Amióta a Hamász október 7-i támadásai egyetlen nap alatt több mint 1400 izraeli halálát okozták, Izrael válasza súlyos áldozatokat követelt a gázai lakosságtól. Izrael egyes vezető tisztségviselői a Hamász 2006-os palesztin parlamenti választásokon elért sikerére hivatkozva gyakorlatilag kijelentették, hogy minden gázai lakos a Hamász terrorista infrastruktúrájának része és bűnrészes a csoport atrocitásaiban – és ezért az izraeli megtorlás legitim célpontjai.

Az az érv, hogy Gáza teljes lakossága felelőssé tehető a Hamász tetteiért, gyorsan hiteltelenné válik, ha megnézzük a tényeket. Az Arab Barometer nevű kutatóhálózat, amelynek a cikk szerzői a főmunkatársai, felmérést végzett Gázában és Ciszjordániában néhány nappal az izraeli–Hamász-háború kitörése előtt. Az eredményekből kiderül, hogy a Hamász támogatása helyett

miközben rendkívüli gazdasági nehézségekkel kell szembenézniük. A gázaiak többsége nem csatlakozik a Hamász ideológiájához sem. A Hamásszal ellentétben, amelynek célja az izraeli állam elpusztítása, a felmérésben részt vevők többsége a kétállami megoldást támogatta, amelyben a független Palesztina és Izrael egymás mellett létezne.

A folyamatos erőszak nem fogja közelebb hozni a gázaiak többségének remélt jövőt. Ahelyett, hogy megszüntették volna a terrorizmus iránti szimpátiát, a korábbi izraeli fellépések, amelyek megnehezítik a gázaiak életét, növelték a Hamász támogatottságát. Ha a jelenlegi gázai katonai hadjárat hasonló hatást gyakorol a palesztin közvéleményre, az tovább hátráltatja a hosszú távú béke ügyét – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent tanulmányában Amaney A. Jamal, az Arab Barometer társalapítója, a Princeton Egyetem Külpolitikai karának dékánja és Michael Robbins, az Arab Barometer társigazgatója. 

Növekvő csalódottság

Az Arab Barométer ciszjordániai és gázai felmérése, amelyet a Palesztin Közvélemény-kutató Központtal együttműködve és a National Endowment for Democracy támogatásával végeztek, pillanatképet nyújt az átlagpolgárok véleményéről a konfliktus előestéjén. Az Arab Barometer a régió legrégebben futó és legátfogóbb közvélemény-kutatási projektje, amely 2006 óta nyolc felmérést végzett a Közel-Kelet és Észak-Afrika 16 országában. Valamennyi felmérést úgy tervezték, hogy reprezentatív legyen, a legtöbb felmérést (beleértve a legutóbbi ciszjordániai és gázai felmérést is) a válaszadók lakóhelyén, személyes interjúk formájában végezték, és az összegyűjtött adatokat nyilvánosan hozzáférhetővé tették. A felmérés kérdései minden egyes országban a válaszadók különböző gazdasági, politikai és nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos attitűdjeit és értékeit kívánják felmérni.

A legutóbbi interjúk szeptember 28-a és október 8-a között készültek 790 ciszjordániai és 399 gázai válaszadó megkérdezésével. (A gázai interjúk október 6-án fejeződtek be.) A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a gázaiak nagyon kevés bizalmat táplálnak a Hamász vezette kormányuk iránt. Arra a kérdésre, hogy mennyire bíznak a Hamász vezetésében, a válaszadók többsége (44 százalék) azt mondta, hogy egyáltalán nem bízik; a „kevéssé bízik” volt a második leggyakoribb válasz, 23 százalék. A gázaiak mindössze 29 százaléka fejezte ki „nagymértékben” vagy „eléggé” bizalmát a kormány iránt. Továbbá 72 százalékuk szerint a kormányzati intézményekben nagy (34 százalék) vagy közepes (38 százalék) a korrupció mértéke, és csak egy kisebbség gondolta úgy, hogy a kormány érdemi lépéseket tesz a probléma megoldására.

Arra a kérdésre, hogy hogyan szavaznának, ha elnökválasztást tartanának Gázában, és a szavazólapon Iszmail Haníje, a Hamász vezetője, Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke és Marwan Barghouti, az Abbász vezette Fatah párt központi bizottságának bebörtönzött tagja szerepelne, a válaszadóknak csak 24 százaléka mondta, hogy Haníje mellett tenné le a voksát. Barghouti kapta a legnagyobb arányú támogatást 32 százalékkal, Abbász pedig 12 százalékot. A megkérdezettek 30 százaléka mondta azt, hogy nem venne részt a választáson. A gázaiak véleménye a Ciszjordániát irányító Palesztin Hatóságról sem sokkal jobb. Enyhe többségük (52 százalék) úgy véli, hogy a Palesztin Hatóság teher a palesztin nép számára, és 67 százalékuk szeretné, ha Abbász lemondana. A gázaiak nemcsak a Hamászból, hanem az egész palesztin vezetésből kiábrándultak.

Gáza gazdasági problémáinak súlya a felmérés eredményeiben is világosan megmutatkozott. A Világbank szerint a gázai szegénységi ráta a 2011-es 39 százalékról 2021-re 59 százalékra emelkedett. Sok gázai lakosnak a hiány és a költségek miatt nehézséget okoz az alapvető szükségletek biztosítása. A felmérésben részt vevők 78 százaléka mondta azt, hogy az élelmiszerek elérhetősége közepes vagy súlyos problémát jelent Gázában, míg mindössze öt százalékuk mondta azt, hogy egyáltalán nem jelent problémát. Hasonló arányban (75 százalék) számoltak be arról, hogy közepes vagy súlyos nehézségeket okoz az élelmiszerek beszerzése még akkor is, ha azok rendelkezésre állnak; mindössze hat százalék mondta azt, hogy az élelmiszerek megfizethetősége nem jelent problémát.

Az emberek változást akartak

Összességében a felmérés válaszai azt mutatják, hogy a gázaiak politikai változásra vágynak. 2021 óta mindössze 26 százalékuk mondta azt, hogy a kormány nagyon (három százalék) vagy nagymértékben (23 százalék) reagál az emberek igényeire. Arra a kérdésre, hogy mi a leghatékonyabb módja annak, hogy az átlagemberek befolyásolják a kormányt, a többség azt válaszolta, hogy „semmi sem hatékony”. A következő legnépszerűbb válasz az volt, hogy személyes kapcsolatokat kell felhasználni egy kormánytisztviselő eléréséhez. A gázaiak többsége nem látott lehetőséget arra, hogy nyilvánosan kifejezzék a Hamász vezette kormánnyal kapcsolatos sérelmeiket. Mindössze 40 százalékuk mondta azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nagy vagy mérsékelt mértékben biztosított, és 68 százalékuk úgy vélte, hogy a békés tüntetésen való részvétel joga nem vagy csak korlátozott mértékben védett a Hamász uralma alatt.

A gázaiak mintegy fele támogatta a demokráciát: 48 százalékuk állította, hogy „a demokrácia mindig előnyösebb, mint bármely másfajta kormányzás”. A válaszadók kisebb hányada (23 százalék) jelezte, hogy nem bízik semmilyen típusú rendszerben, és egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy „a hozzám hasonló emberek számára nem számít, hogy milyen kormányunk van”. Mindössze 26 százalék értett egyet azzal, hogy „bizonyos körülmények között egy nem demokratikus kormány előnyösebb lehet”. (Ez utóbbi eredmény hasonló az Egyesült Államokban végzett felmérés eredményeihez, ahol egy 2022-es felmérésben minden ötödik 41 éves vagy annál fiatalabb felnőtt egyetértett azzal az állítással, hogy „a diktatúra bizonyos körülmények között jó lehet”.)

Jövőképek

A vezetési stílus nem az egyetlen dolog, amit a gázaiak kifogásolnak a Hamászban. A gázaiak általában nem osztják a Hamász célját, Izrael állam felszámolását. Amikor az izraeli–palesztin konfliktus három lehetséges megoldási lehetőségét mutatták be (valamint az „egyéb” választási lehetőséget), a felmérésben részt vevők többsége (54 százalék) az 1993-as oslói megállapodásban felvázolt kétállami megoldást támogatta. Ebben a forgatókönyvben Palesztina állam Izrael állam mellett létezne, határaik az 1967-es hatnapos háború előtti de facto határvonalon alapulnának. E megoldás támogatottsága 2021 óta nem sokat változott; abban a felmérésben a gázai válaszadók 58 százaléka választotta a kétállami megoldást.

Ahogy Izrael gázai hadműveletei egyre fokozódnak, a háború a civilek számára felfoghatatlan áldozatokat követel. A kutatások azt mutatják, hogy az izraeli fellépések Gázában leggyakrabban a Hamász támogatásának növekedéséhez vezetnek az egyszerű gázaiak körében. A Hamász a 2006-os parlamenti választásokon a palesztin szavazatok 44,5 százalékát szerezte meg, de a csoport támogatottsága zuhant, miután 2007 júniusában a Hamász és a Fatah közötti katonai konfliktus a Hamász gázai hatalomátvételével végződött. A Palesztin Politikai és Közvélemény-kutató Központ 2007 decemberében végzett felmérése szerint a gázaiaknak mindössze 24 százaléka nyilatkozott kedvezően a Hamászról. A következő néhány évben, ahogy Izrael szigorította a Gázai övezet blokádját, és a gázai átlagemberek érezték a hatását, a Hamász támogatottsága nőtt, és 2010-ben elérte a 40 százalékot.

Így ahelyett, hogy az izraeliek és a palesztinok a békés megoldás felé mozdulnának el, az izraeli politika, amely a Hamász felszámolása nevében szenvedést okoz Gázának, valószínűleg az erőszak körforgását állandósítja.

(Borítókép: Egy palesztin az izraeli megszállás ellen tiltakozik Ciszjordániában 2023. október 13-án. Fotó: Marcus Yam / Los Angeles Times / Getty Images)