Élisabeth Borne lemondása után Gabriel Attal lett az új francia miniszterelnök. A kormányfőcsere hátteréről Gát Ákos Bencét, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) brüsszeli irodájának európai uniós ügyekért felelős vezetőjét, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatóját kérdeztük.
Gabriel Attal többek között volt már kormányszóvivő, államháztartási miniszter és oktatásügyi miniszter is, 34 évesen ő az eddigi legfiatalabb francia miniszterelnök, valamint az első nyíltan meleg kormányfője az országnak.
Gát Ákos Bence lapunk kérdésére azzal kezdte, hogy a francia félelnöki rendszerben a legfőbb politikai hatalom a köztársasági elnök kezében összpontosul, a végrehajtó hatalom viszont megoszlik a köztársasági elnök és a kormány között, utóbbit a miniszterelnök vezeti, akit az államfő nevez ki.
„A miniszterelnök általában az elnök iránymutatásai alapján jár el, ilyen értelemben nem feltétlenül tekinthető önálló politikai tényezőnek. Előfordulhatnak olyan szituációk, amikor az államfő ellenzéke van többségben a Nemzetgyűlésben, és társbérlet jön létre, tehát ellentétes politikai színezetű a köztársasági elnök és a miniszterelnök” – mutatott rá a kutató, hozzátéve: ilyen helyzetekben is együttműködik a két vezető, ugyanakkor mégis rivalizálnak egymással.
Gát Ákos Bence leszögezte, hogy
Emmanuel Macronnál nem ez a helyzet, az eddigi miniszterelnökei lojálisak voltak hozzá. 2017-től Macron mellett három miniszterelnök dolgozott, az első Édouard Philippe volt, aki országosan kevésbé ismert republikánus politikusként került a pozícióba, az elemzők szerint leváltásának egyik oka túl magasra emelkedett népszerűsége volt. Őt kettő technokrata miniszterelnök követte, először Jean Castex, majd Élisabeth Borne. Mindhárom kormányfőre igaz, hogy nem volt túl erős politikai tőkéjük, Gabriel Attal esetében viszont más a helyzet, ismeri a francia közvélemény, az elmúlt időszakban a legnépszerűbb francia politikusként tartották számon, népszerűségét nagyban köszönheti oktatási miniszteri tevékenységének, a jobboldali gondolkodásúaknak is szimpatikus reformokat vezetett be, amelyek igyekeztek visszavezetni a tanári szigort, a tekintélyt és az érdemalapú értékelési rendszert az iskolákba, valamint csökkenteni próbálták a multikulturalizmus térhódítását például a muszlim női viselet egyik típusának iskolai betiltásával.
A kutató Élisabeth Borne lemondásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „a lemondás egy formális lépés volt, az elnök szerette volna leváltani. Borne-nak nehéz feladata volt, akkor érkezett a kormány élére, amikor Macron elnökválasztási győzelme után pártja nem került abszolút többségbe a Nemzetgyűlésben, ezért folyamatos koalíció- és kompromisszumkeresés zajlik a törvényjavaslatok elfogadtatása érdekében. Borne népszerűsége is megkopott többek között a nyugdíjreform és a bevándorlási törvény miatt”.
Gát Ákos Bence arra a kérdésünkre, hogy miért Gabriel Attal mellett döntött Emmanuel Macron, úgy vélekedett, hogy „elsősorban a népszerűsége és a személyisége miatt választhatta őt az elnök. Ez eltérő gyakorlat a korábbi, kevésbé ismert, technokrata miniszterelnökök kinevezése után. Attal fiatal, ambiciózus politikus, egyes francia elemzők úgy értékelik a döntést, hogy Macron belátta, szüksége van maga mellé egy politikailag agilis, tehetséges emberre, hogy új dinamikát vigyen a francia politikába. Attal önálló politikai potenciállal rendelkezik, ugyanakkor karakterében meglehetősen hasonlít Macronra, és minden bizonnyal lojális lesz hozzá, mert Macron elnökségi ideje alatt ívelt gyorsan felfelé a politikai pályája”.
„A két országot sok közös pont köti össze energetikai, különösen nukleáris energetikai, valamint az agráriumot érintő és egyéb politikai kérdésekben is. Kulturális kapcsolódás szintén létezik, erős a frankofón hagyomány a magyar elitben, ahogy erős a külhoni magyar reprezentáció Párizsban. Ezek ugyan napi szinten nem mindig jelennek meg túl látványosan a köztudatban, ugyanakkor olyan strukturális kapcsot jelentenek, amelyre építeni tud a mindenkori kétoldalú diplomácia” – húzta alá Gát Ákos Bence.
A kutató emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy
Emmanuel Macron és Orbán Viktor között specifikus a kapcsolat, vannak bilaterális találkozóik. Hosszú idő után Macron volt az a francia elnök, aki Budapestre látogatott, a 2022-es választások előtt megvalósult találkozó is azt mutatta, hogy a két ország között magas szinten közvetlen kapcsolat áll fenn. Ugyanakkor világnézeti kérdésekben, valamint európai ügyekben, az Európai Unió jövőjét illetően sokszor eltérő álláspontokat képviselnek.
Gát Ákos Bence arra számít, hogy ez a dinamika folytatódik a két ország kapcsolatában, ezen valószínűleg az új miniszterelnök sem változtat, „bár egyelőre Franciaországban sem teljesen világos, hogy mit várhatunk Attaltól, várni kell arra, hogy pontosan milyen politikai irányvonalat képvisel majd”.
(Borítókép: Gabriel Attal (b) és Emmanuel Macron (j) 2023. november 11-én. Fotó: Ludovic Marin / Pool / AFP)