Alekszandr Dugin filozófust sokan csak úgy nevezik, hogy „Putyin agya”. Gondolatai zavarosak és megalománok, úgy gondolja, hogy Oroszország csak akkor lehet biztonságban, ha Európában hegemón szerepet szerez magának. Tavaly a lánya bombamerénylet áldozata lett, miután kocsit cserélt apjával. A merénylők minden valószínűség szerint Dugint akarták megölni.
Darja Dugina huszonkilenc éves orosz televíziós kommentátort 2022. augusztus 23-án temették el Moszkvában, egy meg nem nevezett helyen. Három nappal korábban Dugina a Hagyomány nevű egész napos fesztiválon vett részt, amelyen apja, az önjelölt politikai filozófus, Alekszandr Dugin tartott előadást a történelmi gondolkodás metafizikai dualizmusáról. Ezt követően Darja Dugina egy Toyota Land Cruiserrel hajtott el a helyszínről. Az autó felrobbant, és a nő meghalt. Lánya az utolsó pillanatban apja kocsiját vitte el. Valószínűnek tűnik, hogy bárki is ölte meg Darját, az apjával akart végezni. A gyilkosok kilétéről és indítékairól azóta sok találgatás látott napvilágot, de biztosat keveset lehet tudni.
A Szovjetunió összeomlása után az ultranacionalista ideológiák határozottan kimentek a divatból. A legtöbb orosz inkább Oroszország demokratizálódását és a világba való visszailleszkedését várta. Mégis maradt néhány keményen hazafias gondolkodó, aki ellenezte a közeledést a Nyugathoz, és úgy vélte – ahogyan Putyin ma is –, hogy a Szovjetunió összeomlása az évszázad legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt. Közéjük tartozott Alekszandr Dugin, aki rendszeres munkatársa volt az ultranacionalista elemzőközpontoknak és a Den' (későbbi nevén Zavtra) című újságnak. Hírnevét egy 1991-es pamflet, A kontinensek háborúja című írása hozta meg, amelyben a globális hatalmak két típusa között zajló geopolitikai harcot írta le: a szárazföldi hatalmak, vagyis az „Örök Róma”, amelyek az államiság, az idealizmus és a közjó felsőbbrendűségének elvein alapulnak, és a tengeri civilizációk, vagyis az „Örök Karthágó”, amelyek alapja az individualizmus, a kereskedelem és a materializmus. Dugin értelmezésében az „Örök Karthágót” történelmileg az athéni demokrácia, valamint a holland és a brit birodalom testesítette meg. Most azonban az Egyesült Államok képviseli.
Az „Örök Rómát” Oroszország testesíti meg.
Dugin szerint a kettő közötti konfliktus addig fog tartani, amíg az egyik teljesen el nem pusztul – ezt semmilyen politikai rendszer és semmilyen kereskedelem nem tudja megakadályozni. Ahhoz, hogy a „jó”, Oroszország végül legyőzze a „rosszat”, az Egyesült Államokat, konzervatív forradalomra van szükség.
A konzervatív forradalomról szóló elképzeléseit a két világháború közötti német gondolkodóktól vette át, akik az individualista liberális rend és az ipari és városi civilizáció kereskedelmi kultúrájának lerombolását hirdették egy új rend érdekében, amely olyan konzervatív értékeken alapul, mint az egyéni szükségletek és vágyak alárendelése a többség igényeinek, az államilag szervezett gazdaság és a társadalom hagyományos értékei, amelyek egy kvázi vallásos világképen alapulnak.
Dugin számára a konzervatív forradalom legfőbb példája a radikális, nácik által támogatott észak-olasz Salòi Szocialista Köztársaság volt.
Valójában Dugin folyamatosan visszatért a nácik számára erénynek tekintett gondolataihoz, és elismerését fejezte ki az SS és Herman Wirth okkult Ahnenerbe csoportja iránt. Dugin különösen dicsérte az SS és az Ahnenerbe által a háború utáni Európa számára kidolgozott ortodox konzervatív-forradalmi terveket, amelyekben egy új, egységes Európát képzeltek el, amelyet a német hűbérúr vazallusaként szolgáló, etnikailag elkülönült régiók feudális rendszere szabályoz. Érdemes megjegyezni, hogy az Ahnenerbe volt felelős többek között az auschwitzi és a dachaui koncentrációs táborban végzett összes emberkísérletért.
1993 és 1998 között Dugin csatlakozott az ismert orosz nacionalistához, Eduard Limonovhoz, és létrehozta a mára betiltott Nemzeti-Bolsevik Mozgalmat (később Nemzeti-Bolsevik Párt, NBP), ahol a szocializmus és az ultrajobboldali ideológia különös szintézisének fő ideológusa lett. Az 1990-es évek végére az egész oroszországi ultrajobboldali mozgalom szellemi vezetőjeként ismerték el. Saját kiadója volt, az Arktogeya („Északi ország”), több weboldala, újságok és magazinok sorát adta ki, és megjelentette A geopolitika alapja című könyvet, amely azonnal bestseller lett, különösen a katonaság körében volt népszerű.
A geopolitika fogalmának Dugin-féle kidolgozása a megalománia és a nihilizmus felső fokra emelése, amely mellett még a legképtelenebb nyugati globalizációs modellek is eltörpülnek.
Míg Dugin kevés értő nyugati kritikusának többsége az okkult és filozófiai elmélkedéseire összpontosít, a kötet egy sokkal fontosabb dolgot tartalmaz: egy politikai tervet, amely egy új világot hoz létre. Véleménye szerint Oroszországnak egy világbirodalom alapításán kell tevékenykednie. Ez az oroszok történelmi, szent küldetése. Gyakorlatilag az orosz biztonság szempontjából Oroszországnak egész Európát el kell foglalnia. Ahogy a könyvben írja, a második világháború után kialakult status quo támadó pozíció volt. Ebből a helyzetből Oroszországnak az lett volna a kiútja,
ha katonai expanziót hajt végre Nyugat felé, azzal a céllal, hogy Európát az Atlanti-óceánig elfoglalja. Ezzel az erőfeszítéssel a Szovjetunió biztosíthatná magának a megnyugtató tengeri határokat és az ipari-szellemi, valamint technológiai potenciált. Ezzel párhuzamosan hasonló erőfeszítéseket kellett volna tenni déli irányban is, hogy kijuthasson végre a meleg tengerekre.
A globális eurázsiai birodalom létrehozása Oroszország és az orosz nép kötelessége. Bármi más árulás lenne a Krisztus szerepét hordozó oroszok által, akiknek ez a kötelességük földrajzi helyzetükből fakad, ugyanis országuk az óriási eurázsiai térség középpontjában terül el. Az árulás, vagyis a globális birodalom megteremtésének elmulasztása csak az oroszok eltűnésével végződhet a történelemből. Ahogy az a hasonló apostoli megszállottsággal rendelkezőknél, ez egy vagy-vagy választás, amelyet kizárólag a történelem személytelen erői adtak népének – a tenger és a szárazföld apokaliptikus végső összecsapása által. Az egyetlen dolog, ami számít – nemcsak Oroszország, hanem az egész világ és népei számára –, ennek a Dugin és támogatói által elképzelt nagy szárazföldi birodalomnak az összecsapása az Egyesült Államokkal. Minden, ami a politikában, a kultúrában vagy a vallásban történik, csak árnyéka ennek a nagy konfliktusnak – a szárazföldi Behemót és a tengeri Leviatán közötti küzdelemnek.
A 2000-es évek eleje óta Dugin eszméi egyre népszerűbbek. Felemelkedésük tükrözi Putyin rezsimjének átmenetét látszólagos demokratából tekintélyelvűvé. Valójában Putyin konzervatív fordulata tökéletes lehetőséget adott Duginnak arra, hogy „kisegítse” az orosz vezetőt politikájának megfelelő történelmi, geopolitikai és kulturális magyarázataival. Felismerve, hogy Dugin elképzelései mennyire vonzók egyes oroszok számára, Putyin néhányat közülük átvett saját céljainak előmozdítása érdekében.
Dugin 2008-ban Oroszország legnevesebb egyetemének, a Moszkvai Állami Egyetemnek a professzora lett, és a Konzervatív Tanulmányok Központja nevű nemzeti szociológiai szervezetet vezette. Emellett rendszeresen szerepel Oroszország valamennyi vezető tévécsatornáján, ahol bel- és külföldi kérdéseket egyaránt kommentál. Ismertsége csak nőtt a 2011–2012 telén lezajlott demokráciapárti tüntetések és Putyin Eurázsiai Unió létrehozására tett lépése óta.
Az orosz közéletben való kiemelkedő jelenléte Putyin jóváhagyásának jele.
Az orosz média, különösen a televízió, szinte teljes egészében a Kreml ellenőrzése alatt áll. Ha a Kremlnek nem tetszik (vagy már nincs szüksége rá) egy adott személyiség, akkor eltávolítja őt az éterből.
Dugin és más hasonló gondolkodók teljes szívvel támogatták Moszkva ukrajnai fellépését, és már az invázió megindulása előtt arra szólították fel a kormányzatot, hogy menjen tovább, és foglalja el Ukrajna keleti és déli részét, amely – mint írja – „üdvözli és várja Oroszországot, könyörög neki, hogy végre menjen el érte”. Dugin tehát Putyin számára jelentős segítséget nyújtott. Népszerűsítette az elnök álláspontját olyan kérdésekben, mint a személyes szabadság korlátozása, a család hagyományos értelmezése, a homoszexualitással szembeni intolerancia és az ortodox kereszténység központi szerepe Oroszország nagyhatalmi újjászületésében.
A biztonság területi alapon való elképzelése amúgy is az orosz geopolitikai nézetek alapja. Ahogy azt már évekkel a háború előtt egy interjúban Rácz András Oroszország-szakértő elmondta, az orosz geopolitikai gondolkodás lényege a távolság – ez állította meg Hitlert és Napóleont is. Ráadásul „a távolság biztonsági tényezőként való felfogása jelentette a lényegét a szovjet érdekszférába tartozó államok megszállásának is”.
Dugin ideológiája konzervatív és radikális aktivisták és politikusok egész generációjára volt hatással, akik azért harcolnak, hogy az alapelveit állami politikává tegyék. Bár Dugin hozzáállása erősen elméleti és mélyen misztikus, a Foreign Affairs még a teljes körű háború megindulása előtt közölt cikke alapján erős pályázó az orosz főideológus szerepére.
Felhasznált források:
Dugin, Alekszandr: A geopolitika alapjai (részletek). In Geopolitika és biztonság (szerk. Gazdag Ferenc), Zrínyi Kiadó, Budapest, 2006
Malic, Branko: The Invisible Empire: Introduction to Alexander Dugin's „Foundations of Geopolitics”, https://www.academia.edu/32898502/The_Invisible_Empire_Introduction_to_Alexander_Dugins_Foundations_of_Geopolitics_
Mosbey, John Cody: Political Theology: Aleksandr Dugin and the Fourth Political Theory https://www.academia.edu/32437299/Political_Theology_Aleksandr_Dugin_and_the_Fourth_Political_Theory
Bassin, Marc: Eurasianism „Classical ” and „Neo”: The Lines of Continuity, https://srch.slav.hokudai.ac.jp/coe21/publish/no17_ses/14bassin.pdf
Kopanski, Ataullah Bogdan: The Russian Neo-Eurasianism, the West and the Reconstruction of Islamic Civilization in Alexander Dugin's Geopolitical Doctrines. In World Journal of Islamic History and Civilization, 3: 124–133., 2013
Barbashin, Anton; Troburn, Hannah: Putin's Brain – Alexander Dugin and the Philosophy Behind Putin's Invasion of Crimea. In Foreign Affairs, 2014, March
Naxera, Vladimir: The West, Globalisation and Pussy Riot – Portrayals of Russia and Eurasia's Enemies in the Work of Aleksandr G. Dugin. In Central European Journal of International and Security Studies, 12, no. 1: 119–141.
Dugin, Alekszandr: The Theory and the Multipolar World, Arctos, London, 2020
Dugin, Alekszandr: Eurasian Mission, Arctos, London, 2015
(Borítókép: Alekszandr Dugin 2022. augusztus 23-án. Fotó: Evgenii Bugubaev / Anadolu Agency / Getty Images)