Vlagyimir Putyin elnökről köztudott, hogy hűségük alapján választja ki a hozzá közel álló tisztviselőket és tanácsadókat, belső körének többsége már hosszú évek óta szolgálja az orosz vezetőt hatalomban töltött 23 éve alatt. Ez azonban komoly problémákat okoz.
Nem titok, hogy Putyin elvárja a hozzá legközelebb állók abszolút lojalitását. Egy 2018-as interjúban megkérdezték tőle, hogy képes-e megbocsátani az embereknek, ha hibáznak, Putyin azt válaszolta: „Igen. De nem mindent.” Amikor Andrej Kondraszov újságíró arra kérte, hogy részletezze, mit nem tud megbocsátani, Putyin válasza határozott volt: „Az árulást.”
Azok számára, akik több mint két évtizede dolgoznak az elnökkel, nem meglepő, hogy Putyin nagyra értékeli és megköveteli a lojalitást a belső körében, akik közül sokakat azóta tart közel magához, hogy 1999. végi elnökké válása előtt az orosz szovjet biztonsági szolgálat, a KGB ranglétráján felemelkedett.
Sem nálunk, sem külföldön nem láttam még olyan főnököket, akik hűtlen embereket tartanak maguk körül. Vlagyimir Putyin számára azonban a hűség önmagában nem elég. Három tulajdonságra van szükség. Szakmaiságra, hatékonyságra, és hűségre
− mondta Dmitrij Peszkov, Putyin szóvivője a CNBC-nek.
Peszkov, a Kreml egyik vezető tisztségviselője, akit széles körben Putyin belső körének tagjaként tartanak számon, 23 éve tölti be ezt a posztot. Hasonlóképpen, a Putyin belső köréhez tartozó legközelebbi minisztereiből és bizalmasaiból álló, gyakran „sziloviki” (vagy „erős emberek”) néven emlegetett, a katonai vagy biztonsági szolgálatokban dolgozó magas rangú tisztviselőkre utaló − személyek többsége is többnyire évek óta az orosz vezetőt szolgálja, felügyelve a rá kihívást jelentő ellenzéki személyek és mozgalmak elhallgattatását.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter 2004 óta tölti be ezt a tisztséget, míg Szergej Sojgu védelmi miniszter 2012 óta tölti be ezt a pozíciót, miután korábban maga is potenciális vezetőjelöltnek számított.
Putyin belső köréhez tartozik még Mihail Miszustyin miniszterelnök és Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester, valamint az orosz állambiztonsági szolgálat, az FSZB és a külföldi hírszerzés, az SZVR vezetői. Köztük vannak az ideológiailag befolyásosabb propagandisták is, mint Vlagyimir Szolovjov és Nyikolaj Patrusev, az Orosz Biztonsági Tanács titkára.
A tanács helyettes vezetője a nacionalista Dmitrij Medvegyev, aki 2012-ig Oroszország miniszterelnöke és elnöke is volt, Putyinnal felváltva. Medvegyev mindkét szerepkörben alárendeltje volt Putyinnak, de továbbra is közel áll az elnökhöz, és hangos támogatója Oroszország Ukrajna elleni háborújának, valamint gyakran rá bízzák a Nyugattal szembeni legerősebb ideológiai támadásokat.
Az orosz elemzők azonban nincsenek meggyőződve arról, hogy a Kremlben egyformán értékelik a kompetenciát és a lojalitást: Szergej Medvegyev orosz tudós, történész és író megjegyezte, hogy Oroszországban
a lojalitás mindig is fontosabb volt, mint a kompetencia. Oroszország nem olyan, mint egy hatékonyság- és kompetenciaorientált meritokrácia. Ez egy nagyon archaikus és középkori − és bizonyos értelemben bizánci, túlbürokratizált − személyes lojalitási rendszer, és Putyin bárkit megtart, még a legkevésbé hatékony vezetőket is, mint például Medvegyev volt elnököt, amíg hűségesnek mutatkozik.
Vladimir Milov külföldön élő ellenzéki aktivista, aki egykor az orosz elnök környezetében dolgozott, úgy véli, hogy Putyin alapvetően paranoiás, retteg egy, a megbuktatására irányuló összeesküvéstől, és azt mondta, hogy a körülötte lévők között az volt a ki nem mondott szabály, hogy nem szabad túl feltűnően tehetségesnek lenni, és nem szabad megkérdőjelezni a status quót.
„Ez az egyik legnagyobb probléma. Személyes tapasztalatom, hogy ő egy rendkívül jellegtelen ember. A lehető legátlagosabb személyeket preferálja, akit csak lehet, ezért rendkívül bizonytalan, amikor tehetséges emberekkel találkozik, akik képesek nála jobb teljesítményre. De általánosságban, ha van szabály, és ez az egyetlen szabály akkor az a következő: ne emelkedj ki, mert akkor azonnal konkurenciának tekintelek, és én megsemmisítem a konkurenciát. Ez az ő hozzáállása” − fogalmazott.
A lojalitáshoz való ragaszkodás vakfoltokhoz vezethet, jegyzik meg az elemzők, amit legutóbb Ukrajna inváziójában és Jevgenyij Prigozsin bukása előtti hatalmának, státuszának és befolyásának növekedésében láthattunk.
Amikor Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, elemzők szerint valószínű, hogy Putyin legközelebbi katonai tisztviselői hatására döntött, akik azt mondták neki, hogy az invázió könnyedén fog menni, és Ukrajnát könnyen meghódítják, mielőtt Kijevben oroszbarát kormányt állítanának fel.
A háború első néhány hetében azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Ukrajna sokkal nagyobb ellenállást tanúsít, és szövetségesei sokkal nagyobb támogatást nyújtanak Kijevnek, mint amire Oroszországban számítottak.
Tizenkilenc hónap telt el a háború kezdete óta, és amerikai tisztviselők becslése szerint eddig mintegy 500 ezer katona halt meg vagy sebesült meg a konfliktusban, mind orosz, mind ukrán oldalon.
Oroszország ukrajnai „különleges katonai művelete” alatt számos kérdés merült fel Oroszország katonai vezetésének stratégiájával és kompetenciájával kapcsolatban. Sojgut nyíltan kigúnyolta és bírálta az oroszországi katonai bloggerek egy része, különösen azok, akik hűségesek voltak Prigozsinhoz, a börtönviselt üzletemberből lett félkatonai vezetőhöz, aki szintén Putyin kegyeit élvezte.
Kirill Shamiev, orosz politológus, az Európai Külkapcsolati Tanács vendégkutatója a CNBC-nek elmondta, hogy a lojalitás „nagyon fontos eszköz az önkényuralmi rendszerekben, mert az évek során bizalom alakul ki. És ha valaki háborús környezetben bizonyítja hűségét, az nagyon fontos egy autoriter vezető számára.”
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2023. szeptember 21-én. Fotó: Sputnik / Sergei Bobylev / Pool / REUTERS)