Dél-Amerika északkeleti részén szomszédos egymással a mélyszegénységben élő, egykor jobb napokat látott olajhatalom, Venezuela és Guyana. A vita tárgya pedig egy több mint 100 éve húzott határvonal, amely Venezuela szerint megrövidíti őket. A terület jelentősége, hogy nemrégiben kőolajlelőhelyre bukkantak a térségben.
Nemrégiben a jövő évi elnökválasztásra készülő, erőskezű vezető szerepét játszó venezuelai diktátor, Nicolas Maduro egy öt kérdésből álló népszavazást írt ki. Ennek egyik kérdése arra vonatkozott, hogy a szomszédos Guyana Essequibo néven ismert régióját önálló venezuelai területként az országhoz csapják-e. Essequibo angolul beszélő lakosainak venezuelai állampolgárságot adnának, és egyszerűen annektálnák a területet.
Végül a 20 millió venezuelai választópolgár közül – az állami felügyelet alatt álló választási bizottság jelentése szerint – 10 és fél millióan járultak az urnák elé, és támogatták a Maduro által felvetett témákat. Ugyanakkor a Guardian című brit lap helyszíni beszámolója szerint a szavazóhelyiségek előtt és körül csak lézengtek az emberek, és az átverés netovábbjának tartották, hogy a 12 órás voksolást a vége felé – „a nagy érdeklődés miatt” – további két órával meghosszabbították, mondván „mindenki nyugodtan adhassa le szavazatát a népszámlálási kérdésekre”.
Ahhoz, hogy megértsük, miért izmozik az utóbbi időben Venezuela a 800 ezer lakosú szomszédjával, érdemes visszapillantani az időben. Az egész térség a gyarmatosítás korában egy roppant kedvelt terület volt, hiszen ez Dél-Amerika egyik legközelebbi pontja Európához viszonyítva. Ami ma Guyana, az egészen az 1966-os függetlenségig Brit Guyana volt, de Kolumbusz után a spanyol hódítók is megjelentek, tehát volt itt egy Spanyol Guyana ugyanúgy, mint egy Holland Guyana, amely a mai Suriname, vagy Portugál Guyana és Francia Guyana egy kicsit lejjebb, amely a mai napi Franciaország tengerentúli területe.
Guyana az egyetlen latin-amerikai ország, ahol az angol a hivatalos nyelv, ami érthető a brit gyarmati idők miatt. A vitatott régió – Essequibo – egy nemzetközi bíróság 1899-es döntése alapján lett Guyana része, ám ezt Venezuela sohasem akarta elfogadni, és szomszédja 1966-os függetlensége óta számtalan esetben keresett okot jogalapjának érvényesítésére.
A mintegy 160 ezer négyzetkilométernyi vitatott régió másfélszer nagyobb Magyarországnál, zömében esőerdők borítják, és jelentős ásványi kincset rejt. Guyana Latin-Amerika egyik legszegényebb országa volt, mígnem 2015-ben az ExxonMobil az ország tengerparti részén nagyobb kőolajlelőhelyre bukkant. Egyes becslések szerint
ez mintegy 11 milliárd hordónyi nyersolajat rejt,
amelynek felszínre hozását 2019 környékén kereskedelmi fúrásokkal megkezdték. Essequibo emellett gazdag aranyban és rézben is.
Ennek nyomán a kis állam gazdasága hatalmas átalakuláson ment át. 2020-ban a Covid-járvány idején ez volt az egyetlen ország a világon, ahol komoly GDP-növekedést könyvelhettek el. Ez később sem állt meg, és az azt követő években a világ leggyorsabban növekvő gazdasága lett Latin-Amerika egykori szegénylegénye.
A populista Maduro a népszavazás előtti videókampányokban már a történelemkönyvek átírását vizionálta, amelyekben az elcsatolt guyanai terület Venezuela része. Kell is a demagógia, másként képtelenség fenntartani a minimális rendet is az országban, amely 1999 és 2013 között, a szocialisztikus elveket képviselő Hugo Chavez irányítása alatt, és a vezetés rossz politikája miatt a gazdaságot gyakorlatilag csődbe vitte. Utóda, egykori külügyminisztere, Nicolas Maduro, képtelen kilábalni a válságból.
Bár az ország a világ egyik legnagyobb kőolajkészletén ül, és a világ egyik legnagyobb kőolajexportőre, azonban ennek ellenére sem sikerült legyűrni az elmúlt évtizedben kialakult hiperinflációt, áruhiányt, szegénységet, alultápláltságot, munkanélküliséget és a magas bűnözési rátát. Mindezek nyomán hétmillió ember vándorolt ki, és hagyta maga mögött Venezuelát.
Tehát gazdasági szempontból is egyértelműen érdeke lenne Caracasnak, hogy rátegye kezét a szomszédos guyanai tartományra, amelynek határán már felvonult a venezuelai hadsereg. Mivel a vita nem újkeletű, ezért 2018-ban Guyana hivatalosan is a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult és kérte, állapítsák meg és mondják ki, hogy az 1899-ben húzott vonal a ma is érvényes nemzetközi határvonal a két állam között.
Maduro a belső politikai megosztottságon csak a vitatott guyanai terület megszerzésének napirenden tartásával tud úrrá lenni. Ha már élelmiszer nincs, legalább a területszerzés reményével „eteti” híveit, akik a megerősítő népszavazást követő hétvégén ska- és popzenére ropták a venezuelai főváros utcáin, ahol rögtön rendeztek egy Essequibo Fesztivált.
Módszerei és zavaros politikai világa miatt Maduro gyakorlatilag kiírta magát a nemzetközi közösségből, még olyan korábbi szoros szövetségesei sem vállalnak vele közösséget, mint Kuba.
A helyzet komolyságát jól mutatja, hogy a népszavazás után Brazília csapatokat rendelt Venezuelával közös határszakaszára. A 28 milliós Venezuelával szemben a 800 ezer lelket számláló Guyana leginkább a karibi térség államaira tud támaszkodni, amelyekkel nagyon jó politikai és gazdasági kapcsolatokat alakított ki. De még ezzel együtt sem tudná felvenni a harcot, ha szomszédja megkezdené a fegyveres annexiót.
Nem véletleg, hogy még a hónap közepe előtt a guyanai fővárosba, Georgetownba várnak egy magas rangú amerikai katonai tárgyalóküldöttséget. A kis ország alelnöke egy interjúban pedig belengette, ha nincs más megoldás, akkor készek országukat megnyitni, és engedélyezni külföldi katonai bázisok létesítését.
A guyanai hadsereg helikoptere hét emberrel a fedélzetén közben eltűnt a venezuelai határ közelében. A guyanai vezérkari főnök, Omar Khan azonban azt mondta, „nincs olyan információ, amely arra utalna, hogy Venezuela érintett lenne”.
(Borítókép: Nicolas Maduro venezuelai elnök beszél az Essequibo terület védelméről szóló népszavazás előtti záró kampányban a venezuelai Caracasban 2023. december 1-jén. Fotó: Mariela Lopez / Anadolu / Getty Images)