Az orosz nők megdöbbentő módon felkarolták a Kreml ukrajnai háborúját, annak ellenére, hogy az súlyos áldozatokat követel a férfiaktól.
Oroszország nem hozza nyilvánosságra a háborús áldozatok számát, ám azok egyre nőnek. Országszerte számos új sírhelyet emelnek a „hősöknek”, miközben a munkaügyi minisztérium százezrével kéri be az elhunytak családjainak igazolásait. Míg az állam haláluk után rendkívüli módon megbecsüli ezeket az embereket, úgy tűnik, hogy életükben eldobhatónak tekinti őket. Az orosz tisztviselők ezt világossá tették, a közhelyességig ismételve:
A nők még többet fognak szülni.
Annak ellenére, hogy az orosz katonák feleségei, anyái, testvérei és barátnői sokat szenvedtek, nagyrészt támogatták a Kremlt a férfiak meggyilkolásában. Sírnak Jevgenyij Prigozsin, a félkatonai Wagner-csoport néhai vezetőjének ideiglenes emlékműveinél, de kevés együttérzést mutatnak egykori testvérköztársaságuk asszonyai iránt. Egyesek valósággal büszkék „védőikre”, és arra buzdítják őket, hogy erőszakolják meg az ukrán nőket, ha lehetőségük adódik rá. Az ország telt házas koncerttermeiben a lányok extatikusan éneklik a Ja Russzkit (Orosz vagyok), az ország új, hazafias himnuszát. Egyetértenek a dal felhívásával, hogy „a végsőkig kell harcolni” és „az egész világgal szembe fognak szállni”. Úgy tűnik, ez a lényeg – írja a Foreign Policy hasábjain Anastasia Edel, orosz születésű amerikai író és társadalomtörténész, a Russia: Putin’s Playground című könyv szerzője, a University of California Berkeley-i kampuszának oktatója.
Az orosz nők, akiket az ország történelmében az erő, a türelem és az áldozatkészség példaképének tekintenek, ma már az orosz férfiak bűneit fedezik. Oroszország két leghírhedtebb propagandistája, Margarita Szimonyan a Russia Today és Olga Szkabejeva az Russia–1 televíziós csatorna munkatársa, valamint Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium bunkó szóvivője is nő.
Mögöttük kevésbé ismert, azonban komoly platformokkal rendelkező személyek állnak. Ott van a Putyin brigádja nevű, aktivista nagymamákból álló csapat, akik már nem a padokon ülnek, hanem azon munkálkodnak, hogy tömegeket gyűjtsenek Vlagyimir Putyin elnök és háborúja mögé. Felszólították Joe Biden amerikai elnököt, hogy állítsa le „a NATO Oroszország elleni háborúját”, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy adja meg magát. A Vörös ruhás projekt, amelyet a Putyin egyik rokona által vezetett szervezet támogat, Oroszország-szerte mozgósítja a nőket. Piros ruhába öltözve vonulnak végig a köztereken azzal a szándékkal, hogy egyesítsék az oroszokat vezetőjük mögött.
A nők más módon is támogatják a háborút. A szerző leírása szerint szülővárosában anyja ismerősei álcahálókat készítenek az orosz csapatoknak, és megtanítják a gyerekeket lövészárok-gyertyák készítésére, amelyeket a harctérre küldenek. Az iskolákban a tanárok – akiknek többsége nő – most a gyerekek hazafias neveléséért felelnek. Az államilag előírt heti Beszélgetések a fontos dolgokról című órán a tanárok a Kreml által jóváhagyott témákról beszélnek, és már az óvodáskorú gyermekeket is háborús szellemben nevelik – Z-alakzatokat alakítanak ki, látogatásokat és fegyveres bemutatókat szerveznek a „haza védelmezői” számára, és még a gyerekeket is bevonják a fegyverek előállításába. Azokat a tanárokat, akik nem értenek egyet a háborúval, vagy megpróbálnak kibújni e kötelesség alól, feljelentik – gyakran más nők –, majd kirúgják vagy felmondásra kényszerítik őket – írja a szerző.
A nők nem voltak mindig ennyire engedelmesek. 1917-ben az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak az élelmiszerhiány és a monarchia ellen, ami végül elindította az orosz forradalmat kiváltó sztrájkot. A közelmúltban az Oroszországi Katonaanyák Bizottsága jelentős szerepet játszott abban, hogy Borisz Jelcin akkori elnök 1996-ban befejezte a Csecsenföld elleni háborút.
Az ukrajnai orosz vérengzés közel két éve alatt azonban – többnyire egyéni – hőstetteket is lehetett látni. Marina Ovszjannikova, az orosz állami televízió munkatársa például adásban szólította fel a nézőket, hogy ne higgyenek az állam háborúról szóló hazugságainak. Szása Szkocsilenko szupermarketek címkéit cserélte ki az Oroszország ukrajnai bűneiről szóló üzenetekkel. Ezek a cselekmények nem maradtak büntetlenül. Előbbi azóta elmenekült az országból, utóbbit pedig hét év börtönre ítélték.
A szubverzív performanszművészet, amely egykor a női ellenállás eszköze volt, nincs többé. A Pussy Riot feminista zenekar tagjai Putyin-ellenes dalaik miatt börtönbüntetésük után most száműzetésben élnek, és az ukrán hadsereg támogatására gyűjtenek pénzt. Manapság már a „radikális feminizmus” puszta gyanúja is börtönbe juttathat valakit. Szvetlana Petrijcsuk drámaírót és Jevgenia Berkovics színházi rendezőt, akik egy díjnyertes előadást hoztak létre, amely az Iszlám Állam terroristáihoz feleségül menő orosz nőkről szólt, „a terrorizmus igazolásával” vádolták, és 2023 májusában börtönbe kerültek. Edel elmondása szerint azok, akik magánemberként nem értenek egyet a háborúval – számukról csak találgatni lehet –, magukban tartják véleményüket.
Nehéz megmondani, hogy a háború 70 százalékos támogatottságának mekkora részéért felelős a félelem, a propaganda vagy a tudatlansáság, de egy dolog világos: az invázió kezdete óta az amúgy is rosszul működő orosz erkölcsi iránytű visszavonhatatlanul megtört. Az élet fenntartására hivatott nőknek most részt kell venniük Putyin halálshow-jában – írja a szerző.
(Borítókép: Orosz tisztek menetelnek a Győzelem napi felvonuláson a Vörös téren 2022. május 9-én. Fotó: Contributor / Getty Images)