Elkészült Volodimir Zelenszkij ukrán elnök első háborús életrajza. A könyvet egy újságíró jegyzi, aki hosszú ideig tartózkodhatott az elnök közelében, és akinek néhány kijelentése már korábban is port kavart a sajtóban. Mint a szerző írta: az ukrán elnök rengeteget változott – és nem feltétlenül az előnyére.
Első hallásra meglepőnek tűnhet, hogy egy Moszkvában született újságíró jegyzi azt az életrajzot, ami az Oroszországgal éppen háborút vívó Ukrajna elnökéről szól. Márpedig ez a helyzet: Simon Shuster 1989-ben az orosz fővárosban látta meg a napvilágot. A családja nem sokkal később az Egyesült Államokba emigrált, és ő maga már San Franciscóban nőtt fel, de 2006-ban visszatért Moszkvába, ahol újságíróként kezdett el dolgozni.
Dolgozott többek közt a The Moscow Timesnál, valamint az Associated Press és a Reuters oroszországi tudósítója is volt. 2013 óta a Time magazinnál dolgozik, és a kelet-ukrajnai harcok kezdete óta aktívan követi és kommentálja az orosz–ukrán konfliktust. Oroszországból időközben kitiltották, miután az oroszok bűnösségéről írt a Donyeck felett lelőtt maláj utasszállító ügyében, viszont voltak olyan cikkei, amelyek az ukránoknak sem nyerte el a tetszését: 2014 márciusában például azzal a címmel közölt írást, hogy „Sok ukrán azt szeretné, ha Oroszország invázióba kezdene”.
Shuster a 2022-es invázió indulása után kezdte el írni könyvét Volodimir Zelenszkij ukrán elnökről, amely hamarosan, 2024. január 23-án meg is jelenik, és online már megrendelhető. A szerző (akit egyébként 2022-ben Volodimir Zelenszkij ukrán állami kitüntetésben részesített) azt igyekszik bemutatni, hogy az invázió első éve miként változtatta meg az ukrán elnök személyiségét. A könyv címe pedig – mint a borítón is látható – az lesz, hogy:
A showman.
Bár a könyv még nem jelent meg, Shuster annak tartalmából több kisebb részletet is nyilvánosságra hozott. Az újságíró a napokban a The Telegraph hasábjain közölt egy cikket (egy beszédes fotóval együtt, amely róla és az ukrán elnökről készült egy vonatúton).
Írásában utalt arra, hogy már a háború kezdeti szakaszában az ukrán elnök társaságában volt: mint írta, a háború első évében az elnök és csapata megengedték neki, hogy percről perce nyomon kövesse a tevékenységüket. Elmondása szerint néha még azt is megmutatták neki, hogy milyen üzeneteket küldözgettek egymásnak telefonon (Zelenszkij állítólag szinte mindenre csak egy felfelé mutató hüvelykujjal reagált ezekben az üzenetváltásokban, és a közvetlen munkatársai sem mindig értették ebből, hogy éppen mire gondol). Naplót viszont egyikük sem vezetett, ami megnehezítette a könyv írását.
Shuster megjegyezte, hogy Zelenszkij eleinte nem akart megnyílni neki, hallgatag volt azzal kapcsolatban, hogy ő maga miként éli meg ezt a háborút, vagy elterelte a témát, idővel azonban sok mindent elmondott magáról. Az újságíró szerint volt, amikor az is kiderült, hogy Zelenszkij a szükségesnél nagyobb kockázatokat vállalt.
Felidézte azt is, hogy 2022 tavaszán, az invázió kezdete utáni 55. napon Volodimir Zelenszkij megkérdezte tőle, hogy mikor tervezi befejezni a könyvet. Erre azt mondta, hogy szeretné megörökíteni a háború első évét, és utána publikálná az írást, mire az ukrán elnök állítása szerint meglepve azt kérdezte tőle: „Szerinted a háborúnak nem lesz vége egy éven belül?”
Shuster a Telegraph-cikkben felidézte, hogy először 2019 tavaszán találkozott Zelenszkijjel, amikor javában zajlott az elnökválasztási kampány. A későbbi elnök akkor épp a választás előtti utolsó show-jára készült a backstage-ben, és látható volt rajta a feszültség.
Az újságíró szerint akkor szóba került, hogy Zelenszkij kamaszkora óta előadóként építette karrierjét, de 2019-ben az egészet félredobta azért, hogy politikus legyen (holott a show-műsoraiban nagyon gyakran pont belőlük űzött gúnyt). Mint írta, megkérdezte tőle, hogy miért döntött így, de Zelenszkij nem tudott egyértelmű vagy meggyőző választ adni erre, inkább csak elviccelődte a dolgot.
Kitért arra is, hogy az invázió előtti napokban Zelenszkij még feleségének, Olena Zelenszkának sem beszélt arról, hogy kitörhet a háború, és gyakran próbálta elviccelődni azt, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak.
Shuster úgy véli, hogy az ukrán elnök az utolsó pillanatig abban bízott, hogy diplomáciai úton sikerül elejét venni a konfliktusnak: ennek tudható be például az, hogy az ukrán katonaság kérése ellenére sem rendelte el azt, hogy kezdjenek erődítéseket építeni a frontvonalon, vagy hogy a konfliktus kezdete előtti napokban is arról beszélt, szerinte nem fognak támadni az oroszok.
Az elnök felkészületlenségét jelezte az is, amikor február 24-én hajnalban többek közt Denisz Monasztirszkij ukrán belügyminiszter (aki azóta egy balesetben meghalt) felhívta őt. Zelenszkij megkérdezte tőle, hogy végül melyik irányban indították meg a támadást az oroszok, mire Monasztirszkij azt mondta: „Mindenhol.”
Verjék vissza őket
– hangzott Zelenszkij szűkszavú válasza. Mint Shuster megjegyzi, az ukrán elnök (mint mindig) ezen a ponton is magabiztosnak mutatta magát, holott az esetben tudhatta, hogy Ukrajnának egyszerűen nincs elég ereje ahhoz, hogy ezt a parancsot végrehajtsák.
Simon Shuster szerint azon a reggelen több ukrán kormánytisztviselő is összeszedte a csomagját és elmenekült az autójával. Zelenszkijnek több európai vezető is felajánlotta, hogy segítenek neki elmenekülni, mire az ukrán elnök állandóan arra terelte a témát, hogy milyen fegyvereket tudnának adni nekik (ennek ellenére a vezetők továbbra is menekülési ajánlatokkal álltak elő, ami Zelenszkij szerint modortalan dolog volt). Az elnök és csapata még aznap egy bunkerbe kellett vonuljon az orosz légicsapások veszélye miatt. Zelenszkij ezzel kapcsolatban felidézte az újságírónak, hogy aznap egyfajta lelkesítő beszédet tartott önmagának azzal kapcsolatban, hogy most példát kell mutatnia államfőként az ukrán népnek.
Február 24-én Shuster szerint volt egy olyan esemény, ami az ukrán elnök egy, addig még sosem látott arcát mutatta meg. Mint írta, azon a napon indítottak támadást az orosz deszantosok a Kijev közelében lévő hosztomeli reptér ellen.
William Burns, a CIA igazgatója már hetekkel korábban figyelmeztette az ukránokat arra, hogy az orosz inváziós stratégia a reptér elfoglalására épülhet. Ezzel szemben Zelenszkij azt gondolta, hogy az oroszoknak nincs elég erejük ahhoz, hogy megszállják a 4 millió lakóval rendelkező fővárost, és nem vette komolyan, hogy ez megtörténhet.
Délelőtt 11 órakor mégis arról értesítették az elnököt, hogy legalább 30 orosz támadó helikopter csapott le a reptérre, és hogy kemény küzdelem folyik a helyszínen. Zelenszkij erre olyan dühös választ adott, ami még a közvetlen munkatársait is meglepte, és a lehető legkeményebb utasítást adta ki.
Senkinek se kegyelmezzetek! Vessetek be minden eszközt, és semmisítsetek meg mindent, ami orosz
– mondta akkor Zelenszkij az egyik közvetlen munkatársa szerint. Az ukránoknak azonban nem volt elég erejük a reptér védelmére, és a katonák egyszerűen kifogytak a lőszerből, így vissza kellett vonulniuk (a reptér irányításáért ezután napokig zajlott a harc, mielőtt az ukránok vissza tudták foglalni).
Shuster szerint azon a napon fordulópontot jelentett az is, amikor Zelenszkij telefonon felhívta az Európai Unió vezetőit, miközben azok arról vitatkoztak, hogy szankciókat vezessenek-e be az orosz bankrendszer ellen. Állítása szerint Zelenszkij akkor egyértelmű választ kért arra, hogy beengedik-e Ukrajnát az EU-ba, és mondott egy rövid beszédet, amely sokkal nagyobb hatást tett a vezetőkre, mint bármi az azt megelőző években.
Az újságíró arra is kitért, hogy a háború kezdetén az ukrán elnök még akkor sem tudott aludni, amikor éppen nem keresték valami miatt.
A legelső napokban én keltettem fel mindenkit. Nem volt jogom aludni addig, amíg meg nem tudtam, hogy hol és milyen csapások történtek
– mondta erről Zelenszkij, hozzátéve: hajnal 4.50-kor mindennap jelentést kért a hadseregtől.
Shuster szerint az elnöki csapatból senki sem esett kétségbe az első napokban, de bizonyos értelemben mégis összeomlottak. Az elnök egyik jogi tanácsadója felidézte, hogy ez zelenszkijen is látszott: az arca teljesen elsápadt, a napfény és a friss levegő hiányára panaszkodott, és a kinézete miatt már több munkatársa is aggódni kezdett, mivel egyre inkább egy zombira hasonlított.
Élő ember nem nézhet ki így. Az egyik reggel, amikor az elnök azt motyogta, hogy »Jó reggelt«, nem tudtam válaszolni neki. Sosem láttam még valakit ilyen állapotban
– mondta Zelenszkij munkatársa.
Shuster arra is kitért, hogy április 8-án reggel Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke volt Zelenszkij vendége Kijevben. Ugyanazon a napon reggel történt rakétatámadás a kelet-ukrajnai Kramatorszk pályaudvarán, amelyben legalább 60 ember meghalt.
Zelenszkijt közvetlenül azelőtt értesítették erről, mielőtt az EB elnökével találkozott. Több fotót is megmutattak neki, és ezek a képek láthatóan megrendítették Zelenszkijt, mivel láthatóak voltak a járdán a vértócsák, a leszakadt végtagok. Egy fotón látszott egy nő is, akit a robbanás ereje lefejezett. „Világos színű, jól megjegyezhető ruhát viselt” – mondta erről Zelenszkij Shusternek.
Az ukrán elnök a következő órákban sem tért magához ebből a sokkból. „Ez egy olyan alkalom volt, amikor a karod és a lábad csinál valamit, de a fejed egyáltalán nem figyel. Mert fejben még mindig azon a pályaudvaron jársz” – mondta Zelenszkij. Shuster azt is megjegyezte, hogy a találkozó utáni sajtótájékoztatón az ukrán elnök azt mondta: nem biztos abban, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök tudja, hogy milyen szenvedést okoz a háború. Állítása szerint Zelenszkij őszintén hitt abban, hogy ha Putyin ezt látná, akkor meg lehetne győzni arról, hogy véget vessenek a háborúnak.
Az újságíró azt is felidézte, hogy a háború 55. napján már jól láthatóak voltak az ukrán elnökön és körén azok a változások, amelyeket a konfliktus eredményezett. Aznap Zelenszkij az irodájába hívatta Shustert, hogy négyszemközt beszéljenek. Az újságírót már a megbeszélés előtt is arra figyelmeztették az elnök munkatársai, hogy Zelenszkij programterve kiszámíthatatlan – és egyre inkább a hangulata is az.
Állítása szerint először egy katona jelezte rádión azt, hogy hamarosan megérkezik az elnök, mire mindenki felállt, készülődni kezdett az érkezésére. Shuster szerint ekkorra Zelenszkij munkatársain látható volt egy olyasféle feszélyezettség, ami korábban nem volt jellemző: máskor egyszerűen a helyükön maradtak, amikor belépett egy helyiségbe, de most már nem ez volt a jellemző. Ahogy az is megváltozott, hogy előzőleg egyszerűen „Vologyának” szólították őt a munkatársai, most viszont mindenki szigorúan „Volodimir Olekszandrovicsként” kellett szólítsa.
Mint Shuster írja, a 2019-es kampány idején Zelenszkij még arról beszélt neki: „A legrémisztőbb dolog elveszíteni azokat az embereket, akik körülötted vannak... akik a földön tartanak téged, akik megmondják neked, ha tévedsz”.
Nem volt világos, hogy van-e még valaki, aki ezt a szerepet be tudja tölteni. A tavasz közepére Zelenszkij és csapata mindannyian a föld felett voltak
– írta az újságíró, hozzátéve: addigra 10 politikai pártot betiltottak Ukrajnában amiatt, hogy az oroszokkal lehet kapcsolatuk, és Zelenszkij több ukrán oligarchával leszámolt politikai értelemben, többüknek az állampolgárságát is elvették. Egyikük, Hennagyij Korban esetére az ukrán elnök gúnyosan annyival reagált, amikor megkérdezték róla: „Megadjuk az állampolgárságot, és el is vesszük.” Mindeközben egyre többen tették fel a kérdést, hogy Zelenszkij le tud-e majd mondani azokról a különleges jogkörökről a háború után, amelyeket a konfliktus miatt kapott.
Shuster megemlíti azt is, hogy Volodimir Zelenszkij és Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok konfliktusában is felelőssége lehet az elnöknek. Mint írja, a 2022 tavaszi orosz visszavonulás után Zelenszkij kitűzte a saját katonai céljait, és ezek nem mindig egyeztek Zaluzsnij célkitűzéseivel, részben emiatt mérgesedett el a viszonyuk. Zaluzsnij az újságírónak azt mondta erről, hogy a politikusok és tábornokok általában nem tudnak jól együttműködni, és akkor volt a legjobb a viszonyuk, amikor Zelenszkij csak azon dolgozott, hogy meggyőzze a nyugatiakat újabb és újabb fegyverek átadásáról.
Nem kell jobban értenie a katonai ügyekhez, mint mondjuk az egészségügyhöz vagy a hídépítéséhez
– mondta erről Zaluzsnij az újságírónak.
Simon Shuster azt is szóvá teszi, hogy Zelenszkij gyakran nem elég elővigyázatos: nagyon gyakran például nem hajlandó golyóálló mellényt vagy védősisakot viselni akkor sem, amikor a frontra látogat. Egy alkalommal pedig, amikor Herszon 2022 őszi visszafoglalása után a városba utazott, annak dacára döntött a látogatás mellett, hogy a nemrég visszafoglalt terület még mindig bőven az orosz tüzérség lőtávolságában volt, és arra sem volt semmi garancia, hogy nem maradtak hátra orosz ügynökök, akik megpróbálhatják meggyilkolni őt.
Erről a látogatásról később Zelenszkij is elismerte, hogy a biztonsági őrei „100 százalékban” ellenezték, és hogy „kicsit vakmerő” lépés volt a részéről, de úgy érezte, hogy muszáj megtennie azokért az emberekért, akik a kilenc hónapnyi orosz megszállás ellenére is kitartottak mellette.
Shuster végül úgy összegez, hogy az utóbbi években sokan kérdezték arról, hogy milyen ember Zelenszkij. „A kampánykörúton [2019-ben] egy naiv sármőrnek látszott, aki arra készül, hogy belépjen azoknak a cinikusoknak, oligarcháknak és gengsztereknek a világába, akik könnyű prédának tartották őt, és nem ok nélkül. 2019 végére sokat veszített az ártatlanságából, de a hatalom még nem keményítette meg.” Véleménye szerint a legnagyobb változások az orosz invázió első hónapjaiban következtek be, és most így jellemezte az elnököt:
Makacs, magabiztos, bosszúszomjas, politikátlan, a vakmerőségig bátor és kíméletlen azokkal szemben, akik az útjában állnak. A népének haragját és kitartását becsatornázta és céltudatosan fejezte ki a világ felé. De a showmansége, a több mint 20 évnyi színészi pályafutása volt az, ami Zelenszkijt ennyire hatékonnyá tette ebben a háborúban.
Shuster azt is hozzátette, hogy sem Zelenszkij munkatársai, sem az ukrán nép, sem ő maga nem hitte azt, hogy az elnökben mindez benne van (és a munkatársak négyszemközt be is vallották neki, hogy meglepte őket az államfő „új énje”). Megjegyezte azt is, hogy bár sok időt töltött együtt az ukrán elnökkel, nem tudta teljes mértékben kiismerni a karakterét, és vannak olyan dolgok, amelyek még aggasztják vele kapcsolatban (különösen az, hogy a háború után milyen vezető lesz belőle). „Nem tudom, hogy Zelenszkij hogyan fogja kezelni ezt a nehéz átmenetet, lesz-e elég bölcsessége és önuralma ahhoz, hogy megváljon a hadiállapotban kapott rendkívüli jogköreitől, vagy túlságosan a hatalom függőjévé válik” – írta.
Végül felidézte, hogy 2022 karácsonya előtt Washingtonban találkozott az ukrán elnökkel, amikor Zelenszkij először utazott külföldre. Erről a találkozóról így írt:
Röviden összefutottunk, miközben átrohant a Capitoliumon. Talán valahol, leginkább a szeme környékén még látszottak a fiatal, komédiáskörúton járó Zelenszkij vonásai. De ettől eltekintve nem sok nyomát láttam a régi énjének. A könnyed testmozgása nem élte túl az inváziót. A járása ólmosnak tűnt, a válla megmerevedett, úgy nézett ki, mint egy harcra készülő buldog. A háború még nem ért véget, közel sem. De a középpontjában álló férfi háborús vezetővé vált.
Zelenszkijről egyébként korábban jelent már meg egy életrajz Szerhij Rudenko tollából is, viszont az a könyv – a mostanival ellentétben – elsősorban még a háború előtti pályáját foglalta össze. Ugyanerről a mostani könyvben is szó lesz, erről a részéről a Time-ban jött ki egy nem éppen rövid részlet.
A könyv ugyan még nem jelent meg, de néhányan azért már kaptak belőle különpéldányt. Egyikük, Christopher Miller – a Financial Times ukrajnai tudósítója – úgy vélekedett, hogy alapos, jó írásról van szó, amely valószínűleg az eddigi legtisztább képet adja Zelenszkij karakteréről.
A háború fejleményeit kedden is percről percre követjük ebben a cikkünkben.
(Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök beszél az ENSZ Biztonsági Tanácsának az országa háborújáról az ENSZ Közgyűlés (UNGA) ülésén New Yorkban 2023. szeptember 20-án. Fotó: Spencer Platt / Getty Images)