Az európai parlamenti választások egyik komoly esélyesévé lépett elő Romániában a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR). A legutóbbi felmérések szerint a pártvezér, George Simion az egyik, ha nem a legnépszerűbb politikus most az országban, aki nagyon könnyen bejuthat a köztársasági elnökválasztás második fordulójába.
Négy éve még senki nem hallott a Románok Egyesüléséért Szövetségről (AUR). George Simionról már valamivel többen, hiszen 2019-ben egyéni független jelöltként valamivel több mint 110 ezer szavazatot kapott az európai parlamenti választásokon. Azóta viszont nagyot fordult a világ.
A 2020-as parlamenti választásokon az AUR több mint kilenc százalékot szerzett, és ezzel az egyik legerősebb ellenzéki formációvá vált. A bukaresti parlament nemegyszer volt hangos George Simiontól, akinek emlékezetes akciói úgy tűnik, a román választópolgárok egyre nagyobb tömegeit fogják meg.
A párt neve onnan eredeztethető, hogy Simion egyik legfontosabb programpontja Románia és Moldova egyesítése, aminek véleményük szerint történelmi és etnikai szempontból is abszolút meglenne a realitása.
Nagy-Románia az első világháború után jött létre, miután a Román Királysághoz csatolták Erdély, a Bánát és a Partium mellett Bulgáriától Dél-Dobrudzsát, az Osztrák–Magyar Monarchiától Bukovinát, valamint Szovjet-Oroszországtól Besszarábiát.
Besszarábia történelmileg az északkeleti román fejedelemség, Moldva része volt, innen csatolta el később a cári Oroszország. 1939-ben a Molotov–Ribbentrop-paktum következtében a román többségű területet a Szovjetunió annektálta, majd annak maradt része egészen 1991-ig.
Ebben az évben vált függetlenné Moldova, azonban az új állam kikiáltása a helyi orosz és ukrán lakosság ellenállását vonta magával. A moldáv kormányzat fegyveresen próbálta megoldani a problémát, 1992 márciusától már román önkéntesekkel és katonai tanácsadókkal az oldalán. A másik oldalon nagyrészt orosz és ukrán önkéntesek harcoltak, azonban a térségben állomásozó orosz 14. hadsereg is beavatkozott a harcokba.
Azóta a de facto független Dnyeszter-melléket orosz békefenntartó erők felügyelik, a moldáv kormányzatot pedig Maria Sandu érkezésével hosszú idő után vezetik ismét a román etnikumúak. Románia nagy számban állított ki útleveleket a moldovai román anyanyelvűeknek, és Sandu elnök asszony is rendelkezik román papírokkal.
„Lélekben és állampolgárságom szerint is román vagyok” – nyilatkozta 2019-ben a moldáv elnök az Azonnalinak, akivel kapcsolatban Demkó Attila korábban úgy fogalmazott az Indexnek, hogy
tévedés azt hinni, hogy Sandu EU-pártisága nem vegyül a román egyesülést támogató nacionalizmussal.
Érdekesség, hogy Moldova az egyik legfőbb oka annak, hogy Romániában – Szlovákiával és Ukrajnával ellentétben – engedélyezik a kettős állampolgárságot többek között az ottani magyaroknak is. Ugyanakkor azonban a két ország egyesülésének egyáltalán nem teljesen irreális víziója nagyon nehéz helyzetbe hozhatja a romániai magyarságot, amelynek számaránya bőven öt százalék alá kerülhetne ebben az esetben, ami a politikai érdekérvényesítő képességét is nagyban érintené.
Erre az egyesítésre tesz kísérletet az AUR és elnöke, George Simion, akiről érdekes módon a Moldovai Köztársaság több korábban hatalmon lévő politikusa is azt állította, hogy kapcsolatban állt az orosz titkosszolgálatokkal. Simion természetesen tagadta a vádakat.
A politikus többször is provokált magyar többségű erdélyi városokban, emellett a tavalyi, Úzvölgyében történt eset kapcsán is nagyon erősen jelen volt az AUR-szál – amely nagyon sokszor egybefonódik a Román Ortodox Egyházzal.
Marosvásárhelyi tüntetésén júniusban a pártelnök például azt mondta, hogy „vége a kompromisszumok” korszakának, és szerinte véget kell vetni a „tolvajok” korszakának is „az RMDSZ nevű etnikai terroristával”.
Mi vagyunk a románok, mi vagyunk itt örökké az urak, és őseink földjén soha senki nem tűzhet ki más zászlót, mint a piros, sárga és kék
– tette hozzá Simion.
A párt egyre erősebb, és jelenleg a második-harmadik helyre mérik őket a közvélemény-kutatók 19-20 százalék körüli támogatottsággal. George Simion, a pártelnök népszerűsége azonban ennél is magasabb, majdnem 30 százalékos, ami azt jelentené, hogy a szélsőjobboldali politikus magabiztosan jutna tovább az elnökválasztás második körébe.
„Románia az első ország Európában, ahol 2000-ben egy neofasiszta párt és jelöltje a második helyen állt. Miért történt ez? Mert az érintettek azt mondták, tudják kezelni a veszélyt. Most is taktikáznak ezzel a veszéllyel, anélkül, hogy megértenék annak jelentését. A probléma az, hogy a politikusok megpróbálnak minket abba a 2000-es helyzetbe hozni, amikor kénytelenek vagyunk a kisebbik rosszat választani” – fogalmazott Cristian Pîrvulescu politológus Románia egyik legolvasottabb hírportáljának, az Adevărul-nak.
Érdekes a magyarországi szála a történetnek, a szélsőjobboldali pártelnök ugyanis magát a „román Orbán Viktornak” nevezte.
Szerintem természetes joga minden kisebbségnek, hogy az anyanyelvén tanuljon, ezt nem ellenezzük, sőt: az, ahogyan a magyarok ezért a normális jogukért küzdenek Hargitában, Kovásznában, a Vajdaságban és Kárpátalján, modellértékű
– fogalmazott Simion.
Ehhez képest ennek az évnek a júliusában a politikus már arról beszélt, hogy Orbán Viktor kormányzásának diktatórikus tendenciái vannak, és kizárná velük az együttműködést az Európai Parlamentben – nem mellékes, hogy a román nacionalistákkal való együttműködés a Fidesz számára is vörös vonalat képez.
A helyzet ugyanakkor meglehetősen érzékeny, hiszen Simion a 2024-es európai parlamenti választások után Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel együtt szeretné megreformálni az európai jobboldalt, aki Orbán Viktor egyik legfontosabb szövetségese, bár kormányra kerülése óta egyre inkább tartja tőle a távolságot, amiben az Olaszországnak nyújtott uniós segélycsomagok is nagy szerepet játszanak.
Az olasz Közép-Európa-politikának ugyanakkor mindig is fontos láncszeme volt mind Románia, mind Magyarország.
Az első világháborús béketárgyalásoknál, valamint a két háború között is fontos partnerként tekintett mindkét államra Olaszország, és az olaszok által is sugalmazott magyar–román kompromisszumban bízott az erdélyi magyar arisztokrácia, amiből olyan irreálisnak tűnő elképzelések is születtek, mint Bethlen István miniszterelnök magyar–román perszonáluniója.
Hogy Giorgia Meloni Közép-Európa-politikájában követi-e az első világháborút lezáró politikusok vagy éppen Benito Mussolini irányvonalát, az nagy kérdés, és több buktatót is hordoz magában. Az egyik az, hogy jelenleg sem a Fidesz, sem az AUR nem számít eurokonformnak, emellett a magyar és román, egymás irányába talán leginkább ellenséges nacionalizmusokat pedig még egyetlen európai nagypolitikusnak sem sikerült tartósan egy táborba terelnie.