A Hamász infrastruktúrájának lerombolása fontosabb a zsidó állam számára, mint a vezetőinek kiiktatása. A Hamász és Izrael közötti konfliktusban egyértelműen utóbbi javára szól hadseregének elsöprő mérete és felszereltsége.
A Hamász október 7-i támadása után az izraeli hadsereg három héten keresztül erősen bombázta Gázát, mielőtt szárazföldi erőket küldött volna a területre. Az izraeli légicsapások továbbra is csökkentik a Hamász képességeit, és rombolják az infrastruktúráját. Izraelnek tankjai és légiereje van, valamint a világ legfejlettebb fegyverrendszereivel rendelkezik. A Hamász azonban képes volt csökkenteni ezt az aszimmetriát azzal, hogy a polgári lakosság mögé bújik, valamint a föld alatti alagúthálózatában rejtőzködik.
Ahhoz, hogy Izrael megőrizze stratégiai előnyét, a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülnie a föld alatti harcokat. Bár a figyelem Izrael gázai szárazföldi inváziója felé fordult, a Hamász alagúthálózatának felszámolása inkább az izraeli légierő feladata, mint a szárazföldi csapatoké. Azoknak az lenne a feladatuk, hogy megszilárdítsák a kiterjedt, de célzott légi hadjárat eredményeit, ellenőrizzék, hogy a föld alatti struktúrákat ténylegesen felszámolták-e, hírszerzési információkat gyűjtsenek, és megöljenek minden olyan Hamász-vezetőt, aki túléli a légicsapásokat – írja a Foreign Affairs hasábjain Daphne Richemond-Barak, az izraeli Reichman University docense.
Ha a hadtörténelemre lehet támaszkodni, akkor az e célok eléréséhez vezető út sajnos hosszú és véres lesz. A Hamász nagy értékű, a felszín alatt rejtőző katonai eszközeinek megsemmisítése komoly áldozatokat követel a harci zónában maradó ártatlan civilek körében. Az izraeli hadsereg által kiadott evakuálási parancsok célja a civil áldozatok minimalizálása. Ugyanezt a célt szolgálták a precíziós irányítású csapások, valamint az ezek előtt a terület lakóinak röplapokon és sms-üzeneteken küldött figyelmeztetések is.
Sajnos a kombinált városi és föld alatti hadviselés azzal jár, hogy a civilek is sérülnek – ahogyan azt az Iszlám Állam (ISIS) elleni, az iraki Moszulban és a szíriai Rakkában zajló harcokban láthattuk. Nincsenek varázslatos megoldások az ilyen terep sajátos műveleti nehézségeinek leküzdésére, bármilyen tragikusan is hangzik ez – írja a szerző.
A kockázatok kezelésének nehézségei ellenére a Hamász alagúthálózatának és föld alatti építményeinek megsemmisítése továbbra is az izraeli hadsereg elsődleges prioritása kell, hogy maradjon. A vezetők és a harcosok pótolhatók, de a Hamász nehezen fog tudni talpra állni és újjászerveződni, ha védtelen, és nem tud elrejtőzni.
Izraelnek szinte leküzdhetetlen operatív kihívást jelent a föld alatti katonai képességek azonosítása és felszámolása egy alagutakkal teli városi csatatéren, amelyet a Hamász évekig készített elő a támadásra.
A Hamász szándékosan helyezte el teljes katonai apparátusát a polgári infrastruktúrában és az alatt.
Ott található minden az ellátási vonalak és szállítási útvonalak alagútjaitól kezdve a parancsnoki és vezetési központokig, lőszerraktárakig, lakóhelyiségekig, rakétavetőkig, sőt még katonai kórházakig. A Hamász fő katonai bázisai a gázai kórházak és iskolák alatt, nevezetesen a Gáza város szívében található Al Shifa kórház alatt, valamint az ENSZ által működtetett számos létesítmény alatt találhatók. Azzal, hogy a Hamász civileket, kórházakat és iskolákat használ a támadások elleni védekezésre, bizonyosan háborús bűnöket követett el, de
neki terrorszervezetként nem is kell betartania a nemzetközi jogot,
míg Izraelnek államként igen.
Izrael felfogása arról, hogy miként kezelje ezt a fenyegetést, az évek során gyökeresen megváltozott. Izrael azt feltételezte, hogy a Hamász nem épít több alagutat, miután a zsidó állam 2005-ben kivonult a Gázai övezetből. Ez a feltételezés tévesnek bizonyult: a Hamász az elmúlt két évtizedben még jobban támaszkodott az alagutakra. Amikor a Hamász 2006-ban elrabolta Gilad Shalit izraeli katonát a Gáza és Egyiptom közötti egyik alagúton keresztül, Izrael inkább a nem megfelelő katonai felkészültséget okolta, mint az alagutak jelentette fenyegetés hibás értékelését. Izrael úgy tekintett az alagutakra, mint a terroristák által támadások indítására használt újabb módszerre, nem pedig mint stratégiai fenyegetésre.
Ez a felfogás a 2014-es gázai háborúval változott meg, amelyben Izrael légi hadjáratot indított, amelyet egy kéthetes szárazföldi hadművelet követett Gázán belül. A Gázai övezeten belülre érve az izraeli hadsereget meglepte a Hamász föld alatti műveleteinek kiterjedtsége, és a határokon átnyúló alagútjainak megsemmisítésére összpontosította erejét. Mostanra világossá vált, hogy a Hamász képességeinek csökkentéséhez a teljes föld alatti hálózat vagy reálisabb esetben annak jelentős részének megsemmisítésére van szükség.
Az izraeli hadsereg számára az lesz a kihívás, hogy mindezt úgy tegye, hogy közben elkerülje, hogy a Hamász feltérképezetlen, sötét és szűk alagútrendszerében kelljen harcolnia. Ezen a terepen a Hamász van fölényben. Tökéletesítette a felszín alatti manőverezés, kommunikáció és túlélés művészetét. A föld alatti alagutak semlegesítik Izrael katonai képességeit, és a két fél között kiegyenlíti a feltételeket. A repülőgépek, a tankok, a gépesített járművek és a modern kommunikációs eszközök vagy nem működnek, vagy lényegtelenné válnak a föld alatt. A csatatér olyan környezetté válik, amelyben bármilyen fejlett hadsereg nehezen tudna érvényesülni.
Első látásra ez egy olyan konfliktus, amely teljesen aszimmetrikusnak tűnik egy állam és egy terroristacsoport között, de a föld alatti hadviselés csökkenti ezt az egyensúlytalanságot. Ez pedig a föld alatti hadviselést mindenütt vonzóvá teszi a terroristacsoportok számára. Ahogy a fejlett megfigyelési képességek, a hírszerzés és a pilóta nélküli járművek elterjedtek a harctéren, a föld alatti hadviselés egyre vonzóbbá vált az olyan csoportok számára, mint az al-Kaida, az ISIS és a Hamász.
Még a legfejlettebb hadseregek – és különösen a legfejlettebb hadseregek – is nyugtalanítónak találják az alagutakat. Az alagutak jelenléte félelmet kelt az ismeretlentől, és a katonai műveletek minden aspektusát befolyásolja, a terület biztosításának képességétől kezdve a hírszerzésen át a mentési műveletekig. Az alagútharc semmibe veszi a modern hadseregek alapvető katonai doktrínáját, amelyek azért fektettek be a technológiába, hogy legyőzzék a kevésbé kifinomult ellenséget.
A Hamász gázai föld alatti infrastruktúrájának megsemmisítése továbbra is az izraeli hadsereg központi célja kell, hogy maradjon, függetlenül a költségektől és a műveleti nehézségektől. Izrael számára fontos lesz, hogy felszámolja a Hamász alagútjait, nem pedig pusztán semlegesítse. A semlegesítés – cementet öntve az alagutakba vagy lezárva azok nyílásait – nem képes tartósan megszüntetni a biztonsági fenyegetést. Időigényes, de nem lehetetlen átütni a cementet. Csak a föld alatti építmények falainak és tetejének összeomlása fogja hosszú távon csökkenteni a Hamász képességeit.
A földmunkák alatt az alagutak feltárására lehet buldózereket használni. Drónok, robotok vagy kutyák segíthetnek az alagutak kiürítésében. Előfordulhat, hogy a túszok kiszabadítása érdekében, végső megoldásként, be kell hatolni az alagutakba. A szárazföldi művelet azonban nem fog elvezetni a Hamász föld alatti katonai apparátusának megsemmisítéséhez. Ezt a munkát elsősorban a levegőből kell elvégezni, termobarikus fegyverekkel, bunkerromboló bombákkal és precíziós irányítású lőszerekkel, valamint a felszínről, folyékony emulzióval (két ártalmatlan folyadék kombinációja, amely összekeveredve erős robbanóanyaggá alakul) és más, az izraeli hadsereg által kifejlesztett újabb eszközökkel. A legtöbb állam így számolta fel a múltban a föld alatti fenyegetéseket, és Izraelnek is ezt kellene tennie.
Valószínűleg fontos információk fognak napvilágra kerülni, amint az izraeli erők felfedik, hogyan használja az alagutakat a Hamász. Részletek fognak kiderülni arról, hogy a Gáza és Egyiptom közötti, határokon átnyúló alagutak hogyan segítették a Hamász felfegyverzését, valamint arról, hogy október 7-én használtak-e alagutakat a Gáza és Izrael között. A Hamász további szárazföldről tengerre vezető alagutakat használhat Izrael területére való beszivárgáshoz.
Talán a legijesztőbb az, hogy a Hezbollah határokon átnyúló alagútjainak fenyegetése ismét aktuálissá válhat az északi határon történő eszkaláció esetén. Izrael 2018-ban az Északi Pajzs hadművelet során hat ilyen alagutat leplezett le. A Hezbollah további, már működő vagy hamarosan működésbe lépő, határokon átnyúló alagútjai felhasználhatók Izrael ellen.
A Hamász alagúthálózatának megsemmisítése az izraeli hadsereg mai küldetésének legnehezebb, de egyben legfontosabb feladatai közé tartozik. Legalább olyan fontos, mint a Hamász parancsnoki láncának felszámolása. Az alagutak elpusztítása olyan veszteségeket okoz, amelyeket nehezebb pótolni, mint a fegyvereseket. Létfontosságú, hogy Izrael ne veszítse szem elől ezt, miközben a harcok fokozódnak – írta a szerző.
(Borítókép: A Gázai övezet déli része egy izraeli légicsapás után 2023. november 14-én. Fotó: Ahmad Hasaballah / Getty Images Hungary)