Legalábbis amennyiben a fehér felsőbbrendűséget hirdető terrorizmusról van szó. Ezek az ideológiák ma már főleg Amerikából terjednek a világ többi részére.
A terrorizmus elleni évtizedes küzdelem alatt az Egyesült Államok rendszeresen bírálta az olyan országokat, mint Irán, Pakisztán és Szaúd-Arábia, hogy szélsőséges ideológiákat és erőszakot exportálnak. Ironikus módon ma az Egyesült Államokat vádolják azzal, hogy ugyanezt teszi. A hazai amerikai összeesküvés-elméletek, a faji felsőbbrendűségbe vetett hit, a kormányellenes szélsőségesség, a gyűlölet és intolerancia egyéb megnyilvánulásai olyan mértékű problémává váltak, hogy az Egyesült Államok néhány legközelebbi szövetségese – Ausztrália, Kanada és az Egyesült Királyság – amerikai csoportokat és állampolgárokat is külföldi terroristáknak minősített.
A szélsőjobboldali erőszakot napjainkban egyre inkább az Egyesült Államokból importált ideológia és stratégia halálos kombinációja táplálja. A „nagy csere” elmélete, amely azt állítja, hogy a nem fehér embereket célzottan azért hozzák be a nyugati országokba, hogy aláássák a fehér szavazók politikai erejét, Franciaországból indult, de ez a fajta gondolkodásmód már régóta az amerikai fehér felsőbbrendűség szerves része. Napjainkban az Egyesült Államokban is egyre inkább bekerül a főáramú retorikába, és egyre nagyobb nemzetközi közönségre tesz szert.
Ezek az amerikai szélsőségesek a marxizmusból átvették a „gyorsítás” stratégiai célját is, ami azt jelenti, hogy a társadalom összeomlását káosz és vérontás szításával siettetik. Az Egyesült Államokból e két eszme exportja világszerte radikalizálja az embereket, ami arra készteti a külföldi kormányokat, hogy lépéseket tegyenek polgáraik védelmében. De alapjában véve ez egy amerikai probléma, és ezért az amerikai vezetésnek kell megoldania – írják a Foreign Affairs hasábjain megjelent cikkükben Bruce Hoffman és Jacob Ware terrorizmusszakértők.
Az Egyesült Államokban a „nagy csere” összeesküvés-elméletet az elmúlt évtizedben a közösségi média és a Barack Obama elnök megválasztása utáni visszahatás futtatta fel. Az egykor a fehér felsőbbrendűség hívei körében népszerű marginális elmélet mélyebb gyökereket vert az Egyesült Államokban, miközben külföldön is tovább terjedt. Ezzel egy időben az Egyesült Államokban a szélsőjobboldal azt az elképzelést népszerűsítette, hogy az amerikai intézmények és társadalom összeomlásának beindításához erőszakra van szükség.
A „nagy csere” elmélete szerint a zsidók és a liberális elit szándékos stratégiájának részeként a fehér emberek és a fehér kultúra folyamatos visszaszorítása zajlik. Az elmélet szerint ezt a célt a nagyvonalú bevándorlási törvények és az ellenőrizetlen illegális migráció, a kisebbségi csoportok felemelése, valamint a hagyományos kulturális normák eltörlése vagy alapvető újrakalibrálása révén érik el. Az elméletet a francia nacionalista Renaud Camus népszerűsítette a 2010-es évek elején, de valójában mély amerikai gyökerei vannak, amelyek legalább a rekonstrukciós korszakig nyúlnak vissza.
A polgárháborút követően, amikor az ország integrálta az újonnan felszabadított afroamerikaiak millióit, az ország fehér lakosságának egyes szegmensei átvették ezt a retorikát, a faji zavargásokra, a fehér nők fekete férfiak általi megerőszakolásának vádjára, valamint arra a félelemre hivatkozva, hogy a fekete lakosságnak alkotmányos jogokat biztosítanak a meglévő fehér szavazatok felhígítása érdekében.
Az 1920-as években a Ku-Klux-Klan küldöttségeket küldött a Demokrata és a Republikánus Párt országos elnökválasztási konvencióira, és segített a republikánusok 1924-es elnökjelöltjének, Calvin Coolidge-nak, hogy megnyerje a választást. Lobbizott a hírhedt 1924-es bevándorlási törvényért, amelynek célja az volt, hogy elriassza az ázsiaiakat, olaszokat és zsidókat az Egyesült Államokban való letelepedéstől. Ezek a rasszista nézetek az 1980-as években új életre keltek, amikor a fehér felsőbbrendűség híveinek sora felkarolta a helyettesítő érveket.
Robert Mathews, az 1983–1984-ben aktív neonáci terrorista csoport, a Rend alapítója és vezetője azzal dicsekedett, hogy a fehér felsőbbrendűség, a rasszizmus és az antiszemitizmus e kútjából ivott. Az 1980-as és 1990-es években terjesztett tagsági űrlapon Richard Butler, az Aryan Nations, egy másik neonáci csoport vezetője hasonlóképpen használta a helyettesítési elméletet, hogy új követőket vonzzon a mozgalomhoz.
Idegenek özönlenek áradatként ősi földünkre, és azzal fenyegetnek, hogy megfosztanak minket örökségünktől, kultúránktól és az utókor életerejétől
– fogalmazott.
A nagy csere elméletének elterjedéséhez hozzájárult az akceleracionizmus néven ismert terrorista stratégia, amely a hatalom átvételének eszközeként kataklizmatikus, erőszakos káosz szítására irányuló törekvés. Karl Marx és Friedrich Engels először 1848-as, korszakalkotó röpiratukban, A kommunista kiáltványban fogalmazták meg ezt az elképzelést. Az Egyesült Államokban az „akceleráció” kifejezés először a fehér felsőbbrendűség forradalmára vonatkozó koncepcióként az 1980-as évekbeli Siege című hírlevélben bukkant fel, amelyet James Mason írt, aki William Luther Pierce, a fehér felsőbbrendűség ideológusának elkötelezett híve volt.
Az akceleracionizmus egyszerre nyújtott elképesztően egyszerű és csábítóan vonzó ideológiai és stratégiai modellt a leendő terroristák számára. Kevés huszonegyedik századi terrorista testesítette meg hangsúlyosabban az akcelerációt és annak amerikai gyökereit, mint 2015-ben Dylann Roof, a dél-karolinai Charlestonban, egy feketék által használt templomban elkövetett tömeges lövöldözésért felelős fegyveres.
Még messze nem késő Amerika vagy Európa számára. Hiszem, hogy ha csak a lakosság 30 százalékát tennénk ki, akkor is teljesen vissza tudnánk venni azt, ami a miénk. De semmiképpen sem szabad tovább várnunk a drasztikus lépésekkel
– jelentette ki manifesztumában.
John Earnestet, a kaliforniai Powayben 2019 áprilisában egy zsinagógát megtámadó fegyverest is az új polgárháború felgyorsításának vágya inspirálta.
Ha nem vették volna észre, kifutunk az időből. Ha ez a forradalom nem történik meg hamarosan, nem leszünk elegen a győzelemhez
– írta Earnest.
A technológiának köszönhetően a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a homofóbia elszigetelt megnyilvánulásai gyorsan globális közönségre tehetnek szert, és egy nemzetközi szavazótábornak szólnak. Az ideológia a közösségi média központi piacterei által összefogott hálózatokon keresztül ugrál az óceánokon át. 2019 márciusában Brenton Tarrant, egy fehér felsőbbrendűséget hirdető terrorista, akit ezek a veszélyes ideológiák és stratégiák éltettek, 51 hívőt gyilkolt meg két mecsetben az új-zélandi Christchurchben.
Saját elmondása szerint
a lőfegyvereket a társadalmi diskurzusra gyakorolt hatásuk, az általuk biztosított extra médiavisszhang, valamint az Egyesült Államok politikájára, és ezáltal a világ politikai helyzetére gyakorolt hatásuk miatt választotta.
Tarrant emellett az akceleracionista doktrína szókimondó híve volt, büszkén kijelentve:
Az igazi változás, amelyet be kell vezetnünk, csak a válság nagy olvasztótégelyében születik meg.
Matthew Levitt terrorizmus-szakértő 2021. január 6-a, a Capitolium ostroma után úgy fogalmazott, hogy
a jobboldali szélsőségesség exportőreivé váltunk, ezzel tönkretettük az egyik legfontosabb fegyverünket nemzetközi helyzetünk biztosításában – azt, hogy mi vagyunk a követendő példa
Az ilyen erőszak pedig mélyreható következményekkel jár az Egyesült Államoknak a világban elfoglalt helyére nézve: hozzájárul ahhoz, hogy az Egyesült Államokat gyengének, megosztottnak és sebezhetőnek tekintsék. Emellett az amerikai erőforrásokat és energiát inkább az otthoni megosztottság kezelésére fordítja, mintsem arra, hogy magabiztosan lépjen fel a világgal szemben olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint az éghajlatváltozás, a világjárványok megelőzése és a nemzetközi rend védelme.
A szélsőjobboldali szélsőségek terjedésével az Egyesült Államok partnerei lépéseket tettek annak megállítására. A kanadai kormány például a január 6-ai, Capitolium elleni támadásban részt vevő egyik csoportot, a Proud Boyst terrorista szervezetnek minősítette, megjegyezve:
A csoport és tagjai nyíltan bátorították, tervezték és végrehajtották az erőszakos tevékenységeket azok ellen, akiket ideológiájukkal és politikai meggyőződésükkel ellentétesnek tartanak.
Az Egyesült Államok legközelebbi szövetségese most amerikai csoportokat és személyeket azonosít az országát fenyegető veszélyként – ugyanúgy, ahogyan korábban az Egyesült Államok az al-Kaidával és az Iszlám Állammal kapcsolatban álló szervezeteket. Kanada más amerikai székhelyű neonáci mozgalmakat is terrorista szervezetként jelölt meg, köztük az Atomwaffent és a Base-t, valamint James Masont, a Siege szerzőjét.
A szerzők szerint mivel a mai szélsőjobboldali extremizmus elsősorban amerikai probléma, megoldása az amerikai vezetésen múlik. Kezdetként tehát a Fehér Háznak utasítania kellene a Külügyminisztériumot, hogy a külföldi neonáci és fehér felsőbbrendűségi csoportokat terrorista szervezetként jelöljék meg. A Külügyminisztérium jelenlegi listáján szereplő 73 ilyen csoport közül egyetlen releváns neonáci vagy fehér szupremista csoport sem szerepel – írják a szerzők.
(Borítókép: Trump támogatói összecsapnak a rendőrökkel és a biztonsági erőkkel, amikor megpróbálják megrohamozni az amerikai Capitoliumot 2021. január 6-án Washingtonban. Fotó: Brent Stirton / Getty Images)