A friss közvélemény-kutatások és mandátumbecslés alapján az Identitás és Demokrácia, valamint az Európai Konzervatívok és Reformerek is erősödhetnek a jövő évi európai parlamenti választások után, de áttörés nem várható. Szent-Iványi István külpolitikai szakértőt, valamint Boros Bánk Leventét, a Nézőpont Intézet politikai elemzési igazgatóját a Fidesz európai jövőjéről is kérdeztük.
A Europe Elects november végi előrejelzése szerint a jobboldali/szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia-frakció a jelenlegi 60 helyett 87 mandátummal rendelkezhet a jövő évi EP-választások után, amivel megelőznék az Európai Konzervatívok és Reformerek csoportját, miközben az utóbbi frakció is növekedhet, 67 mandátumról 82-re. Ráadásul a Europe Elects a Fidesz képviselőit 2024 után is a függetlenekhez számolta.
A mandátumbecslés azt mutatja, hogy a Zöldek jelentősen visszaeshetnek, 72-ről 52 képviselői helyre, ahogy a liberális Renew is mandátumdeficitre számíthat, 101-ről 89-re.
Az Európai Parlament vezető ereje 2024 után is az Európai Néppárt maradhat 175 mandátummal, ami hárommal kevesebb, mint a jelenlegi. A szocialista S&D továbbra is 141 képviselői hellyel számolhat. A Baloldal mandátumszáma eggyel több lehet, mint a jelenlegi 37. Az előrejelzés alapján továbbra is a Néppárt, az S&D, valamint a Renew nagykoalíciója tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek.
Orbán Viktor miniszterelnök az idei Tranziton hangsúlyozta, az EP-választáson az lesz az egyik kérdés, hogy megszületik-e a jobboldali egység, „és ha igen, akkor többségre jut-e, erre ma több esély van, mint öt éve, és sokkal több, mint tíz éve”.
Szent-Iványi István volt országgyűlési és európai parlamenti képviselő (SZDSZ), 2010–2015 között Magyarország ljubljanai nagykövete, a 2022-es ellenzéki összefogás külpolitikai kabinetvezetője lapunk kérdésére úgy fogalmazott, nem tart elképzelhetőnek fordulatot a jövő évi európai parlamenti választásokon,
de azt igen, hogy erősödik a szélsőjobboldal, ahogy az néhány nemzeti választáson is látható volt. Nehezen tudom elképzelni, hogy blokkoló kisebbséggé tudjanak erősödni, azt pedig egyáltalán nem, hogy többségbe kerüljenek.
A külpolitikai szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a szélsőjobboldali/jobboldali térfélen sincs teljes egyetértés, az egyik oldalon ott vannak az Európai Konzervatívok és Reformisták, többek között a lengyel Jog és Igazságosság párttal, valamint az olasz miniszterelnökkel, Giorgia Melonival, míg a másik oldalon az Identitás és Demokrácia, például a német AfD-vel és a francia Nemzeti Tömörüléssel.
„Ezek a pártok különösebben nem kedvelik egymást, így kérdéses, hogy létrejöhet-e közöttük valamilyen egység. Ráadásul korábban Giorgia Meloni Manfred Weberrel tárgyalt egy lehetséges ECR–Néppárt-együttműködésről. Most úgy tűnik, hogy ezek az egyeztetések nincsenek lendületben, de nem kizárt, hogy létrejöjjön valamilyen megállapodás” – jegyezte meg Szent-Iványi István.
Boros Bánk Levente is arra hívta fel a figyelmünket, hogy az utóbbi tagállami szintű választások – például Olaszországban, Németországban, Szlovákiában vagy Hollandiában – azt bizonyítják, hogy „megerősödtek a balliberális elittel szembehelyezkedő pártok az Európai Unión belül, amelyek akár a saját – eddigi – politikai vezetésükkel, akár a brüsszeli elittel szemben kritikus hangokkal vannak jelen a politikai térben. Az elmúlt években sem az EU vezetése, sem pedig az azt támogató nemzeti kormányok nem végeztek jó munkát, válságból válságba bukdácsolnak, döntéseiket pedig szemmel láthatóan egyre kevésbé támogatják a választók”.
A Nézőpont Intézet politikai elemzési igazgatója ezt azért nem tartja meglepőnek, mert úgy látja, hogy az utóbbi évtized három, kontinentális szinten is értelmezhető válságára sem az Európai Unió, sem a tagállamok szintjén – különösen Nyugat-Európában – nem tudtak hatékony választ adni. „Felsültek a migrációs válság alatt – amely ismét meghatározó témává vált az elmúlt hónapokban –, rosszul kezelték a Covid-válság egészségügyi kihívásait és gazdasági/társadalmi következményeit, ahogy az ukrajnai háborúra és az ezáltal kialakult gazdasági/energiaválságra sem adtak megfelelő választ. Nem csoda, hogy mindezen sikertelenség következtében egyre többen ábrándulnak ki az eddig vezető szerepben lévő politikai elitből, és keresnek politikai alternatívát” – vélekedett Boros Bánk Levente.
Mindemellett politikai átrendeződésre igen, radikális jobboldali fordulatra talán kevésbé számíthatunk. A korábbi hasonló helyzetek azt mutatták, hogy abban a pillanatban, mikor a balliberális elit veszélyben érzi a hatalmát, összezár, és nagy erőket – és forrásokat – mozgósít a potenciális kihívókkal szemben, elsősorban azok diszkreditálására. Ne felejtsük el, hogy a választók befolyásolására elsődlegesen alkalmas nyugat-európai vezető médiafelületek mind a balliberális politikai narratíva képviselői, melyek összehangoltan képesek akár a saját politikai oldaluk megtámogatására, de különösen a politikai ellenfél démonizálására
– fejtette ki a Nézőpont politikai elemzési igazgatója, hozzátéve: „Nem véletlen, hogy minden lehetséges és népszerűvé váló politikai alternatívát igyekeznek a populista, demagóg, fasiszta, antidemokratikus jelzők valamelyikével vagy mindegyikével megbélyegezni, ezzel eltántorítva a gyakran korlátozott forrásból tájékozódó választókat a támogatásuktól.”
Az Európai Néppárttal történt szakítás óta a Fidesz képviselői a függetlenek között ülnek az Európai Parlamentben. Szent-Iványi István ezzel kapcsolatban elmondta, hogy
a Fidesz az ECR-ba szeretne menni, az egy szalonképesebb csoport, mint az ID. A történet viszont nem ilyen egyszerű, a csehek azzal fenyegetőznek, hogy Orbán belépésével átmennének a Néppártba, miközben a magyar kormány oroszbarát politikája miatt a PiS sem annyira erős szövetségese már a Fidesznek. Az Identitás és Demokrácia-csoport várja a Fideszt, oda eddig is beléphettek volna, viszont az egy kicsit kitagadott, körön kívüli frakció az Európai Parlamentben.
A külpolitikai szakértő leszögezte, az EP-ben az érdekérvényesítés szempontjából a legrosszabb verzió a függetlenek között lenni, „a független képviselők mellékszereplők, nem viselnek tisztségeket”.
Szent-Iványi István hangsúlyozta: „A Fidesznek az lett volna a legjobb, ha a Néppártban tud maradni, az ottani tagság sokat segített nekik, de gyakorlatilag minden fontos európai kérdésben máshogy vélekednek. Máshogy gondolkodnak a háborúról, Európa jövőjéről, vagy például a migrációról. Az ECR és a Fidesz sincs feltétlenül mindig ugyanazon a véleményen. Ideológiai értelemben az ID áll legközelebb a Fideszhez, viszont ha létrejön az ECR–EPP-együttműködés, akkor továbbra is elszigetelt csoport marad az ID.”
Boros Bánk Levente szerint a 2024-es uniós választás minden bizonnyal új helyzetet teremt, az Európai Parlamenten belül átrendeződés, míg ezt követően az Európai Unió intézményeiben – legalább – személyzeti átalakulások következnek.
A Fidesznek ismét minden esélye megvan arra, hogy magabiztos győzelmet arasson a jövő nyári választásokon, ami megerősíti a párt nemzetközi tekintélyét, a kormány súlyát és az EP-delegáció – már a relatíve magas mandátumszámnak is köszönhető – potenciális befolyását az intézményben. Mint minden választás után, itt is az várható, hogy az – az Európai Parlamentben, de a tagállamok között is – aktuálisan kialakuló erőviszonyok fogják meghatározni a szereplők mozgásterét.
– húzta alá az elemző. Boros Bánk Levente úgy gondolja, amennyiben a Fidesz meg tudja ismételni legalább az előző EP-választáson elért eredményét, úgy minden tekintetben stabil alkupozícióban találhatja magát az új uniós struktúrák meghatározásának folyamatában, beleértve a pártcsoportok közötti hatalmi átrendeződéseket is.
(Borítókép: Orbán Viktor 2022. április 1-jén. Fotó: Stiller Ákos / Bloomberg / Getty Images)