Nem mindennapi támadássorozatot kapott a nyakába a brit miniszterelnök, Rishi Sunak, ugyanis míg egy korábbi miniszter arra szólította fel párttársait, túrják ki kormányfői irodájából Sunakot, a toryk felé elfogult The Telegraphon több cikk is megjelent, amikben merész lépéseket követelnek a miniszterelnöktől, hogy a Konzervatív Párt elkerülje a jelenleg történelmi bukásnak kinéző választási vereséget.
Nehezen indul az év a brit miniszterelnöknek, egyben a Konzervatív Párt vezetőjének, Rishi Sunaknak. Annak ellenére, hogy a Ruanda-terv megmentésével azt remélte, hogy pártjának a szélsőjobboldali részének megnyugtatása mellett a pártból kiábrándult választók egy részét is vissza tudja szerezni, ezen tervei eddig nem jöttek össze. Sőt,
egy korábbi miniszter arra szólította fel párttársait, túrják ki pártelnöküket, Rishi Sunakot, ha meg szeretnék tartani munkájukat a 2024-es választások után is.
Simon Clarke, aki Boris Johnson és Liz Truss kabinetében is szerepet vállalt, a konzervatív The Telegraph-on megjelent véleménycikkében azt írta, hogy Sunak a toryknak is nevezett Konzervatív Pártot egy mészárszékbe vezeti, mivel a Keir Starmer vezette Munkáspárt megsemmisítő vereséget fog a pártra mérni a legkésőbb 2025 januárjában, sajtóhírek szerint már idén ősszel megtartandó brit parlamenti választásokon.
Clarke azzal vádolta meg Sunakot, hogy nem tudja teljesíteni, amire most Nagy-Britanniának szüksége van, és még csak meg se hallgatja, hogy a britek mit szeretnének – hiába változtatott nemrég kormányának összetételén, amivel Sunak a párt népszerűségvesztését próbálta megállítani.
Emiatt Clarke úgy látja, a pártnak egyszerűbb lenne, ha Sunak helyett valaki másnak a vezetésével próbálnák meg elkerülni a jelenleg elkerülhetetlennek látó választási vereséget. Mint írásának címében fogalmaz,
Váltsuk le Sunakot mint miniszterelnök, vagy egy évtizedes hanyatlással szembesülünk Starmer alatt.
Ez pedig idén nem az első támadás volt Sunak ellen, ami párttársai felől jött: mint a héten kiderült, egy korábbi speciális tanácsadója, a pozíciójából tavaly novemberben távozott Will Dry már régóta együtt dolgozik egy Sunakot megbuktatni kívánó csoporttal, az eddig nem igazán ismert Conservative Britain Alliance-szel (CBA). Ráadásul
a toryk felé elfogult Telegraphon több, Sunakot megkérdőjelező írás jelent meg.
Először a CBA megbízásából a YouGov által készült kutatás alapján a lap arról írt, hogy a toryk az 1997-es földcsuszamlásszerű vereségnek néznek elébe a Munkáspárttól – ami után a párt egészen 2010-ig ellenzékben volt –, majd pedig egy olyan kutatást is közöltek, ami szerint a Munkáspártot vezető, azt egy Tony Blairhez hasonló harmadik utas, neoliberális útra terülő Keir Starmer minden választási körzetben népszerűbb Sunaknál – azonban a kutatás szerint egy meg nem nevezett, adócsökkentéssel és kemény migrációellenes üzenettel kampányoló tory miniszterelnök-jelölt már felülmúlná népszerűségben a munkáspárti Starmert.
A kutatásokkal egy időben a The Telegraph egy szerkesztőségi véleményt is közölt, amiben
a lap arra szólította fel Sunakot, hogy merész lépésekre kell elszánnia magát, ha el akarja kerülni az 1997-es hasonló vereséget.
Ezenkívül hozzátették, hogy a lap álláspontja szerint ennek a merész lépésnek az adócsökkentésnek és a migrációval szembeni keményebb fellépésnek kéne lennie, mert a Nigel Farage-féle Reform UK veszélyt jelenthet a párt szereplésére.
Azonban nem kizárólag az eddig ismeretlen, vélhetően a párt jobbszéléhez sorolható donorok által pénzelt CBA, illetve az általuk vezényelt támadásoknak felületet biztosító The Telegraph helyez nyomást Sunakra, hanem
elődje, a mindössze 49 napig kormányzó Liz Truss és néhány prominens keményvonalas brexiter is szervezkedik.
Február 6-án indul el a Popular Conservatives (magyarul népszerű konzervatívok), röviden PopCons nevű mozgalom, amit az egykori miniszterelnök mellett a Johnson- és Truss-kabinetekben is kulcsszerepet kapó Jacob Rees-Mogg, illetve a Truss idején környezetvédelmi minisztériumot vezető Ranil Jayawardena neve fémjelez eddig – korábban az indulással egybekötött eseményre a Sunakot véleménycikkben lemondásra felszólító Clarke is a meghívott előadó volt, azonban később őt kivették a felszólalók listájáról.
A PopConsban feltűnő politikusok ragaszkodnak ahhoz, hogy ők nem támadni szeretnék Sunakot, mivel állításuk szerint ők nem személyekben, hanem szakpolitikákban gondolkodnak, céljuk pedig a párt kormányprogramjának a befolyásolása – a Sunakot korábban többször is nyíltan kritizáló Truss a The Financial Timesnak a csoportról úgy nyilatkozott, „ez nem egy frakció, hanem egy kezdeményezés”, és nagyon izgatott miatta.
Ugyan sokat nem árultak el a kezdeményezésről a magukat népszerű konzervatívnak nevezők, azonban Truss rövid életű miniszterelnöksége alatt az adócsökkentések mellett agitált, így ismételt színrelépésével a CBA és a The Telegraph által is követelt szakpolitikai lépéseket próbálhatja kiharcolni.
Ezen kísérletek pedig úgy tűnik, részben működnek is: a pénzügyminiszter Jeremy Hunt a napokban arról beszélt, hogy a márciusi költségvetésben ismét csökkenthetik a munkavállalókat terhelő társadalombiztosítási adókat – sajtóhírek szerint a szociális hozzájárulást Hunt eleve „munkahelyadónak” tartja, ami csökkenti a munkavállalást és visszafogja a növekedést.
Ráadásul ezzel egy időben megemelhetik a gyerekek után járó családtámogatások határát, azaz a jobban kereső családok is részesülhetnek e kormányzati támogatásban.
Ezzel Hunt a Sunakon lévő belső nyomás csökkentése mellett az a célja, hogy növelje a párt esélyeit azokban a választói körzetekben, ahol a párt legutóbb annak ellenére nyert, hogy szavazói összetétele inkább liberális, a 2016-os brexitnépszavazáson pedig maradás mellett döntöttek.
De nem csak Hunt volt az egyetlen kormánytag, aki kiállt főnöke mellett: a sokak által a potenciális pártelnökutódnak tartott Kemi Badenoch arra szólította fel a Sunak ellen szervezkedő torykat, hogy fejezzék be Sunak aláásását, és helyette álljanak be vezetőjük mögé – a kereskedelmi miniszter szerint a választókat eleve nem érdeklik a westminsteri drámák, és azt hangsúlyozta, a 350 képviselőből mindössze egy hangos, csekély kisebbség az, aki Sunak elmozdításán dolgozik.
Az eddigi eseményekre a The Financial Timesnak Sunak szóvivője úgy reagált, mindössze egy képviselő véleménye, miszerint a miniszterelnöki és pártelnöki posztot betöltő Sunaknak még a választás előtt távoznia kéne,
ugyanakkor nem hivatalosan már több kormányzati szereplő is attól tart, az elkövetkezendő hónapokban nőhetnek a párton belül a Sunakkal elégedetlen hangok.
Február 15-én ugyanis két körzetben, Wellingborughban és Kingwoodban is időközi választást tartanak, ahol eddig a toryk adták a képviselőket, ráadásul korábban torybástyának számítottak – Wellingborughban legutóbb a szavazatok 62, míg Kingwoodban az 56 százalékát szerezték meg.
Azonban ez könnyen változhat a The Independentnek nyilatkozó elismert közvélemény-kutató, John Curtice szerint. Curtice szerint, míg szerinte előbbiben 50–50 az esélye a pártnak a mandátumának megvédésére, addig utóbbiban már nem számít ilyen esélyesnek.
Ráadásul politikailag még az is vereségnek számítana, ha a tory bástyában mindössze egy hajszálnyi többséggel győznének a konzervatívok.
Egy újabb duplavereség esetén – tavaly már két időközi választást is elbukott Sunak vezetésével a párt – pedig újabb Sunakkal kritikus szélsőjobboldali toryk léphetnek színre, hogy pártelnökük leváltását követeljék. Emellett pedig az is elképzelhető, hogy Blackpoolban is időközi választásra kerül sor, amennyiben az ellenzék elegendő aláírást gyűjt össze a parlamenti munkától jelenleg felfüggesztett konzervatív képviselő visszahívására – ott sem Sunakéknak áll a zászló.
Ugyanakkor kérdéses, hogy ezt valóban meg is lépné-e a párt: a belső ellentétektől szenvedő toryk választási esélyeit ugyanis rendkívül rontaná, ha egy újabb véres pártelnöki versenyt rendeznének – ami egyébként Boris Johnson bukása óta két éven belül a negyedik lenne –, ráadásul az se biztos, hogy sok olyan jelentkező akadna, aki pártelnökként szívesen adná nevét és arcát egy történelminek tűnő vereséghez.
Így valószínűbb, hogy a Sunakkal elégedetlen képviselők a leendő parlamenti választáson pártelnöküktől távolságot tartva próbálnak majd kampányolni munkájuk megtartása érdekében, ezáltal pedig leváltás helyett inkább a médiában próbálnának saját választóik számára egy Sunaktól eltérő konzervatív alternatívát felmutatni.
(Borítókép: Rishi Sunak. Fotó: Dan Kitwood / Getty Images)