Oroszország és Kína figyeli a lehetőséget, hogy elterelje a figyelmet, és diszkreditálja Amerikát.
A Hamász támadásai után Oroszország számos diplomáciai lépést tett. Október 16-án Vlagyimir Putyin beszélt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, valamint Egyiptom, Irán, Szíria és a Palesztin Hatóság vezetőivel. Putyin részvétét fejezte ki a meggyilkolt izraeliek miatt, de nem ítélte el a Hamász támadásait. Az orosz autokrata vezető tűzszünetre szólított fel, és Amerikát okolta a válságért – írja a The Economist.
A hívások két dolgot igazolnak:
a Kreml lehetőséget lát az Izrael és a Hamász közötti háborúban, hogy aláássa és elterelje a Nyugat figyelmét.
Ezt az erőfeszítést Kína üdvözölni fogja: Putyin épp akkor érkezett Pekingbe, hogy részt vegyen a Hszi Csin-ping által rendezett Övezet és Út csúcstalálkozón, amikor Joe Biden Izraelbe repült, hogy találkozzon Netanjahuval.
Netanjahu „kedves barátjának” szokta nevezni Vlagyimir Putyint. Az elmúlt években tucatnyi alkalommal látogatott Oroszországba. Ezért bizonyára meglepte, hogy az orosz elnök kilenc napig várt a Hamász dél-izraeli halálos ámokfutását követően, hogy felvegye a telefont.
Netanjahu azért próbált mindig is kedvezni Putyinnak, mert Oroszország komoly szerepet játszik Szíriában, Izrael leginstabilabb közvetlen szomszédjában. Oroszország a különböző lázadócsoportok válogatás nélküli bombázásával támogatja Bassár el-Aszad, Szíria diktátorának rezsimjét. Netanjahu biztos akart lenni abban, hogy Izrael szabadon, orosz akadályoztatás nélkül tevékenykedhet saját érdekeiben Szíriában, beleértve az időszakos légicsapásokat is. Egyesek szerint Netanjahu, aki az elmúlt két évtizedben Izrael meghatározó politikusa volt, vonzódik az olyan habitusú erős emberekhez, mint Putyin. Habozott, hogy bírálja Oroszországot az ukrajnai invázió miatt, és visszafogottan fogalmazott, amikor ezt megtette, továbbá a kérések ellenére sem szállított fegyvert Ukrajnának.
Oroszország és Izrael között rengeteg a kapcsolódási pont: az izraeliek 15 százaléka beszél oroszul, mivel a volt Szovjetunióból származik. Úgy tűnik, Putyin csodálja Izraelt, mint egy erős regionális hatalmat, amely nem fél a súlyát latba vetni, és üdvözli, hogy Netanjahu nem szokta felhánytorgatni Oroszország demokratikus hiányosságait.
De a kedélyes felszín ellenére a palesztin nacionalizmus orosz támogatása nem ingott meg a szovjet korszak óta, amikor Oroszország segített a palesztin harcosok kiképzésében, és felfegyverezte azokat az arab országokat, amelyek 1973-ban megtámadták Izraelt. Oroszország már régóta közelebb áll az olyan országokhoz, mint Szíria. Emellett Putyint nem akadályozta meg Izrael iránti barátsága abban, hogy Iránnal, a Közel-Kelet legfontosabb Izrael-ellenes rezsimjével is barátkozzon.
Nincs arra utaló jel, hogy Oroszország bármilyen közvetlen segítséget nyújtott volna a Hamásznak a Dél-Izrael elleni támadás megtervezésében vagy végrehajtásában. Oroszország azonban baráti kapcsolatokat ápol az Irán által támogatott szervezettel, azóta, amióta az hatalomra került Gázában, mivel úgy véli, hogy ez egy nap még hasznára válhat.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter 2007-ben szívélyesen fogadta Moszkvában a Hamász vezetőségének egyik tagját, Khaled Meshaalt. Amikor az izraeli erők 2014-ben egy héthetes hadművelet keretében bevonultak a Gázai övezetbe, nagyszámú, Irán által szállított orosz páncéltörő rakéta állt velük szemben.
Oroszország egyre szorosabb kapcsolata Iránnal már eddig is feszültséget okozott Izraellel, és az október 7-i atrocitás nélkül is diplomáciai károkat okozhatott volna. Tavaly, amikor Oroszország kifogyott a háborúhoz szükséges rakétákból, Irán segítségét kérte több száz Shahed öngyilkos drón leszállításában. Most pedig – szintén Irán segítségével – ezek saját változatát készíti el. Viszonzásul Oroszország a feltételezések szerint harci helikopterekkel és légvédelmi rendszerekkel látja el Iránt. Ezek a fegyverek növelnék Irán képességeit, ha valaha is háborút vívna Izraellel.
Putyin a lap szerint valószínűleg nem bánná, ha Izrael Hamász elleni háborúja eszkalálódna, és kiterjedne az arab világ más részeire is. A Hamász ugyanis máris segített elterelni a Nyugat figyelmét az ukrajnai háborúról.
Joe Biden amerikai elnök úgy próbálja megszerezni a kongresszus jóváhagyását az Ukrajnának nyújtott további segítséghez, hogy azt egy Izraelnek szánt sürgősségi segélycsomaghoz köti. De még ha ez sikerül is, a közel-keleti konfliktus kiterjedése minden bizonnyal csökkentené az Ukrajnába irányuló lőszeráramlást, ami kedvezne Oroszországnak.
Azzal, hogy két repülőgép-hordozót, valamint a legfőbb diplomatáját, Antony Blinkent a térségbe küldte, Amerika megmutatta, mennyire szeretné megakadályozni a konfliktus kiszélesedését. Azt reméli, hogy elrettentheti Irán másik kinyújtott karját, a Hezbollahot, amely Dél-Libanont ellenőrzi, és akár 150 ezer rakétából álló arzenállal is rendelkezhet.
Egy szélesebb körű háború valószínűleg két előnnyel járna mind Oroszország, mind Irán számára:
Ugyanezen okok miatt Kína is elutasította, hogy elítélje a Hamászt. Kína eddig csupán aggodalmát fejezte ki „a Palesztina és Izrael közötti feszültség és erőszak jelenlegi fokozódása miatt”. A The Wall Street Journal beszámolója szerint a kínai hírügynökségek azzal, hogy a Gázába hamarosan bevonuló, erősen felfegyverzett izraeli erők előkészületeit szembeállítják a konfliktusövezet felé látszólag gőzerővel haladó amerikai hadihajók képeivel, azt a benyomást keltik, hogy a művelet Washington vezetésével zajlik.
Oroszországhoz hasonlóan Kína is örülni fog, ha Amerikának nem sikerül eredményeket elérnie a térségben, és így megkérdőjeleződik a tekintélye. Az év elején Kína segített közvetíteni az Irán és Szaúd-Arábia közötti közeledésben, részben abban a reményben, hogy aláássa az Amerika által vezetett világrendet. Lehet, hogy nem tudott a Hamász terveiről, de nem valószínű, hogy bánja az általuk okozott zűrzavart.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2023. október 20-án. Fotó: Gavriil Grigorov / AFP)