Az Izrael elleni támadás után 72 órával még mindig tartanak az elszórt harcok a zsidó állam területén. Közben az izraeliek megkezdték a válaszcsapásokat, többfelé bombázták a Hamász bázisának számító Gázai övezetet. Valószínűleg elkerülhetetlen a szárazföldi bevonulás, már csak azért is, mert a szélsőséges palesztin csoport tagjai több száz izraeli civilt és katonát ejtettek foglyul.
Ahogy azt az Index Kibeszélő című műsorában a terrorizmus-szakértő elmondta, valamikor 1987 környékén alapították a fegyveres palesztin szervezetet, de erről írásos dokumentum nem született, csak egy politikai célkitűzéseiket összegző kommüniké látott napvilágot. Mivel akkoriban is jelentős rivalizálás folyt a palesztin szervezetek között, a meghirdetett célok között Izrael eltörlése és az akkori palesztin vezetéssel szembeni ellenállás tűnt a legfontosabbnak.
Tomolya János szerint a Hamászt gyakorlatilag az egyiptomi Muzulmán Testvériség palesztin szárnyaként tartották számon. Akkoriban a palesztin területeken meghatározó erő a Fatah nevű szervezet volt, ám útjaik a Hamásszal különváltak, és ellenkező politikai irányt képviseltek.
Az ENSZ 1947 novemberében úgy döntött, hogy miután a britek idővel kivonulnak a területről, ezért Palesztinában két államot kell létrehozni, egyet a zsidók, egyet pedig a palesztinok számára. Izrael Államot 1948-ban kiáltották ki, a palesztinra több mint 60 évet kellett várni, ám az sem abban a formában valósult meg, ahogyan azt az ENSZ-határozat lefektette. Amint az a térképen is látszik, Izraelben két területen élnek palesztinok nagy tömbben. Az egyik a mintegy hárommillió lakosú Gázai övezet, a másik pedig a Nyugati part vagy Ciszjordánia.
Izrael a palesztin területeket megszállta, azonban végül 2005-ben kivonult, majd egy évre rá először palesztin választásokat tartottak, amelyet meglepetésre a Hamász nyert meg. Az akkoriban a palesztinok többségét képviselő Fatah nem tudott dűlőre jutni kormányalakítás tekintetében a Hamásszal. Így a Hamász egyszerűen fogta magát, és katonai ereje révén puccsot hajtott végre, és a Gázai övezetben rendezkedett be. Az ott maradt Fatah-tagokat elüldözték vagy megölték.
A palesztin nép – ahogyan azt Bordás Mária az Iszlám kalifátus a XXI. században? című könyvében összegezte – a Palesztin Államon belül két területhez köthető. Az egyik a PFSZ és annak vezető szervezete, a Fatah, valamint a nemzetközi szervezetek által elismert Palesztin Hatóság. Ez utóbbit 2012-től az ENSZ önálló államként, Palesztin Állam néven ismerte el, jelenleg a Nyugati parton működik. A másik viszont a Hamász, amelynek legitimitását a nemzetközi közösség nem ismeri el.
A puccsot követően a Hamász Gázában államszervezővé vált, amelynek van kormánya, igazgatási szervei, és gyakorlatilag mint állam az államban működik.
Emellett rendelkeznek önálló rendfenntartó erővel is.
Tomolya János úgy véli, a Hamász katonai ereje a mostani támadás idején 10-50 ezer harcost foglalhatott magába. Ennek a központi magját a katonai szervezet adja, ehhez lazán kapcsolódnak a kiképzett, de alvó, inaktív katonák, akik élik az életüket mint vízárusok vagy büfétulajdonosok. Egy széles szimpatizánsi kör is lazán csatlakozik hozzájuk.
A Hamász sokarcú szervezet, amelynek működését, céljait Bordás Mária, az NKE egyetemi tanára a következőképpen foglalta össze az Index kérésére:
A Hamász alapítója Ahmed Jászin sejk, aki Kairóban tanult, majd kapcsolatba került a Muszlim Testvériséggel. Jászin sejk ellenezte az izraeli–palesztin béketárgyalásokat, mert álláspontja szerint Palesztina muszlim föld, amelyet nincs joga arab vezetőnek feladni, és egyébként is Izraelnek el kell tűnnie a Föld színéről.
Jászin sejk végül börtönbe került, de Jordánia kérésére később kiengedték. Szabadulása után dzsihádot hirdetett Izrael ellen, és az öngyilkos merényleteket is legális eszközzé nyilvánította. Jelenleg a Hamász az öngyilkos merényleteken túl rakétákkal támadja Izrael területét, késes merényleteket hajt végre izraeli katonák és civilek ellen.
Gáza területén az 1948-as háború után megjelent a Muszlim Testvériség, amely mecseteket, iszlám iskolákat épített, és terjesztette az iszlámot. Ez az oka annak, hogy – ellentétben az iszlámot kevésbé hangsúlyozó, sokkal inkább nemzeti függetlenségi mozgalomként működő és a korábbi palesztin vezetőhöz, Jasszer Arafathoz kötődő palesztin szervezetekkel – a Hamász az iszlám elkötelezett híve lett, majd később radikalizálódott, és terrorista szervezetté vált. A Muszlim Testvériség 1970-ben megalakította az Iszlám Dzsihádot, amely elsőként szervezett intifádát, vagyis általános palesztin felkelést, 1987-ben, és hajtott végre terrorista cselekményeket izraeliek ellen.
A Hamász kezdetben vallási köntösben karitatív tevékenységet folytatott, élelmiszert, gyógyszert osztott szét a rászorulók között, és kisebb pénzügyi segélyeket is nyújtott. A Hamász eleinte emiatt vált népszerűvé, mivel a Fatah (a rivális palesztin szerveződés), amely eltulajdonította a szegényeknek szánt segélyeket, korruptsága akkor már széleskörűen ismert volt. A Hamász kórházakat, iskolákat is fenntart, de az iskolákban a gyerekeket militáns szellemben nevelik (már gyerekekként katonai kiképzést kapnak) az Izrael iránti gyűlöletre és a radikális iszlám elvei szerint. A Hamász működtet szegénykonyhákat és sportszervezeteket is, valamint szociális tevékenységet is folytat Gázában, adományokat nyújt például öngyilkos merénylők családjának. Mindezzel elnyerte a helyi lakosság nagy részének támogatását, amit később a fokozódó terror miatt elveszített.
A Hamász 1988. augusztus 18-án fogadta el az Iszlám Alkotmány című dokumentumot, amely kimondta, hogy Palesztina földje vallási tulajdon, amely nem tárgyalási alap, és amelyről nem lehet lemondani.
A mozgalom célja Izrael mint „cionista entitás” felszámolása, illetve a Jordán folyó és a Földközi-tenger között iszlám alapokon nyugvó palesztin állam (kalifátus) létrehozása.
Ténylegesen a Hamász, amely egyedüliként uralja Gázát, egy radikális iszlamista fegyveres terrorszervezet, amely formálisan a Palesztin Állam részét képezi, de abba nem akar, és nem is tud integrálódni. Mint „állam az államban” működik, hasonlóan más olyan terrorista szervezetekhez, mint az azóta felszámolt Iszlám Állam, a Hezbollah vagy a Boko Haram.
Részben a palesztin lakosság mindennapjait súlyosan érintő izraeli lépések és katonai akciók miatt, részben abból eredően, hogy a Palesztin Hatóságot irányító Fatah a korrupciós vádak és egyéb visszaélések miatt sokat veszített hiteléből, a Hamász támogatottsága 2005-ben egyre jelentősebbé vált. Addigi álláspontját feladva a Hamász részt vett nemcsak a 2005. évi helyhatósági, de a 2006. január 25-én megtartott parlamenti választásokon is, utóbbin, nagy meglepetésre, a 132 parlamenti helyből 76-ot szerzett meg.
Iszmáil Hanije, aki egy menekülttáborban született 1963-ban, Jászin sejk meggyilkolása után, az addigi szóvivőből a Hamász vezetője lett. 2006-ban a Hamász megnyerte a parlamenti választásokat, de a Palesztin Hatósággal nem tudtak megegyezésre jutni a kormány összetételéről, annak ellenére, hogy Iszmáil Hanije lett a miniszterelnök. A Palesztin Hatóság egyetlen Hamászhoz tartozó politikust sem jelölt miniszternek, amit a Hamász sérelmezett, így helyette a saját embereit nevezte ki a kormányba.
A Hamász vezetőinek többsége azért nem Gázában tartózkodik, mert az izraeli hadsereg a harci drónokkal többeket megölt, tankokkal lerombolta házaikat, és bírósági ítélet nélkül börtönbe küldte őket. Persze azóta a Hamász vezetői már korrupt milliárdosokká váltak, akik a Gázába küldött segélyeket elsikkasztják, és a gázaiak sorsának alakulásával keveset törődnek.
A HamÁsz nem ismeri el Izraelt, mivel álláspontja szerint egy hivatalos határokkal nem rendelkező állam elismerése egyenlő lenne a megszállás elismerésével,
Izrael ugyanakkor nem hajlandó a létezését el nem ismerő és terrorista cselekményeket sorozatosan végrehajtó Hamásszal tárgyalni. A Hamász a terrorista szervezetek listájára került, és emiatt az Egyesült Államok és az Európai Unió nem nyújt segélyt a szervezetnek, csak a nyugati parti (ciszjordániai) Fatahnak. A gázai területeken csak az ENSZ foglalkozik élelmiszerosztással. Gáza segélyeket és katonai támogatást kap Irántól, illetve néhány arab országtól is, amivel céljuk az izraeli–palesztin konfliktus fenntartása – zárja összegzését Bordás Mária.
A mostani támadást megelőzően a Hamász és Izrael között négy háború zajlott. 2006-ban – a hatalomátvétel után – saját gyártású rakétákkal lőtte Izraelt, amelyre az izraeli hadsereg légicsapásokkal és szárazföldi támadásokkal válaszolt. Ez volt az ún. Nyári eső hadművelet, amelynek végén a Hamász tűzszünetet kért. 2008-ban ugyanez ismétlődött meg az Öntött ólom hadművelet után is, majd 2012-ben hétnapos légitámadást indítottak az izraeliek Gáza ellen.
2014-ben jött az Ötvennapos háború, amelyet szintén a Hamász provokált ki. Akkor három izraeli fiatal meghalt, amire válaszként izraeli szélsőségesek felgyújtottak egy palesztin gyereket. Az izraelieket bíróság elé állították, a palesztinokat nem fogták el, de házaikat az izraeli hadsereg felgyújtotta. A Hamász ezt követően öngyilkos merényletek sorát indította, tömegesen lőtte rakétákkal Izraelt, amelyre válaszul Izrael hosszasan fenntartotta a Budapest kétharmadának megfelelő méretű terület elleni blokádot, és megtörte a Hamász ellenállását.
A Gázai övezet Palesztina része, Izrael délnyugati csücskében található, és határos Egyiptommal. Ennek azért van jelentősége, mert a föld alatti titkos alagutakon keresztül bármi bejut az övezetbe, legyen az élelmiszer, üzemanyag, kitiltott emberek vagy éppen fegyverek. Mintegy 3 millió palesztin zsúfolódik össze a területen. Az övezet 41 kilométer hosszú, szélessége 6 és 12 kilométer között változik, területe mintegy 360 négyzetkilométer. Összehasonlításképpen: Budapesten 1,7 millió ember él 525 négyzetkilométeren. A lakosság többsége az 1945 utáni időszakban ide érkezett palesztin menekültektől származik. A népszaporulat óriási, ma is mintegy 4-5 gyermekszületés jut egy nőre, ez néhány évtizede még több mint 8 volt. A lakosság több mint 40 százaléka 14 éven aluli.
Ennek egyébként az volt a belpolitikai oka, hogy 2014-re a Hamász népszerűsége a palesztinok körében – a korábbi 50-60 százalékhoz képest – 23 százalékra esett vissza, és a Fatah a maga 33 százalékával megelőzte. A kudarcain akart a 2014-ben kiprovokált háborúval javítani.
Most, az 1973-as Jom Kippur-i háború 50. évfordulóján indított meglepetésszerű támadás harmadik napján a legutolsó jelentések arról szóltak, hogy mintegy 900 izraeli vesztette életét, köztük 120 katona, a bombázások 700 gázai palesztin életét követelték, és az izraeli védelmi minisztérium szerint körülbelül 1500 Hamász-fegyveressel végeztek izraeli területeken.
A térképen jól láthatók a Gázai övezet körüli piros pontok, amelyek azt jelzik, hogy hol törtek be a fegyveresek Izraelbe. A Gázától távolabbi narancssárga pontok pedig azt mutatják, hogy a Hamász által kilőtt és a Vaskupola légvédelmi rendszeren átjutott rakéták Izrael mely részein csapódtak be.
(Borítókép: Izraeli légitámadás Gázában 2023. október 9-én. Fotó: MTI / EPA / Mohamed Szaber)