi István A szlovák választás margójára című írásában azt írta: a szlovákiai választás azért volt fontos esemény, és azért övezte jelentős nemzetközi figyelem, mert „tényleg komoly kihatással lehet a kelet-európai régió politikai egységére”, az Európai Unió belső hatalmi viszonyaira és arra, hogy „ki és miként határozza meg a szomszédság jövőbeni gondolkodási és viszonyulási irányait”.

„Azt ma reggel már tudjuk, hogy a korábbi kormányfő, Robert Fico pártja nyerte a versenyt, de hogy milyen koalíciót tudnak majd létrehozni a lehetséges partnerekkel, még meglátjuk. Az mindenképpen fontos tanulság, hogy a magyarok érdekképviseletére jelentkező – és a NER által nyíltan támogatott – Szövetség, most úgy tűnik, hogy végül be sem jut a szlovák Parlamentbe. Hogy ebben mennyi szerepe volt a fideszes hátországnak, nem tudjuk, de sejtjük” – írta, utalva ezzel vélhetően arra, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter közvetlenül a választás előtt ment kampánykörútra a párttal.

Nem lehet mindent Orbánon keresztül nézni

Megjegyezte, hogy szerinte a felületes hírfogyasztókra és közélet iránt érdeklődőkre egyaránt igaz: a szlovák választásokat aszerint értékelték, hogy „a jelöltek közül ki miként viszonyult Orbán Viktorhoz. Ami teljességgel abszurd és tökéletes leképezése az eldeformálódott hazai viszonyainknak is”.

Ha valaki ugyanazt mondta a szlovákiai kampányban, mint a Fidesz miniszterelnöke, akkor már a demokratikus Magyarország és az európai egység világos ellensége lett a vonatkozó hazai nyilvánosságban; ha távolságot tartott az orbáni illiberalizmustól, akkor az újkori fasizmusnak ellenálló hős, aki bármit is gondoljon más kérdésekben, csakis az egyetlen szimpatikus szlovák kormányfőjelölt lehet a számunkra, akinek drukkolni kell a hazai demokratikus oldalon. Hát, én nem drukkoltam egyik jelöltnek sem, én Magyarországnak drukkoltam

– fogalmazott, hozzátéve: a képlet szerinte jóval bonyolultabb, és jó lenne, ha idehaza sem feketén-fehéren állnának hozzá az emberek „a mindannyiunkat érintő kormányzati lépésekhez”.

Megjegyezte azt is, hogy Robert Fico „sikeres visszatérése önmagában komoly kérdéseket vet fel, hiszen bár kétségtelenül Szlovákia egyik legmeghatározóbb politikusa, a közéleti múltja és még inkább a jelene mindenképpen óvatosságra kell intsen”, hiszen nyugatbarát vezetőből lett mostanra „az oroszpárti és Nyugat-ellenes erők felkent hőse”. „Ficóról sok mindent állítottak az elmúlt időszakban – ezek egy része bizonyosan még talán igaz is –, de kétségtelenül szinte minden lepattant róla idővel. Ez tanulságos. Az, hogy manapság újra Orbán Viktor kebelbarátja, nyilván sokat elmond róla; de én – bár vaskos és nem éppen pozitív véleményem van róla – igyekszem nem ez alapján megítélni sem politikai főnixmadárságát, sem a későbbi munkásságát” – fejtette ki.

Hozzáfűzte: „Számomra a következő szlovák miniszterelnök esetében nem az fog számítani, hogy a Fidesz kormányfője »bratyiban« van-e vele, vagy sem [...]. Számomra az új szlovák kormányzat megítélésének esetében másodlagos, hogy a kampányban Orbán mennyire tolta a szekerüket, és mennyire tolják ők Orbán szekerét. Az számít, hogy az európai közösség, benne Magyarország és a magyar emberek számára a szlovákiai politikai váltás mit fog jelenteni. Ha aktív szereplők lesznek az európai egység szétverésében és az unió működésének megakasztásában (ahogyan erre egyébként a Fidesz-kormány folyamatosan törekszik), akkor a szlovák választási eredmény rossz Európának és rossz Magyarországnak.

Ha elvtelen politikai alkuk mentén fogják megtámogatni Orbánék játszmáit, és ezzel kisegítik a NER hatalmi érdekeit, akkor valóban: a szlovák választási eredmény rossz Magyarországnak. Ha egy stabil és az Európai Unióval együttműködő kurzus kezdődik (mert ne tévedjünk: nincs annál rosszabb, mint egy instabil, veszekedő, majd radikális extremitásba menekülő ország a szomszédban), amely – Orbánnal együtt vagy épp Orbán ellenében, ez ebben az esetben érdektelen – képes megerősíteni a kelet-európai régió pozícióit, de egyúttal erősíti és nem gyengíti az uniót a geopolitikai vitahelyzetekben, akkor a szlovák választási eredmény jó Magyarországnak

– összegezte véleményét Ujhelyi István.

A politikus azt is megjegyezte: „ha az új szlovák kormány erősíteni és nem gyengíteni fogja a határon túli magyarok jogait és lehetőségeit”, akkor a választás eredménye szintén előnyös lesz Magyarországnak. Magyarországra áttérve megjegyezte azt is, hogy ha Orbán Viktor kormánya mára tizenhárom éve hatalmon lehet, az azt is jelzi, hogy „valamit nem jól csinálunk, valamilyen ellenzéki munka bizony még mindig nem lett elvégezve, ha a beteg nemhogy rendre elutasítja a gyógyszert, de még csak betegségtudata sincs”.

Állítom, hogy éppen ezért tévedés a minket körülvevő világ minden rezdüléséhez aszerint viszonyulni, hogy ahhoz mit szól Orbán Viktor. Ha mindenben ahhoz igazítjuk a véleményünket, hogy arról mit gondol a Karmelita fura ura, akkor nem jutunk előrébb. Sem a rezsimet támogatók megértésében, sem a rezsim leváltásában

– szögezte le az EP-képviselő.