Rendkívüli feszült parlamenti választásokra kerül sor Lengyelországban, ahol akár pár szavazaton is múlhat, ki tud majd kormányt alakítani. Ennek súlyát pedig érzi a két nagy tömb, a kormányzó jobboldali-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) és a jobbközép-liberális Polgári Koalíció (KO) is: a lengyel történelem egyik legintenzívebb, rendkívül személyeskedő és kiélezett kampányait tudhatják maguk mögött, azonban sorsuk attól függ, ki fogja megszerezni a harmadik helyet.
Október 15-én vasárnap tartják a parlamenti választásokat Lengyelországban, ahol az egyetlen biztos dolog, hogy a már nyolc éve hatalmon lévő Jog és Igazságosság (PiS) fogja szerezni a legtöbb szavazatot, azonban
az már egyáltalán nem biztos, hogy Jaroslaw Kaczynskiék kormányon is maradhatnak a győzelem ellenére.
Ennek oka, hogy a 2019-ben történelmi győzelmet arató jobboldali-populista párt a legutóbbi választás óta elvesztette minden ötödik szavazóját, miközben legnagyobb kihívója, a jobbközép-liberális Polgári Platform (PO) élére visszatért Donald Tusk, ami a legutóbbi eredményéhez képest még javíthat is az eredményén.
Azonban a legvalószínűbb forgatókönyv szerint se a PiS vezette jobboldali tömbnek, sem a PO vezette, több jobbközép pártból álló Polgári Koalíciónak (KO) nem lesz meg egyedül a többsége a 460 tagú Szejmben, így sokat számít, hogy a többi párt közül ki fut be a harmadik helyre: a 2020-as elnökválasztáson berobbanó keresztény tévésztár, Szymona Holownia vezette centrista-civil Polska 2050 és a vele Harmadik Út néven közös listán induló agrárius Lengyel Néppárt (PSL); a kulturális kérdésekben szélsőjobboldali-nacionalista, gazdasági kérdésekben libertariánus álláspontot képviselő Konföderáció vagy az antifasiszta, baloldali, Baloldal (Lewica) nevű párt.
Ugyanis könnyen lehet, hogy e három, tíz százalék körülre mért párt kerül királycsináló szerepbe, és ők dönthetnek majd arról, hogy Mateusz Morawiecki miniszterelnök tarthatja meg az állását, vagy a vélhetően november 13-án összeülő Szejmben a jelenleg ellenzékben szereplő pártok közül kerül ki az új kormányfő.
Emiatt rendkívül kiélezett, indulatos kampányt folytatnak a pártok, ahol a PiS és a PO a másikat tartjaorosz kollaboránsnak – emellett a PiS Moszkva mellett egyszerre Berlin és Brüsszel kiszolgálójaként állítja be az egykori Európai Tanács-elnök Donald Tuskot –, és
a két nagy párt túlzóan azt a tétet adta a választásoknak, hogy Lengyelország október 16-tól vagy elveszíti önállóságát, vagy pedig az 1989-es rendszerváltás után ismét megszűnik demokráciának lenni.
Így a kampányok is szakpolitikai kérdések helyett leginkább a választók érzelmeire próbálnak hatni: miközben a másik oldal az ország pusztulását hozná, addig magukat a megmentő szerepbe próbálják helyezni – Tuskék azt állítják, a lengyel demokráciát mentenék meg a PiS harmadik ciklusa elől, míg a PiS Lengyelország létét, mivel a kormánypárt túlzóan azt hangoztatja: egy olyan kormány, amelynek tagja a Tusk vezette PO, többek között kiárusítaná az országot Németországnak, és a lengyel szuverenitás elvesztésével teret adnának az Európai Egyesült Államok ötletének.
Mint fentebb vázoltuk, mind a PiS, mind a PO arra kér felhatalmazást a választóktól, hogy megállítsa a másikat, emiatt a kampány nagyon túlfűtött, a programok helyett érzelmek és személyek dominálnak.
A kormányzó PiS kampányát a biztonság köré építi: szerintük Lengyelország szuverenitását és egységét csak egy PiS-kormány tudná fenntartani. Így Tuskot minden külső ellenséggel próbálják összemosni – egy 2008-ban, még a Tusk-kormány idején keletkezett dokumentumra hivatkozva azzal kampányoltak, hogy egy orosz–lengyel konfliktus esetén Tusk feláldozta volna Lengyelország keleti részét, míg máskor azzal vádolják, az Európai Tanács utáni Európai Néppárt (EPP) pártcsalád elnöki munkáját azért hagyta hátra, mert Berlinből és Brüsszelbőlvele tervezték megdönteni a PiS nyolcéves uralmát.
Így a PiS ajánlata a választóknak lényegében annyi, hogy ők képesek fenntartani egy független Lengyelországot, és a bizonytalan geopolitikai helyzet mellett biztonságot nyújtanak.
Ugyanakkor a pártelnök Kaczynski hiába ígért több szociális kiadást a kampány elején, alapvetően a biztonság üzenetét kommunikálta végig a kampányidőszak alatt. Az Indexnek nyilatkozó Marcin Palade lengyel választási szakértő szerint részben a leginkább a párt magszavazóinak kialakított üzenetek miatt mérik alacsonyra a PiS-t, mivel a legfőbb témákkal a bizonytalanokat nem feltétlenül tudják meggyőzni – igaz, a PO is leginkább a magszavazóihoz és a PiS-kormányokkal elégedetlen választókhoz szólt.
Hasonlóan személyes hangvételű, szintén az érzelmekre ható kampányt vitt Donald Tusk és a KO – ők kampányukban azt állították, ha a PiS egymás után harmadjára is hatalomra kerülne, akkor teljesen leépítenék a már szerintük így is meggyengült lengyel demokráciát, emellett
a PO azzal kampányol: a PiS lop, csal és hazudik, és ők szó szerint „eltakarítják majd a mocskot”.
Jó példája a személyes jellegű kampánynak a miniszterelnök-jelöltek közötti, vitának csak erős túlzásnak nevezhető hétfői esemény, ahol Tusk például Morawieckit vélt hazugságai miatt Pinokkiónak nevezte, amiért cserébe a kormányfő azt állította Tuskról, hogy nincs se szíve, se bátorsága, hogy Lengyelországot vezesse.
Ugyanakkor a két párt valamilyen kormányprogramszerűséggel is előállt, bár ezek leginkább abból álltak, hogy megpróbálták túllicitálni egymás szociális programját: a PiS többek között 500 zlotyról 800-ra növelné a családoknak járó támogatást – sőt, Kaczynski még azt is belebegtette, a választások után ez tovább nőhet –, ingyengyógyszert ígért a 18 év alattiak és a 65 év felettieknek, ahogy díjmentessé tennék az autópályát is.
Ehhez képest Tuskék a kampánynyitányon bejelentették a 100 lépés programjukat, ahol a kormányzásuk első száz napjára a száz pont részeként többek között azt ígérte, 1500 zlotyira növelnék a tanárok fizetését a közalkalmazottak fizetésemelése mellett, csökkentenék az adóterheket – köztük adómentességet adnának a legalacsonyabban keresők és a nyugdíjasok számára –, illetve támogatnák a gazdaság zöld átállását, és pluszforrásokat nyújtanának a kórházaknak. Emellett az abortuszhoz való jogot törvényben adnák meg.
Míg a PiS azt állítja, mindezeket a gazdasági növekedéssel érnék el, addig Tuskék szerint a korrupció leállításával lehetnének finanszírozható ezen ígéretek.
Ugyanakkor könnyen lehet, hogy ezek az ígéretek mit sem érnek, hiszen a régiós arányos választási rendszer miatt, illetve a legutóbbi mandátumbecslések alapján mindkét tömb koalíciós partnerre szorulhat majd. Emiatt pedig
a leendő kormány összetételéről a harmadik helyezett dönthet majd, amiért jóval nagyobb a verseny, mint ami a PiS és a PO között van.
A legutóbbi napok közvélemény-kutatásai szerint ugyanis szinte hibahatáron belül mozog a baloldali Lewica, a centrista-agrárius Harmadik Út és a szélsőjobboldali-libertariánus Konföderáció is.
A Polska 2050-es Szymona Holownia és a PSL-es Wladyslaw Kosiniak-Kamysz által vezetett Harmadik Utat a közvélemény-kutatások 9 és 13 százalékpont közé mérik – mivel a két párt közös listán indul, számukra nem 5, hanem 8 százalék a bejutási küszöb.
Ugyanakkor a kampányhajrára nagyon jól fordultak Holowniáék: a tévévitán rendkívül jól szerepelt, az utóbbi időben pedig folyamatosan nőtt a támogatottsága, így a lista a lehető legjobbkor indult növekedésnek.
A két párt még áprilisban jelentette be hat pontból álló programjukkal együtt, hogy a választáson közösen indulnak, amit azóta további hattal bővítettek – a pártlista többek között jobb oktatási rendszert, a tanároknak és a szociális dolgozóknak magasabb fizetést és zöldebb gazdaságot ígértek, míg az abortusz kérdésében népszavazáson döntenének.
Váltakozó mérésekkel, néhol épp többre, néhol épp kevesebbre mérik a leginkább a lakhatási és megélhetési válság témájával kampányoló Lewicát. A magát antifasiszta pártként definiáló párt szerint a legfontosabb kérdés a demokrácia helyzete, de emellett megfizethető lakásokat és magasabb béreket is ígérnek. Azonban
a legnagyobb kérdés, hogy a nyáron még stabilan 15 százalék környékére mért szélsőjobboldali-libertariánus Konföderáció hogyan szerepel.
A párt a kampány elején még biztos harmadiknak tűnt, azonban az Indexnek nyilatkozó Marcin Palade szerint ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a PiS és a PO szavazóinak egy része is a Slawomir Mentzen és Krzystof Bosak kettős által irányított pártban leltek menedéket, azonban csak ideiglenesen.
A párt ukránellenes kampányából a PiS ukrán gabona ügyére adott válaszával fogta ki a szelet a szélsőjobboldaliak vitorlájából, míg a PO gazdaságilag liberálisabb szavazóinak Tuskék túl sok szociális ígérete mozdíthatta a Konföderáció felé, azonban ez a városi vállalkozói réteg később rájött, hogy a minimális államot, nulla szociális programot hirdető párt kultúrpolitikai kérdésekben (Ukrajna- és abortuszellenesség, euroszkepticizmus) számukra túlzottan szélsőséges.
Így a nyáron mért 15 százalékpontos támogatottsághoz képest van olyan felmérés, ahol még a két számjegyű támogatottságot sem érik el. Kampányüzenetüket lényegében arra építik, hogy a PiS és a PO a szociális programjaik miatt ugyanazok, akik szerintük pazarlóan bánnak az adófizetői pénzekkel.
Mint fentebb jeleztük, ennél bizonytalanabb és kiélezettebb kampányt a rendszerváltás óta nem látott Lengyelország, ugyanis
lényegében ugyanakkora esély van egy PiS és egy PO vezette kormányra, de az is elképzelhető, hogy patthelyzet alakul ki.
Emiatt Palade szerint nem igazán lehet jóslatokba bocsátkozni, bár a szakember a mandátumbecslései alapján arra számít, hogy egy PiS–Konföderáció-kormány összejöhet, de mint azt többször is hangsúlyozta:
a mostani választáson nagyon szoros a verseny, és akár kéttizedes eltérés is sokat jelenthet.
Palade hozzátette: az egyetlen biztos dolog a bizonytalanság.
Emiatt a kampánycsend előtti utolsó közvélemény-kutatások átlaga szerint rendkívül nagy a szórás a mandátumbecslésekben, mint az a politológus lentebbi posztjában is látszik:
Emellett több dolog is kérdéses, például rögtön az, hogy mennyien fognak szavazni:
Palade szerint a legnagyobb kérdés, hogy a Konföderáció hogyan teljesít. Ha ugyanis a párt elég mandátumot szerez, lényegében ő dönt arról, hogy a PiS vagy a PO vezessen egy kormánykoalíciót.
A helyzetet bonyolítja, hogy nem minden párt hajlandó egy másik párttal közösködni. A PiS varsói listáján harmadik helyet elfoglaló Pawel Lisiecki lapunknak diplomatikusan azt nyilatkozta, hogy a párt nem zárkózik el semmilyen lehetőségtől, így egy lehetséges PiS–Konföderáció-kormánytól sem, ugyanakkor mindez a mandátumok eloszlásától függ majd. Emellett Lisiecki emlékeztetett: a Konföderációnak van egy olyan része, amely nem szeretne a PiS-szel szövetkezni.
Ennél kicsit egyszerűbb, hogy a baloldali Lewica és az agrárius-centrista Harmadik Út kikkel lépne szövetségre: mindkét párt Tusk-kal és a KO-val tervez.
A PSL színében a Harmadik Út listáján induló Wladyslaw Teofil Bartoszewski lapunknak arról beszélt: a legutóbbi mandátumbecslések alapján az ellenzéki pártoknak a Konföderáció nélkül is meglehet a többséghez szükséges 231 képviselő. Annak ellenére, hogy a Harmadik Út magát a PiS és a PO melletti alternatívájának mutatta be, a párt már régóta kommunikálja, hogy a KO-val képesek lennének együtt kormányozni – mint arra Bartoszewski emlékeztetett, a PSL már korábban is volt koalícióban Tuskék pártjával.
A Harmadik út és a KO programja sok helyen átfedésben van, azonban a koalíciós tárgyalások során vita lehet a miniszterelnök személyéről: Bartoszewski szerint ugyanis Tusk rendkívül megosztó még a saját táborában is.
Az Indexnek pedig a lewicás Jakub Pietrzak arról beszélt, a baloldali párt sem a PiS-szel, sem a Konföderációval nem hajlandó koalícióra lépni, utóbbival még abban az esetben sem, ha a többség csak a Bosak–Mentzen kettős által vezetett szélsőjobboldali párttal lenne meg.
a baloldali politikus szerint azért, mert a Konföderáció nagyobb veszélyt jelent a lengyel demokráciára, mint a PiS.
Ezenkívül aláhúzta: a Lewica csak akkor lép kormányra Tuskkal és a KO-val, ha Tuskék nem térnek vissza a 2015 előtti gazdasági helyzethez, azaz a munkavállalók jogainak csökkentéséhez és a privatizációhoz.
Az urnák vasárnap 21 órakor zárnak, amikor exit poll is várható, ugyanakkor az Palade szerint nem lesz teljesen megbízható, mivel az akár 1-2 százalékponttal is eltérhet a végeredménytől, ami hatalmas ingást jelenthet a mandátumok elosztása kapcsán.
A választásokkal egy időben népszavazásokat is tartanak, így végső eredmény elképzelhető, hogy csak hétfőn napközben vagy kedd délelőtt lesz.
A lengyel választásokat az Index Varsóban követi élőben a Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet által szervezett tanulmányút keretében.
(Borítókép: A Polgári Koalíció párt támogatói nézik Donald Tuskot, az Európai Unió (EU) volt elnökét, a Polgári Platform párt vezetőjét egy választási vita közben az ATM stúdió előtti kivetítőn Varsóban, Lengyelországban 2023. október 9-én. Fotó: L: Damian Lemaski / Bloomberg / Getty Images)