Miközben Franciaország, Európa legnagyobb zsidó és muszlim közösségének otthona, az Izrael és a Hamász közötti háború miatt szétszakad, Emmanuel Macron francia elnök a G7-ek vezetői közül a konfliktus kezdete óta a legkeményebb kritikát fogalmazza meg Izraellel szemben, és nyíltan beszél arról, hogy hosszú távú tűzszünetre kell törekedni.

A humanitárius aggodalmak mellett, nem is beszélve arról, hogy Macron nagyobb szerepet szeretne játszani a globális színtéren, jó oka van arra, hogy a háború mielőbbi befejezését kívánja.

Hatszáz embert tartóztattak le az incidensek miatt. A muszlim vezetők szerint az ellenségeskedés az ő közösségükkel szemben is egyre erősödik – írja elemzésében a Foreign Policy.

„Ez az egyetlen megoldásunk, ez a tűzszünet, mert lehetetlen megmagyarázni, hogy ártatlan emberek megölésével akarunk harcolni a terrorizmus ellen” – mondta Macron egy múlt heti BBC-interjúban.

Ezeket a csecsemőket, nőket és idős embereket bombázzák és megölik. Ennek nincs oka, és nincs legitimitása, ezért valóban arra kérjük Izraelt, hogy hagyja abba

– tette hozzá.

A feltételezések szerint eddig jóval több mint 10 ezer palesztint, főként civileket öltek meg a gázai izraeli hadjárat során, miután a Hamász október elején mintegy 1200 izraelit mészárolt le. Izrael más szövetségesei, köztük az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is megpróbálják megfékezni és rávenni Izraelt, hogy egyezzen bele a humanitárius szünetekbe. De Macron határozottan megfogalmazott tűzszüneti felhívásai – ez a kifejezés az ellenségeskedések határozatlan idejű beszüntetését jelenti –  kiugróvá tették őt a nyugati vezetők között, és nem maradtak észrevétlenek: Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök azt közölte, hogy

A háború Macron háza táján is forrong. A hétvégén több mint 100 ezren vonultak Párizs utcáira a franciaországi zsidókkal való szolidaritásból, de az antiszemita megnyilvánulások folytatódnak, szerdán több zsidó sírt megrongáltak egy Párizstól északra fekvő Oise régióbeli temetőben. Bár az országban nincsenek hasonló méretű iszlamofób cselekmények, a francia muszlimok prominens személyiségei szerint a Hamász által elkövetett mészárlás, valamint a múlt hónapban Franciaországot és Belgiumot ért két iszlamista támadás után az ő közösségükkel szembeni rasszizmus is erősödik. Szombaton szélsőjobboldali fegyveresek rajtaütöttek egy palesztinbarát egyesület által szervezett rendezvényen a kelet-franciaországi Lyon városában, három embert megsebesítve.

Ha a dolgok továbbra is ilyen nyugtalanítóak maradnak a Közel-Keleten, a franciaországi helyzet továbbra is olyan szörnyű lesz, mint amilyen ma

– mondta Michel Wieviorka, a párizsi School of Advanced Social Science Studies kutatási igazgatója. Macron „igyekszik mindezen kívül maradni, és ez nem könnyű” – mondta.

Új politikai kihívások

A háború új politikai kihívások elé is állítja Macront. Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Összefogás vezetője és a centrista elnök legfélelmetesebb riválisa gyorsan kifejezte egyértelmű támogatását Izrael katonai hadjárata mellett, amit sokan sikeres lépésnek tartottak, hogy tovább erodálja a kapcsolatot pártja antiszemita múltjával, és növelje hitelességét mint potenciális jövendő elnök. Jelenleg ő vezet a közvélemény-kutatásokban.

De nem csak a hazai problémákról van szó. Szakértők szerint Macron többi nyugati hatalommal való szakítása és Izrael nyílt bírálata a katonai művelet miatt azzal is összefügg, hogy Franciaország régóta arra törekszik, hogy a világ színpadán a saját súlya fölé emelkedjen, és nem hajlandó egyszerűen az Egyesült Államok által diktált irányvonalat követni. Franciaország álláspontja az izraeli–palesztin kérdésben hagyományosan árnyaltabb mint Amerika egyértelmű kiállása Izrael mellett, és a Washingtontól való „stratégiai autonómia” már régóta Macron egyik kedvenc projektje.

Valahányszor kitör egy válság, Franciaország igyekszik megtalálni a saját szerepét

– mondta Christian Lequesne, a Sciences Po egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora. Charles de Gaulle francia elnök óta az ország paradigmája az, hogy „még ha kevesebb erőforrásunk is van, mint a szuperhatalmaknak, megpróbálunk úgy viselkedni, mintha még mindig közéjük tartoznánk” – mondta.

A franciák számára tragédia lenne beismerni, hogy már nem számítanak.

Az Izrael és a Hamász közötti háború kitörése után Macron körútra indult a térségbe, ahol találkozott Izrael, Ciszjordánia, Jordánia és Egyiptom vezetőivel; bejelentette két helikopterhordozó bevetését a Földközi-tenger keleti részén, és a palesztinoknak nyújtott humanitárius segélyekről tartott konferenciát, ahol ígéretet tett arra, hogy a francia adományokat idén 20 millió euróról 100 millió euróra növeli.

Sokak számára ez déjà vu érzést kelthet. Tavaly év elején, amikor Ukrajna orosz megszállása fenyegetett, a francia államfő diplomáciája felpörgött, és egy moszkvai utazással igyekezett megakadályozni a támadást. Aztán, alig néhány hónappal a háború kitörése után, szövetségesei haragját vonta magára azzal, hogy azt javasolta, Oroszországot „nem szabad megalázni”, és úgy tűnt, hogy Ukrajna ízlésének megfelelően túl hamar diplomáciai megoldást szorgalmaz.

Franciaországnak csak korlátozott befolyása van az eseményekre

Saját szerepének kialakítására tett erőfeszítések ellenére azonban Franciaország újra és újra szembesül azzal, hogy korlátozott befolyással rendelkezik az eseményekre, amelyeket megpróbál alakítani. Franciaország álláspontja felbosszanthatja az izraeli vezetőket, de aligha bír akkora súllyal, mint az Egyesült Államok által Izraelnek évente nyújtott közel 4 milliárd dolláros védelmi támogatás, és ne feledjük el, hogy a Kongresszusban jelenleg is folynak tárgyalások egy további 14 milliárd dolláros csomagról.

A legfontosabb külső szereplők itt az Egyesült Államok és Irán, Párizsnak sokkal gyengébbek a lehetőségei

– mondta Julien Barnes-Dacey, az Európai Külkapcsolati Tanács közel-keleti és észak-afrikai programjának igazgatója.

A kérdés az, hogy Macron szókimondó kritikája Izrael magatartásával szemben felgyorsítja-e a katonai hadjárat legitimitásának nemzetközi szinten élvezett ablakának bezárulását, a Hamász sokkolóan brutális támadása után.

Macron aligha az egyetlen nyugati vezető, aki otthon nehéz helyzetbe kerül a konfliktus miatt. Franciaországhoz hasonlóan az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Németország is az egekbe szökő antiszemita incidensekkel küzd. Joe Biden amerikai elnök Izrael anyagi és diplomáciai támogatása miatt bajba került saját bázisával: a demokraták 44 százaléka úgy véli, hogy túlságosan is erősen támogatta a gázai katonai műveletet, és a muszlim vallású amerikaiak körében zuhan a megítélése, ami a jövő évi elnökválasztás szempontjából kulcsfontosságú ingadozó államokban súlyosan árthat neki. Ilhan Omar képviselő a héten a képviselőházban támogatott egy határozatot, amely megtiltaná bizonyos, az Egyesült Államokban gyártott precíziós fegyverek eladását, amelyeket Izrael a Hamász ellen használ Gázában.

Nagy-Britanniában Rishi Sunak miniszterelnök minden héten óriási palesztinbarát tüntetésekkel szembesül, és nemrég rúgta ki belügyminiszterét, Suella Bravermant, miután az azzal szította a feszültséget, hogy a tüntetéseket „gyűlöletfelvonulásoknak” nevezte, és azt állította, hogy a rendőrség túlságosan elnéző velük szemben.

Változó széljárások

A széljárás talán máris megváltozott. A Biden-kormányzat eddig elkerülte a hosszú távú tűzszünet szorgalmazását, de egyre hangosabban követeli a harcok szüneteltetését, hogy segélyeket juttassanak el a civileknek, és elősegítsék a még mindig a Hamász kezén lévő több száz túsz szabadon bocsátását. Miután az izraeliek célba vették Gáza legnagyobb kórházát, amely alatt a Hamász szerintük az egyik parancsnoki vezetési központját helyezte el, Biden sürgette őket, hogy ott „kevésbé tolakodó intézkedéseket” tegyenek. Izrael ellenállt a nyomásnak, és a hét elején megrohamozta a kórházat, végül hadserege szerint fegyvereket és egy működő parancsnoki központot talált.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa november 15-én – többek között az Egyesült Államok tartózkodásának köszönhetően – a háború kezdete óta először elfogadott egy határozatot, amely „sürgős és meghosszabbított humanitárius tűzszünetet” követel.

Izrael legerősebb szövetségese azonban egyelőre nem hajlandó olyan direkt nyelvezetet alkalmazni, mint Macron.

Franciaország számára az a fontos, hogy proaktív legyen. Az azonban, hogy lehet-e eredményeket elérni, más kérdés

– mondta Lequesne.

(Borítókép: Palesztin tüntetők Macron elnököt ábrázoló képeket égetnek Ramallahban 2023. október 24-én. Fotó: Jaafar Ashtiyeh / AFP)