Megdöntötte a legtávolabbról végrehajtott mesterlövész-gyilkosság korábbi világrekordját egy ukrán katona, az 58 éves Vjacseszlav Kovalszkij, aki most egy interjúban azt is elárulta, hogy miként történt az eset.
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) még november közepén jelentette be a világrekord megdöntését. Korábban egy 2017-es kanadai mesterlövész tartotta a rekordot, aki 3540 méteres távolságból végzett az Iszlám Állam egyik harcosával – és aki 2022-ben, a háború kitörése után maga is Ukrajnába ment harcolni.
A nemzetközi sajtó és közvélemény eleinte némi kétkedéssel fogadta a hírt, hogy megdőlt a rekord, de mostanra a legtöbben már hiteles találatként fogadták el a lövést. Az ukránok eleinte nem árulták el azt sem, hogy ki döntötte meg a rekordot, de az előző héten Vjacseszlav Kovalszkij néven megnevezték a katonát, és fotókat is közzétettek róla. Az esetről már korábban napvilágot látott egy gyenge minőségű videó is, amelyen állítólag a lövés pillanata látható.
A most az SZBU állományához tartozó Kovalszkij állítólag egy 16-17 kilogrammos Volodar Obriju (magyarul: „Horizont ura”) típusú rombolópuskával érte el a rekordot, ami az SZBU saját fejlesztése. Az Ukrajinszka Pravda nemrég megjelent cikke szerint a mesterlövész a háború előtt egyszerű üzletemberként dolgozott, és csak hobbiból foglalkozott sportlövészettel.
Az ukrán lap azt írta, hogy a rekordot Dél-Ukrajnában, napsütéses és szeles időjárásban állították be (mindkét tényező kedvező körülmény lehetett). Kovalszkij két társával teljesített szolgálatot azon a napon, és már ismerte a terepet, mivel több mint három hónapja abban a térségben szolgált.
A megfelelő előkészületek után társaival két ellenséges állást kezdtek el figyelni: az egyik 2 kilométerre, a másik pedig 3,8 kilométerre volt tőlük. Az egyik társa a közelebbit, míg ő maga a távolabbit vette célba a puskájával (annak ellenére, hogy ilyen nagy lőtávolságra korábban még csak meg sem kísérelt lövést leadni).
Egymást felváltva figyelték az orosz katonákat (az Ukrajinszka Pravda szerint azért, mert a szem nagyjából 20 perc után elkezdett fáradni, fájni az ilyen megfigyeléseknél). Először semmit sem észleltek, de egyszer csak dél körül megjelent 5-6 orosz katona az egyik megfigyelőállásnál. Kovalszkij szerint egyértelműen látták rajtuk, hogy egyenruhát, sőt golyóálló mellényt is viselnek.
Mint mondta, a katonák egy ideig állandó mozgásban voltak. Kiszúrt közülük egy személyt, aki valamire utasította vagy oktatta a többi katonát, és őt szemelte ki magának.
De azelőtt, hogy rálőtt volna, leadott egy másik, a célzást elősegítő lövést.
Ennek a funkciója az volt, hogy segítsen felmérni azt, hogy pontosan mekkora széllel kell számolni a 3,8 kilométer hosszú szakaszon. Ezt a lövést Kovalszkij egy 300 méterrel arrébb lévő homokbuckára adta le. Attól nem félt, hogy a lövést meghallják az orosz katonát, mivel a fronton időről időre amúgy is lövések zaja hallatszódik, és a 300 méteres távolságból a célpontjai nem észlelhetik közvetlenül a lövését.
Az első lövésre szükség is volt, ugyanis Kovalszkij ennek segítségével állapította meg azt, hogy a szél jóval erősebb, mint ahogy az előzetes számításaiknál kalkuláltak.
A lövés adatai alapján a mesterlövész korrigálta az adatokat, és így lőtt rá a parancsokat osztogató orosz katonára, akit el is talált.
A fentebb említett videót a harmadik társuk készítette erről. A lövés után mindhárman odébbálltak, mivel ilyenkor fennáll a veszély, hogy az ellenség beméri a pozíciójukat, és ellencsapást mér rájuk tüzérséggel.
Vjacseszlav Kovalszkij azt is elárulta, hogy a körülmények több szempontból is segítették a lövésben: az időjárás száraz volt, a nap már lemenőben volt mögöttük, és az orosz arcába sütött. A hőmérséklet és a páratartalom is alacsony volt, ami állítása szerint szintén sokat segített az optikai viszonyokkal és a célzással összefüggésben. „A viszonyok szinte ideálisak voltak” – ismerte el az 58 éves katona.
Az Ukrajinszka Pravdának beszélt még arról is, hogy a háború első napján épp Zsitomir városában készült a barátaival egy sportlövőversenyre, amelyet 2022. február 26–27-én rendeztek volna meg. Először az ukrán különleges műveleti erők egyik ellenállási mozgalmához csatlakozott, és onnan került át később az SZBU mesterlövészegységéhez.
A katona azt is elismerte, hogy nagyon ritkán sikerül eltalálniuk valamit a mesterlövészeknek, amikor ilyen távolságokból dolgoznak, és az is előfordul, hogy egy-két napig nem is próbálkoznak lövéssel (különösen akkor, ha az időjárási viszonyok kedvezőtlenek), hanem csak megfigyelnek egy-egy területet.