Mint arról az Indexen beszámoltunk, január 17-én vitát tartottak az Európai Parlamentben, ahol a december 14–15-i EU-csúcson történtek, illetve a február 1-jére tervezett rendkívüli EU-csúcs mellett az EP-képviselők arról vitatkoztak, hogy az Európai Bizottság jogosan döntött-e december 13-án, hogy 10,2 milliárd euró forrást lehívhatóvá tesz a magyar kormánynak a kohéziós alapból.

A jobbközép Európai Néppárt (EPP), a szociáldemokrata S&D, a liberális Renew, az ökobaloldali Zöldek, illetve az olykor euroszkeptikus húrokat pengető szélsőbaloldali és baloldali pártokat tömörítő GUE/NGL képviselői – tehát

Míg a magyar kormány védelmére kizárólag a jobboldali euroszkeptikus képviselőcsoportokból keltek: a Fidesz által is megcélzott Európai Konzervatívok és Reformerek (ERC), illetve a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID), aminek néhány képviselője úgy látja, az Európai Bizottság eleve jogtalanul tartja vissza a forrásokat, mert ezzel a magyar állampolgárok demokratikus akaratát kérdőjelezik meg, míg az Európai Parlament túllép jogkörein. 

Az Európai Parlamentben az előbbi öt képviselőcsoport közös állásfoglalási indítványt is benyújtott, amelyben többek között kifejezik aggodalmukat a magyar jogállamisági helyzet miatt, sajnálatát fejezte ki, hogy a bizottság decemberben az EU-csúcs előtt úgy döntött, hogy a magyar kormány számára 10,2 milliárd euró uniós forrást elérhetővé tesz, illetve arra utasították a parlament Jogi BIzottságát (JURI), hogy vizsgálják meg, a bizottság decemberi döntése jogilag megfelel-e és vizsgálják meg a per indításának lehetőségeit az Európai Bizottság ellen az Európai Unió Bíróságán.

Amennyiben pedig a JURI úgy véli, az nem áll összhangban több uniós szerződéssel, akkor az Európai Unió Bíróságán fogják beperelni az Ursula von der Leyen vezette uniós intézményt. Emellett a vita során több, leginkább a Renew-ban helyetfoglaló EP-képviselő jelezte, hogy akár bizalmatlansági indítványt is benyújtanának a bizottság ellen, amennyiben a februári EU-csúcs előtt újabb forrásokat tenne elérhetővé a magyar kormány számára – ugyanakkor erről a módosító nem ment át.

Az indítványról ezúttal az EP székhelyén, a franciaországi Strasbourgban tartott plenáris csütörtöki ülésén szavaztak, 

A magyar EP-képviselők közül az állásfoglalást részben benyújtó momentumos Cseh Katalin mellett párttársa, Donáth Anna, illetve az immáron pártnélküliként az S&D képviselőcsoportjában ülő Ujhelyi István szavazta meg.

A Fidesz jelenlévő képviselői (Bocskor Andrea, Deli Andor, Gál Kinga, Gyürk András, Hidvéghi Balázs, Járóka Lívia, Kósa Ádám, Schaller-Baross Ernő, Tóth Edina) mellett a Fideszhez hasonlóan a függetlenek között helyetfoglaló Jobbik-elnök Gyöngyösi Márton szavazott nemmel.

A Fidesz három hiányzó  képviselője mellett a DK négy EP-képviselője, illetve a KDNP színeiben az Európai Néppártban ülő Hölvényi György sem  vett részt a szavazáson – igaz, ők a módosítók és több aznapi szavazáson sem vettek részt, azaz valószínűleg hiányoztak.

De mi is áll az állásfoglalásban?

A vita végével egy időben került fel az Európai Parlament honlapjára az állásfoglalásra irányuló indítvány, amiről lényegében a szerdai vita szólt. A javaslatot a fent már felsorolt öt képviselőcsoport nyújtotta be – a Renew részéről Cseh.

Az állásfoglalásban többek között kijelentik, az Európai Parlament

• aggódik a magyar jogállamisági helyzet további romlása miatt;
• arra szólítja fel az Európai Unió Tanácsát (röviden: Tanács), hogy kezdjék meg a hetes cikkely második pontja szerinti eljárást;
• elítéli Orbán Viktor magyar kormányfőt, amiért megvétózta a 2021–2027 közötti többéves költségvetés (MFF) felülvizsgálatát, köztük benne az Ukrajnának szánt támogatásokat;
• helyesli az Európai Bizottság azon döntését, hogy a többi uniós forrás továbbra is felfüggesztve marad, amiért a jogállamisági aggályok 2022 decembere óta változatlanok Magyarországon;
• kritizálja a bizottságot, amiért a magyar igazságügyi reform után bizonyos forrásokat elérhetővé tettek Magyarország számára – emiatt felkérték az EP Jogi Bizottságát (JURI), hogy vizsgálja meg a perindítás lehetőségét;
• felszólítja a bizottságot, hogy a helyreállítási alap (RRF) Magyarországnak járó kifizetéseit ne engedélyezzék addig, amíg a magyar kormány nem teljesíti az ahhoz szükséges szupermérföldköveket;
• felszólítja a magyar kormányt, hogy minden egyénnek, civil szervezetnek, cégnek, helyi és regionális hatóságnak egyenlően legyenek elérhetőek az uniós támogatások;
• felszólítja a Tanácsot, hogy Charles Michel ET-elnök lehetséges korai lemondása esetén oldják meg azt a helyzetet, hogy ne a júliustól soros elnökséget ellátó magyar kormány vezesse az Európai Tanácsot – amennyiben ezt a veszélyt nem tudják elhárítani, akkor az EP megfelelő lépéseket tesz majd az ügyben;
• hangsúlyozza, hogy a felfüggesztett forrásokat az Európai Bizottság egységesként kezelje, ne engedjék azok részletenkénti feloldását;
• megismétli azt a korábbi felhívásukat az Európai Bizottságnak, hogy használjon fel minden lehetséges eszközt annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a magyar kormány ne szegjen meg uniós szerződéseket, értékeket és elveket;
• írásban várnak választ az Európai Bizottságtól, miért oldották fel a 10,2 milliárd eurónyi kohéziós alapból származó támogatást Magyarországnak.

Az állásfoglalás utolsó pontjában arra kérték az Európai Parlament elnökét, a máltai Roberta Metsolát, hogy ezen felszólításokat, kéréseket és aggályokat továbbítsa Ursula von der Leyen EB-elnöknek, illetve a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács elnökének, a belga Charles Michelnek.

Mi jöhet ezután?

Mivel a most elfogadott indítvány egy állásfoglalás és nem pedig rendelet, így az jogi kötelezettséggel nem jár, abból mindössze egy jogi aktus következik: az Európai Parlament felkérte a Jogi Bizottságát, hogy vizsgálják meg a lehetséges perindítást az Európai Bizottság ellen, amiért a decemberi EU-csúcs előtt egy nappal tett 10,2 milliárd euró uniós támogatást tett elérhetővé a magyar kormány számára.

Ugyanis a vitán több EP-képviselő is emlékeztette az Európai Bizottságot, hogy az EP kész akár perre is vinni az ügyet, ahol a bizottságnak erősebb jogi érvekkel kell kifejtenie, miért döntött úgy, hogy a magyar kormány az igazságügyi reformjávalteljesítette a horizontális engedélyezési feltételeket. Amennyiben a bíróság úgy ítélné meg, hogy jogtalanul juthatott erre a döntésre a bizottság, akkor akár arra is kötelezheti, hogy módosítsa döntését.

Ennél ugyanakkor jóval kínosabb lenne Von der Leyen számára, ha az EP a másik belebegtetett lépését, a bizalmatlansági indítványt is meglépné – igaz, az erről szóló módosítót most leszavazták –,

Ugyan hivatalosan még nem jelentette be, hogy a jövő évi EP-választások után ismét jelöltetné magát a bizottság élére, ugyanakkor mind évértékelő beszédében – amit ebben a cikkünkben elemeztünk –, mind a szerdai felszólalásában olyan víziókról és tervekről beszélt, amelyek túlmutatnak jelenlegi ciklusán.

Már pedig az Európai Bizottság tagjait az Európai Parlament képviselői szavazzák meg, így ha Von der Leyen az EP-választások után nem szeretné frissíteni az önéletrajzát munkakeresés céljából, akkor nem engedheti meg magának, hogy rossz kapcsolatot alakítson ki az EU egyetlen, közvetlenül az állampolgárok által megválasztott intézményével, miközben már több kihívója is akad – például az Európai Tanács jelenlegi elnöke, Charles Michel.

(Borítókép:  Ursula von der Leyen és Orbán Viktor. Fotó: Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI)