Ukrajna számára az Oroszország elleni teljes körű háború rendkívül nehéz volt. Az első évben Oroszország hatalmas veszteségeket okozott Ukrajnának, és Kijev nagyjából a felét tudta felszabadítani annak a területnek, amelyet Moszkva a kezdeti offenzívában elfoglalt. Oroszország azonban továbbra is rakétákkal támadta az ukrán városokat, köztük a fővárost, és ukránok millióinak kellett elviselniük az orosz megszállást. A második év Oroszország keleti támadásainak visszaveréséről, Ukrajna fekete-tengeri és krími hadjáratáról, de leginkább Ukrajna szárazföldi ellentámadásáról szólt, amely elakadt, mielőtt elvághatta volna Oroszország Krímhez vezető szárazföldi útvonalait. A volt ukrán védelmi miniszter elmondta, hogyan érhető el az áttörés.
Kijev az ezerötszáz kilométeres frontvonal nagy részén aktívan védekezett, visszaverve az orosz előrenyomulást. A frontvonalakon még mindig rengeteg akció zajlik, és Ukrajnának is voltak technikai győzelmei. Azonban nem nehéz megérteni, hogy novemberben Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok miért jelentette ki, hogy a háború patthelyzetbe került – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent cikkében Anrdij Zagorodnyuk, aki 2019-től 2020-ig Ukrajna védelmi minisztere volt.
Ma már egyre több nyugati elemző és tisztviselő hangoztatja, hogy Ukrajna valószínűleg nem fog érdemi előnyökhöz jutni – nem is beszélve a teljes győzelemről – az elkövetkező hónapokban. Arról beszélnek inkább, hogy Ukrajnának ehelyett tárgyalásokat kellene folytatnia Moszkvával. A szerző szerint azonban ez a pesszimizmus alaptalan. A közelmúltbéli kudarcok ellenére Ukrajna még mindig győzhet, és kiűzheti az orosz csapatokat a megszállt területekről.
Ehhez azonban Ukrajnának meg kell nyernie a technológiai és anyagháborút. Ukrajna például kis, kereskedelmi drónokat használ a drága orosz fegyverrendszerek megsemmisítésére. A Fekete-tengeren egyéb, nem hagyományos taktikák révén óriási sikereket ért el az oroszokkal szemben. A szerző szerint ezt a megközelítést kibővítve és kiegészítve az ukrán erők komolyan megzavarhatják és leépíthetik az orosz csapatokat a szárazföldön, és végül visszavonulásra kényszeríthetik Moszkvát.
Az Oroszország elleni háború végül is egy technológiai csata, ahol drónok harcolnak páncélozott eszközökkel, és ahol a precíziós fegyvereknek kell megküzdeniük a kifinomult elektronikus hadviselési rendszerekkel. Ha Ukrajna hozzájut ezekhez a rendszerekhez, valamint a nagy hatótávolságú és tűzerejű platformokhoz, rakétákhoz és F–16-os repülőgépekhez, akkor versenyelőnyre tesz szert. Ukrajna azonban nem győzhet azzal, hogy egyszerűen csak szimmetrikusan próbálja felülmúlni Oroszországot – fogalmaz a szerző.
Az ukránok tisztában vannak azzal, hogy a győzelemhez nemcsak elkötelezettségre és áldozatvállalásra van szükség, hanem Moszkva gyenge pontjainak kihasználására irányuló aprólékos tervezésre is. Nincs értelme úgy harcolni Oroszország ellen, hogy ott győzzük le, ahol a legerősebb, vagyis úgy, hogy szemtől szembe megyünk a hatalmas katonai-ipari komplexummal – bár ez a komplexum többnyire a felszerelések egy régebbi generációjára összpontosít. Az ország lakossága háromszor akkora, mint Ukrajnáé, gazdasága pedig több mint tízszerese. A szankciók nem tudták térdre kényszeríteni az orosz gazdaságot.
Moszkvának eddig sikerült a technológia hiányát azzal kompenzálni, hogy nagyszámú embert vet be – régi fegyverekkel. A szerző szerint ezt részben Washington manipulálásával érte el. Bár az Egyesült Államok az Ukrajnáért küzdő nyugati koalíció vezetőjévé tette magát, Oroszország hamar rájött, hogy Washington túlságosan fél az eszkalációtól ahhoz, hogy teljes mértékben segítsen Ukrajnának. Moszkva aztán sikeresen játszott ezzel a félelemmel, hogy az Egyesült Államok jóval később ajánljon fel fegyvereket Ukrajnának, mint arra szükség lett volna. Egyes amerikai rendszereket még nem, vagy csak kis mennyiségben bocsátottak rendelkezésre. Oroszország ezzel párhuzamosan befektetett az innovatív technológiába – például az elektronikus hadviselésbe, a légvédelembe és az új drónokba.
Ukrajnának és nyugati szövetségeseinek meg kell akadályozniuk, hogy Oroszország a saját szabályai szerint játsszon. A szövetségeseknek sokkal nagyobb mennyiségben kell hagyományos fegyvereket, valamint innovatív felszereléseket biztosítaniuk. A Nyugat technológiája és erőforrásai, valamint Ukrajna győzni akarása még mindig nagyságrendekkel nagyobb, mint Oroszországé – írja Zagorodnyuk.
Ukrajna 2023-as fekete-tengeri győzelmei esettanulmányként szolgálhatnak arról, hogy az ország alternatív technikákkal és mélységi támadásokkal hogyan nyerheti meg a háborút. Az invázió előtt senki sem gondolta, hogy Kijevnek van esélye Moszkvával szemben a vízen: Oroszországnak számos hadihajója volt a Fekete-tengeren, míg Ukrajnának gyakorlatilag egy sem. Kijev az invázió kezdetekor elsüllyesztette egyetlen saját hadihajóját, amely javítás alatt állt, hogy megakadályozza, hogy orosz kézre kerüljön. Ukrajna azonban felszíni drónokat, tüzérséget, különleges műveleti erőket, később pedig nyugati rakétákat is bevetett, hogy sikeres támadásokat indítson az orosz flotta ellen. Elsüllyesztette például 2022 áprilisában Oroszország fekete-tengeri zászlóshajóját úgy, hogy a drónmegfigyelést rakétákkal végrehajtott csapással kombinálta – írja a volt védelmi miniszter.
Mára Ukrajna nagyrészt semlegesítette az orosz haditengerészetet. Moszkva 11 partraszálló hajót vezényelt a Fekete-tengerre, amikor az invázióra készült; egyiket sem tudta használni. Hajói valójában több száz mérföldre vonultak vissza Ukrajna partjaitól. Az egyetlen ukrán terület, amelyet Oroszország tengeri erővel foglalt el, a Zmiinyi sziget (más néven Kígyó-sziget) volt 2022 februárjában. Ezt a földdarabot négy hónappal később veszítette el, amikor Ukrajna a parti tüzérség és a tutajokra szerelt hazai szárazföldi tüzérségi rendszerek kombinációjával felszámolta a szigeten lévő orosz állásokat. Ukrajna haditengerészeti erőfeszítései olyan sikeresnek bizonyultak, hogy a kereskedelmi hajók most már orosz beavatkozás nélkül dokkolhatnak és hajózhatnak Ukrajna legfontosabb kikötője körül. Oroszország már nem tudja biztonságosan kiküldeni hadihajóit a Krímből.
A szerző véleménye szerint a háború megnyeréséhez Ukrajnának és szövetségeseinek le kell vonniuk a tanulságokat a szárazföldön és a tengeren elért, nem lineáris sikerekből. Az országnak rendelkeznie kell az orosz megerősített állások megsemmisítéséhez szükséges technológiákkal, valamint az orosz drónok zavarásához szükséges felszereléssel. Ez nagyrészt a nagy hatótávolságú tűzerőre – beleértve a lőszert, a rakétákat, a repülést, a drónokat – és az elektronikus hadviselési rendszereket jelenti. Ha a Nyugat nem is adományozhat ilyen fegyvereket Ukrajnának, de segíthet az ukránoknak megépíteni azokat.
Ukrajna ezeket a technikákat olyan módon használhatja, hogy folyamatosan meglepje Oroszországot. Kijev végül is azért volt képes kiszorítani Moszkva csapatait Harkiv tartományból, mert az orosz hadsereg meglepődött, amikor Ukrajna megkezdte az előrenyomulást. Moszkva azonban a legutóbbi ellentámadásra felkészült, azt ugyanis hónapokkal előre bejelentették a médiában, szerte a világon. Ennek eredményeképpen Oroszország komoly védelmet készített elő, beleértve több lövészárkot, aknamezőt és tüzérséget, amelyek túl erősnek bizonyultak ahhoz, hogy Ukrajna átkelhessen rajtuk. Oroszország például azzal, hogy jelentős erőforrásokat fordított saját, olcsó drónok gyártására, megakadályozta Kijevet az aknamentesítésben.
Ahhoz, hogy a kreatív háborús stratégia működjön, Kijevnek vissza kell szereznie a technológiai fölényt. Az ellentámadás tervezésekor súlyosan alábecsülte a drónok növekvő szerepét a harcokban, és a 2023-as év egyik legfontosabb tanulsága, hogy Ukrajna szövetségesei nem hagyhatják figyelmen kívül a háború gyorsan fejlődő technológiai tájképét – különösen az első személyű kamera segítségével irányított, pilóta nélküli légi járművek fontosságát. Az autonóm és távirányítású fegyverek új fejezetet jelentenek a hadviselés történetében, és mélyreható innováció eredményei. Ezek már számos hagyományos megközelítést és doktrínát tettek irrelevánssá.
(Borítókép: Egy ukrán katona az orosz határ közelében 2024. január 20-án. Fotó: Gleb Garanich / Reuters)