Okszana azt mondja, hogy kettétört az élete. A koronavírus két évvel ezelőtt elvitte az édesanyját és a férjét. Az orosz tüzérség idén tavasszal elvitte az apját és legidősebb fiát. „Elmerültem a munkámban” – mondja a kelet-ukrajnai Ternivka külvárosában élő nő. A 49 éves Okszana még Bahmutban, a háború egyik legkegyetlenebb csatájának helyszínén tánctanárként dolgozott egy elszegényedett gyerekek számára fenntartott bentlakásos iskolában. Ma, amikor egykori háza és szülővárosa elpusztult, iskolája bezárt, legközelebbi rokonai pedig meghaltak, szénbányászként dolgozik – írja helyszíni riportjában a The Economist. 

Miután az oroszok 2022 februárjában megszállták az országot, Okszana (a bánya vezetősége kérte, hogy a dolgozók vezetéknevét ne használják a cikkben) Lengyelországba menekült, ahol mosogatóként és szakácsként dolgozott egy étteremben. De hiányzott neki Ukrajna. Barátai elmondták neki, hogy a ternivkai bányák új munkásokat keresnek, és ő jelentkezett. Okszana szerint az új munkája jobban fizet, és jó nyugdíjat is kínál. A munka segít neki elfelejteni az emlékeit, mondja, miközben szünetet tart a szénlapátolásban.

Szeretnék mindent elfelejteni.

A háború számtalan ukrán ember életét, valamint az ország munkaerőpiacát is felforgatta. Oroszország támadásával mintegy 4,8 millió ember vesztette el a munkáját szinte egyik napról a másikra. A munkanélküliség a becslések szerint idén októberben 18,4 százalékra csökkent a 2022 tavaszán mért több mint 30 százalékról, de még mindig jóval a háború előtti szint felett van. Egy felmérés szerint az ukrán munkavállalók 17 százaléka váltott szakmát a háború kezdete óta.

Ahogy egyre több ukránt hívnak be, úgy nő a kereslet a hagyományosan férfiak által dominált ágazatokban dolgozók iránt.

Ezért állnak a férfiak helyére az ukrán nők. A háború és a megszállás lehetetlenné tette a pontos adatok gyűjtését, de vannak arra utaló jelek, hogy egyre inkább a nők kezében van Ukrajna megbénult gazdasága. Az Ukrajnában idén eddig bejegyzett 36 ezer kis- és középvállalkozás 51 százalékát nők vezetik – állítja Julija Szviridenko, az ország gazdasági minisztere. Több nő kezd el dolgozni az iparban, az építőiparban és a bányászatban.

Ezt nagyobb léptékben fogjuk látni, amint megkezdődik az újjáépítés

– mondja.

Az elkövetkező években Ukrajnának egy sereg orvosra és pszichológusra lesz szüksége, hogy a háborús veteránokkal foglalkozzon, köztük a több ezer amputált végtagú és traumatizált katonával. Az ápolók közül sokan, ha nem a legtöbben nők lesznek. Az energia-, a közlekedési és a védelmi ágazat, amely a háború után várhatóan kiemelkedő szerepet fog játszani a gazdaságban, szintén több női munkavállalót fog vonzani.

A Ternivka melletti bányakomplexumból a hadsereg 600 embert sorozott be, ami a teljes munkaerő mintegy tizede – mondja az igazgató, Dmitro Zabielin. A hiány pótlására nagyjából 300 nő lépett be. A bánya a háború előtt is foglalkoztatott nőket, de egyikük sem dolgozott a föld alatt. Az új munkások közül több mint százan most éppen ezt a munkát végzik. Okszana kezeli és karbantartja a szállítószalagot, amely a szenet a felszínre szállítja. Más nők biztonsági ellenőrként és villanyszerelőként dolgoznak. És egyre többen érkeznek.

Olena, akinek a férje korábban bányász volt, és most egy Luhanszk melletti szakasz parancsnoka, a bánya egyes részeit összekötő szerelvényeket kezeli. Anna, aki nemrég töltötte be 18. életévét, a bányászokat a szintek között szállító felvonókat fogja ellenőrizni. Ternivka jóval a frontvonalak mögött van, de a területet orosz cirkálórakéták támadták.

Ez nagyon ijesztő. De amíg a föld alatt vagyok, nem hallom

– mondja Anna. 

A szénbányászat veszélyes és rendkívül kemény munka, és a háború még inkább azzá tette. Az ukrán energetikai infrastruktúra elleni orosz támadások okozta áramkimaradások idején tavaly télen a ternivkai bányászoknak 7 kilométert kellett gyalogolniuk, majd 680 métert kellett mászniuk menekülőlétrákon, hogy újra a felszínre jussanak. Az új generátoroknak köszönhetően a bányák most már elég sokáig tudják működtetni a szerelvényeket és a felvonókat ahhoz, hogy a kijutás kevésbé legyen gyötrelmes.

Továbbra is fennállnak a nemi sztereotípiák

Ukrajna előtt még hosszú út áll a nemek közötti egyenlőség terén. A nők munkaerőpiaci részvételi aránya csökkenő tendenciát mutat. Az 1990-es 54 százalékról az invázió előestéjére 48 százalékra esett vissza. A nők túlreprezentáltak az oktatásban, a háztartási munkában és a turizmusban, ahol a fizetések általában alacsonyak. A nemek közötti bérszakadék a hét évvel ezelőtti 26 százalékról mára 18,6 százalékra csökkent, de továbbra is jóval az uniós átlag felett van. Egészen 2017-ig, amikor is végül hatályon kívül helyezték, egy szovjet korszakból származó törvény 450 szakmából tiltotta ki a nőket, a teherautó-sofőrtől a hegesztőig. A következő évben Ukrajna a fegyveres erőkben dolgozó nőknek ugyanazokat a jogokat biztosította, mint a férfi katonáknak. Jelenleg mintegy 43 ezer nő szolgál a fegyveres erőknél, ebből 5000 harci pozícióban.

Persze a sztereotípiák továbbra is fennállnak. 

A nőknek más területeken kellene követniük az ambícióikat. A nő az otthon és a család fenntartója

– töpreng Zabielin az irodájában. Azt azonban elismeri, hogy a bányának valószínűleg nem lesz más választása, mint hogy még több nőt alkalmazzon. Sok férfi soha nem fog visszajönni a frontról, és Ukrajnának a háború befejezése után is nagy létszámú hadsereget kell fenntartania.

A szomszédunk nem megy sehová

– mondja Oroszországra utalva.

Okszanának hiányzik a korábbi élete és a régi munkája, de nem áll szándékában otthagyni az újat. Megszokta a zajt, a sötétséget, a port és a hosszú föld alá ereszkedést – mondja.

Ez már nem olyan ijesztő, mint a háború

– mondja sóhajtva.

(Borítókép: Egy férfi áll ukrán zászlóval 2022. február 24-én. Fotó: Samuel Corum / Getty Images)