Az izraeli miniszterelnök politikailag nem biztos, hogy túléli a hadsereg által véletlenül megölt túszok miatt kirobbant elégedetlenséget.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Németország növekvő nyomása közepette egyre inkább ellenáll annak, amit a szövetségesek a Gázai övezet jövőjének tekintenek: egy olyan ideiglenes kormány felállításának, amelyet a Palesztin Hatóság felügyel, illetve egy esetleges palesztin államnak, amely Izrael mellett létezhetne.
Néhány órával azután, hogy a hadsereg elismerte, lelőtt három izraeli túszt, akik fehér zászlót tartottak a magasba Gázában – ami megdöbbenést és haragot váltott ki az izraeliek körében –, Netanjahu úgy tűnt, hogy megpróbál témát váltani, és azzal dicsekedett, hogy a múltban megakadályozta a palesztin állam létrehozását, és ezután is így fog tenni – írta meg a The New York Times.
Büszke vagyok arra, hogy megakadályoztam egy palesztin állam létrehozását, mert ma már mindenki megérti, hogy milyen lehetett volna ez a palesztin állam. Most, hogy láttuk a kis palesztin államot Gázában, mindenki megérti, mi történt volna, ha megadjuk magunkat a nemzetközi nyomásnak, és lehetővé teszünk egy ilyen állam megalakulását Ciszjordániában
– mondta egy szombat esti sajtótájékoztatón.
Netanjahu reméli, hogy a háború után is megmarad a hatalomban annak ellenére, hogy a Hamász katonai hatalommá építhette magát, és az ő kormányzása alatt szállta meg Izraelt. A nép mindezért joggal dühös, Netanjahu azonban megpróbál az izraeliekhez, köztük Likud pártjához és szélsőjobboldali koalíciós partnereihez is szólni, akik most bizalmatlanabbak a palesztinokkal szemben, mint valaha, és akik szerint a kétállami megoldás veszélyes fantázia.
Mivel a háború folytatódik, a halálos áldozatok száma növekszik, sok túsz továbbra is fogságban van Gázában, és Izrael fő nyugati szövetségesei is egyre élesebb kritikát fogalmaznak meg vele szemben, Netanjahu hatalmi pozíciója ingatagabbnak tűnik, mint valaha.
Most a túszokat megmentésük helyett megölő izraeli katonák tettei még nagyobb lendületet adhatnak azoknak, akik azt állítják, hogy a bombázásokkal és utcai harcokkal tarkított intenzív katonai hadjárat veszélyezteti a még fogva tartottakat, valamint rossz hírbe hozza Izraelt.
Könyörögtem a kabinetnek és mindannyian figyelmeztettük, hogy a harcok valószínűleg ártani fognak a túszoknak. Sajnos igazam volt
– mondta szombat este Raz Ben-Ami, egy volt izraeli túsz, akit a Hamász a két fél közelmúltbeli tűzszünetekor engedett szabadon. A nő férjét, Ohadot még mindig fogva tartják Gázában.
Netanjahu megpróbált reagálni a túszok családjainak egyre erősödő felhívásaira, azt kérve, hogy tegyenek újabb erőfeszítéseket a gázai tűzszünetre, hogy lehetővé váljanak a tárgyalások a Hamász és szövetségesei által még mindig fogva tartott mintegy 130 ember szabadon bocsátásáról.
A katonai nyomás alapvető fontosságú a túszok hazahozatalához, de a győzelem eléréséhez is. Katonai nyomás nélkül nem tudtunk volna olyan keretet teremteni, amely 110 túsz szabadon bocsátásához vezetett, és csak a folyamatos katonai nyomás révén érhetjük el az összes túszunk elengedését
– hangsúlyozta Netanjahu sajtótájékoztatóján.
Beszéde ellenére Izraelben széles körben kritizálják, amiért várakozott a három izraeli túsz halála miatti sajnálatának kifejezésével. A hadsereg vezérkari főnöke és a védelmi miniszter gyorsan bocsánatot kért és vállalta a felelősséget, de még róluk sem gondolják, hogy ezzel elegendő gesztust tettek.
Nahum Barnea, Izrael egyik legelismertebb publicistája azt írta, hogy az eset nem egyszerűen tragédia, hanem „háborús bűncselekmény”, mivel „a nemzetközi jog nagyon egyértelmű a kérdésben”. Az izraelieknek keményebbnek kell lenniük önmagukkal szemben – mondta.
Most háborúban vagyunk, és a szívünk – mindannyiunké, az enyém is – a katonákkal van. De a vak szeretetből semmi jó nem származhat.
Barnea dicsérte a hadsereget az átláthatóságáért, ami ellentétben áll a hadsereg szokásos válaszaival, amelyekben általában csak annyit mond, hogy a vádak kivizsgálása folyamatban van. Felszólított arra, hogy a felelős katonákat és parancsnokot fegyelmi büntetéssel sújtsák.
Yagil Levy, az Izraeli Nyílt Egyetem izraeli katonai szakértője arról beszélt, hogy
valódi szakadék tátong a hivatalos harci szabályok és a harctéri gyakorlat között. Szinte biztos vagyok benne, hogy a félelem és a fáradtság miatt ezeket a háborús szabályokat a helyszínen lévő erők nem tartják be vagy nem hajtják végre
– fogalmazott.
Biden elnök máris bírálta Izrael „válogatás nélküli bombázását” Gázában, amit az izraeliek tagadnak. John Kirby, a Fehér Ház szóvivője igyekezett lekicsinyleni ezeket a megjegyzéseket, mint amik szerinte egyszerűen Biden gondolkodását tükrözik „a polgári károk csökkentésének szükségességéről, valamint arról, hogy a lehető legpontosabban, -óvatosabban és -megfontoltabban kell eljárni”.
Netanjahut azért is bírálják, mert a háború közepette ilyen nyíltan politizál, mondta Natan Sachs, a Brookings Intézet Közel-Kelet-politikai Központjának igazgatója, aki nemrég tért vissza Izraelből.
Netanjahunak van néhány lényegi nézeteltérése Bidennel. Emellett az intenzív harcok közepette féktelenül politizál, és ez szégyenletes
– mondta Sachs. Szerinte Netanjahu máris kampányol riválisa, Benny Gantz ellen, akit a nemzeti egység jeleként bevett a rendkívüli háborús kabinetbe, és akit nyitottabbnak tartanak a palesztinokkal való tárgyalásokra a háború utáni Gázáról.
Sachs szerint még Netanjahu is tudja, hogy a jövőnek magában kell foglalnia a palesztin politika világi irányzatát, amelyet még mindig a Palesztin Hatóság képvisel.
Levy azt is elmondta, hogy párhuzamot lát a három túsz halála és általában Izrael gázai hadműveletei között. Úgy véli, hogy a hadsereg által a halálesetekkel kapcsolatos vizsgálatban feltárt hivatalos bevetési szabályok figyelmen kívül hagyása még nyilvánvalóbbá válik a háború után, amikor további vizsgálatok lesznek.
A túszok meggyilkolása növeli az izraeli kormányra nehezedő nyomást, hogy újabb tárgyalásokat folytasson a többiek kiszabadításáról – mondta. A családok tüntetései egyre erőteljesebbek, és általános az az érzés, hogy a túszok számára fogy az idő, mivel egyre több jelentés érkezik arról, hogy meghaltak vagy megölték őket a fogságban.
Yonatan Hadari, aki részt vett a tel-avivi tüntetésen, azt mondta, hogy nem a hadseregbe, hanem Netanjahuba vetett hitét vesztette el. A hadsereg, mondta,
jó munkát végez, de a vezetés szörnyű, és látható, hogy ennek óriási negatív hatása van. Egy olyan miniszterelnököt látunk, aki nem vállalja a felelősséget, aki nem látogatja meg a túszok családjait vagy a gyászoló családokat.
Miközben a Hamász nyilvánosan ragaszkodik ahhoz, hogy nem lesz több tárgyalás a túszokról, amíg Izrael le nem állítja a gázai háborút, a tárgyalások Katar és Egyiptom segítségével folytatódnak. Izraelben egy olyan szélesebb körű megállapodásban reménykednek, amely révén több túszt is kiszabadíthatnak, cserébe Izrael több magas rangú palesztin foglyot engedne szabadon, köztük olyanokat, akiket izraeliek meggyilkolásáért ítéltek el.
A gyilkosságok miatt a megmaradt túszokat fenyegető kockázatok „nagyon konkrétak” – mondta Levi. Szerinte ez
lökést adott a fogolycsere-mozgalomnak, és arra késztetheti Netanjahut és más minisztereket, hogy fontolóra vegyék magasabb ár kifizetését a fogolycseréért.
Orbán Viktor jó és szoros kapcsolatot ápol izraeli kollégájával, tavaly decemberben az elsők között, táviratban gratulált Benjamin Netanjahunak. Készek vagyunk arra – írta akkor a magyar kormányfő –, hogy tovább erősítsük a nemzeti érdekek közös felfogásán alapuló szoros együttműködést országaink között.
(Borítókép: Benjamin Netanjahu. Fotó: Abir Sultan / Pool / AFP)