Öngyilkosságot követett el Moszkvában a 75 éves Viktor Szmagin, aki a csernobili atomkatasztrófa egyik legtöbbet látott szemtanúja volt.
Viktor Szmagin 1986-ban műszakvezetőként dolgozott a csernobili atomerőmű négyes egységében a végzetes napon, április 26-án, amikor a robbanás történt. Reggel 8-kor állt volna munkába, de a hajnal fél 2 előtt nem sokkal megtörtént a detonáció. A férfi szemtanúja volt annak, amint a négyes blokk központi irányítóterme megsemmisült, és a következő órákban részt vett azokban a munkálatokban is, amelyekkel a katasztrófa által okozott károkat igyekeztek mérsékelni.
Az eseményről készült egyik leírásban, amely a Chernobyl Gallery nevű honlapon található, egy ponton említik őt név szerint: eszerint hajnal 6 óra körül nagyjából 20 percet töltött egy radioaktív vízzel elöntött szobában, hogy elzárjon egy szelepet, és mintegy 280 radnak megfelelő mennyiségű sugárdózist kapott (ez rendszerint már súlyos egészségügyi problémákat okoz).
Az mk.ru hírportál szerint Szmagin hétfő hajnalban öngyilkos lett Moszkvában: egy többemeletes lakóház ablakán vetette ki magát. A testét járókelők találták meg az utcán, a kiérkező mentősök már csak a halálát tudták megállapítani.
A hatóságok azért is vélik öngyilkosságnak az esetet, mert Szmagin az íróasztalán egy búcsúüzenetet is hagyott,
amelyben arról írt, hogy milyen állapotban volt az utóbbi napokban, és bocsánatot is kért.
Az üzenetben kitért arra is, hogy vasárnap este elmondta feleségének: több rákos daganatot is érez a testében. A nő azt ígérte, hogy másnap elmennek orvoshoz.
Felesége szerint Szmagin ekkor lefeküdt aludni (külön szobákban aludtak). Az asszony hajnalban felkelt, és azt látta, hogy ég a lámpa a férje szobájában. Ezután reggelit készített, majd megnézte, hogy mit csinál, de nem találta a szobában – vélhetően azért, mert addigra már kivetette magát az ablakon.
Szmaginnak a csernobili események miatt súlyos sugárbetegsége alakult ki, legalább hét alkalommal műteni is kellett emiatt. Minden évben elküldték egy különleges kezelőközpontba, de csak lassítani tudták az állapota romlását – írta az mk.ru.
A chernobylhistory.com oldalon szintén közölték pár éve egy másik szemtanú, a Viktor Szmagin helyetteseként dolgozó Alekszej Breusznak a beszámolóját a történtekről. Eszerint Szmagin a katasztrófa után, a reggeli-délelőtti órákban is végig a helyszínen dolgozott a károk mérséklésén, állandóan egyeztetve az erőmű többi részében dolgozó kollégáival arról, hogy mit tapasztalnak.
Végül arra a következtetésre jutott, hogy kollégáival megtettek mindent, amit csak lehet, de az erőmű nemcsak használhatatlanná, hanem halálossá is vált az ott dolgozók számára. Végül délelőtt 11-kor hívta össze alárendeltjeit, és közölte velük:
Mindenkinek el kell hagynia a 4-es egységet!
Helyettese szerint Szmagin vezetőként felelősségteljes döntést hozott ezzel, annak ellenére is, hogy a felettesei állandóan fenyegették őt időközben, és azt parancsolták nekik, hogy maradjanak ott.
A kiürítési parancs után Szmagin és helyettese ketten maradtak az irányítóközpontban, és a helyettese szerint a műszakvezető állapota ekkor már gyors romlásnak indult a hajnali sugárzásdózis miatt. Ennek ellenére utolsóként hagyta el az irányítóközpontot, követve helyettesét, holott már alig tudott járni, és nagyon súlyos állapotban volt. Csak ezt követően kapott elsősegély-ellátást az erőmű orvosi létesítményében – olvasható a beszámolóban.
Alekszej Breusz egyébiránt nyilatkozott abban a tavaly megjelent HBO-s dokumentumfilmben is, amely a csernobili katasztrófáról készült.
Szörnyűek voltak a körülmények. Tűz volt, füst, az épület darabjai lógtak lefelé. Forró gőz áramlott, extrém volt a radioaktivitás
– mondta a katasztrófáról a filmben.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.