1954-ben Kína legfőbb vezetője, Mao Ce-tung találkozott az akkor 19 éves Tenzin Gyatsóval, a 14. dalai lámával, Tibet szellemi és világi vezetőjével. „A vallás – jegyezte meg Mao fanyarul a fiatal dalai lámának – méreg”. Öt évvel később a kínai erők bevonultak Tibetbe, és elfoglalták az országot, száműzetésbe kényszerítve a dalai lámát, és sok más tibetit. Az ateizmust hirdető és a vallásokat kigúnyoló kommunisták úgy igyekeztek Tibetet Kínához kötni, hogy eltiporták a helyi kultúrát és történelmi intézményeket; tibeti buddhista kolostorokat, zárdákat és kulturális műkincseket pusztítottak el; és elnyomták a tibeti buddhista hit gyakorlását.

Az utóbbi időkben azonban Peking komoly érdeklődést kezdett tanúsítani a tibeti buddhizmus iránt. A Global Times, amely a kínai állam szócsöve, az elmúlt két évben egy sor olyan cikket tett közzé, amelyek szerint a kínai állam nemcsak a terület, hanem a lelkek felett is ellenőrzést gyakorol. A cikkek azt állítják, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) mondja ki a végső szót a tibeti reinkarnációs hitet vezérlő hagyományok felett – különösen annak tekintetében, hogy ki lesz a dalai láma követkető reinkarnációja.

Amikor a magas rangú láma meghal, a posztját általában valaki olyan tölti be, akit a reinkarnációjaként ismernek el. Ez a hagyomány mélyen gyökerezik a tibeti buddhizmus spirituális és kulturális szövetében. A kommunista Kína, amely Mao alatt olyan erőteljesen és megalkuvás nélkül ateista irányultságú volt, most arra törekszik, hogy ellenőrizze a dalai láma reinkarnációját azonosító folyamatot. Ez a lépés rámutat Kína azon törekvésére, hogy megszilárdítsa hatalmát Tibet felett – egy olyan stratégiára, amely nemcsak a dalai láma intézményét igyekszik végzetesen aláásni, hanem Tibet népét, kultúráját és civilizációját is meg akarja gyengíteni – írja a Foreign Affairs hasábjain Lobsang Sangay, a Harvard jogi karának oktatója, 2011 és 2021 között a száműzetésben lévő tibeti kormány szikjongja, azaz elnöke.

Amellett, hogy a közelmúltban jelentősen felerősödött a témában a kínai propaganda, Peking összehívott egy bizottságot, amely a kormány által kiválasztott tibeti szerzetesekből és a kommunista párt kulcsfontosságú tisztviselőiből áll, hogy irányítsa a következő dalai láma kiválasztásának folyamatát. A hatóságok múzeumi kiállításokat szerveztek a dalai láma reinkarnációjáról Pekingben és Lhászában, Tibet fővárosában egyaránt, kiemelve a kínai kormány legitimitási igényét a kiválasztás felügyeletére. Ez durván megsérti a tibeti hagyományokat, és óriási aggodalomra ad okot a tibeti nép számára.

A tibeti buddhista reinkarnáció hagyománya normáinak és a dalai láma saját reinkarnációjával kapcsolatos álláspontjának kell irányítania a jövőbeli utódlás meghatározásának folyamatát. E hagyománynak megfelelően a dalai láma halála előtt hátrahagyott utasításainak kell képezniük az utódjának megtalálását célzó keresés alapját. Peking azonban mind a spirituális, mind a világi hatalmat ki akarja Tibetben sajátítani.

Új kezdetek régi eredete

A 14. dalai láma rendkívül nagyra becsült spirituális vezető, akinek világszerte rengeteg követője van. Tanításai, amelyek a békét és az együttérzést hangsúlyozzák, átívelnek kultúrákon és társadalmakon, és az elmúlt évtizedekben figyelemre méltó magasságokba emelték. A globális békéhez és az erőszakmentességhez való hozzájárulását számos nemzetközi elismeréssel jutalmazták, köztük a Nobel-békedíjjal és az amerikai kongresszus aranyérmével.

A dalai lámát világszerte övező tisztelet szöges ellentétben áll a kínai kormány által rázúdított gyalázkodással. A kínai tisztviselők kitartóan rágalmazzák őt, „szakadárnak” és „szerzetesnek öltözött farkasnak” nevezik, miközben követőit „dalai klikk”-ként gúnyolják.

Ez a fenyegetés persze jelentősen eltúlzott. A dalai láma az 1970-es évek óta nem támogatja Tibet függetlenségét, hanem a kínai alkotmány keretein belül követel autonómiát Tibet számára. 2011 óta minden politikai és közigazgatási felelősségét átadta a demokratikusan választott tibeti vezetésnek. A kínai kormány mégis, továbbra is azzal vádolja őt, hogy politikai zavargásokat szít az állam ellen.

A dalai láma idén júliusban töltötte be 88. életévét. Az elkövetkező években valamikor fel fog merülni az utódlás kérdése.

Ez azt diktálja, hogy egy, a tibeti buddhista hagyományt követő fiatal láma örökölje az előd vallási, gazdasági és politikai felelősségét annak halála után. Az újjászületett személy azonosításához vezető folyamatot az előző inkarnáció által hátrahagyott utasítások vezérlik, és magasan képzett buddhista tudósok végzik, akiket gyakran az előző láma választ ki. A dalai lámák esetében ezt a folyamatot gyakran a dalai láma által kinevezett régens vagy a tibeti kormány felügyeli. Az elmúlt nyolc évszázadban számos reinkarnálódott lámát találtak a Tibeti-fennsíkon, de a tibeti buddhizmus távoli világában is: Bhután, India és Nepál himalájai régióiban. Dőt olyan területeken is, mint Mongólia és Oroszország egyes részei, ahol sok tibeti buddhista gyakorló él, különösen a burját, kalmük és tuvai orosz köztársaságokban.

Az újjászületés szabályai

A tibeti hagyományban a spirituális tanító következő életéről szóló találgatások nem javasoltak, amíg az egyén még él. Ezt érzéketlenségnek és tiszteletlenségnek tartják, szinte olyan, mintha a közösség türelmetlenül várná a láma halálát. A kínai kormány élénk és tolakodó érdeklődést mutat a 14. dalai láma jövőbeli megtestesülése iránt, míg maga a dalai láma könnyedén közelíti meg ezeket a spekulációkat. Amikor például 2019-ben a következő életéről kérdezték, humorosan válaszolt:

Miért sietném el a dolgot? Lehet, hogy 84 éves vagyok, de kitűnő az egészségem.

Az biztos, hogy a dalai láma és a tibeti közösség nem feledkezik meg arról, hogy halála és reinkarnációja milyen mélyreható hatással lesz Tibet és a tágabb buddhista világ jövőjére. A megfigyelők nem veszítik szem elől annak abszurditását, hogy egy ateista kommunista állam, amely folyamatosan becsmérli a dalai lámát és megtiltja a portréjának kiállítását, megpróbálja megszabni annak reinkarnációját. 2009 és 2022 között 157 ember gyújtotta fel magát Tibetben a dalai láma visszatérését és a tibetiek szabadságát követelve. Az inkongruenciát tovább fokozza az a tény, hogy a KKP, miután az 1950-es években megszállta Tibetet, mintegy 6000 kolostort és zárdát rombolt le. Több ezer tonna ősi tibeti kulturális műtárgyat, a tibeti lelőhelyeken őrzött összes műtárgy háromnegyedét megsemmisítették vagy „újrahasznosították”. Az, hogy ugyanez a párt most azt állítja, hogy joga van megválasztani a buddhista vezetőket, beleértve a következő dalai lámát is, teljes mértékben álságos.

2011-ben a dalai láma kiadta a reinkarnációjával kapcsolatos legegyértelműbb nyilatkozatát, amelyben egyértelműen elutasította Kína beavatkozását. Kijelentette, hogy

amelyeket a Gaden Phodrang Trust (a dalai láma magánhivatala) hajt végre, a tibeti buddhista vonalak magas rangú lámáival és más, a tibeti buddhizmust követő személyekkel konzultálva. Továbbá tisztázta, hogy csak az újjászületésre kijelölt személynek van hatásköre annak meghatározására, hogy hol és hogyan fog újjászületni, és hogyan lehet felismerni ezt a reinkarnációt. Kifejezetten

Ez egyértelmű elítélése volt a kínai kormány reinkarnációs rendszerbe való beavatkozásának, és ezt az érzést megerősítette a tibeti buddhizmus és a bön (a buddhizmust megelőző tibeti vallási hagyomány) száműzetésben élő szellemi vezetőinek 2019-es konferenciája is. A 2011-es nyilatkozatban a dalai láma leszögezte, hogy 90. életévének betöltése körül (2025-ben) tisztázni fogja az utódlásra vonatkozó utasításait.

A kínai kormány azonban valószínűleg elutasít minden olyan döntést, amelyet a tibeti buddhisták és a dalai láma hivatala hoz az utódlással kapcsolatban. A vallás szabad kinyilvánítását alapvető emberi jogként elismerő országok kormányainak feladata, hogy támogatásukról biztosítsák, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy a következő dalai láma kiválasztási folyamata kínai politikai beavatkozás nélkül történjen – írja a szerző.

(Borítókép: A dalai láma tanítványai és hívei körében 2023. október 25-én. Fotó: Money Sharma / AFP)