Miközben a Közel-Keleten, Európában és Afrikában háborúk dúlnak, Phenjan megragadta a lehetőséget, hogy egyre több fegyvert adjon el világszerte. Bár Kim Dzsongun rezsimje elszigetelődött a nemzetközi közösségtől, tagadja, hogy fegyvereket szállítana külföldre, mégis az Egyesült Államok ellenfelei számára kész fegyveráruházzá vált.
Phenjan fegyverei mindenütt ott vannak, Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni háborúját is lőszerekkel támogatja. Oroszországba 2023 szeptembere óta több mint ezerkonténernyi katonai szállítmány érkezett Észak-Koreából. A Hamász onnan származó muníciót használt az Izrael elleni október 7-i terrortámadásban. Észak-koreai rakétavetőket, siklóbombákat és 122 milliméteres irányított rakétákat még egy szudáni félkatonai csoport arzenáljában is megfigyeltek – írja a Foreign Affairs hasábjain Jonathan Corrado, a Korea Society politikai igazgatója és Markus Garlauskas, az amerikai hírszerző közösség Észak-Koreával kapcsolatos stratégiai elemzésének volt vezetője.
A rezsim óriási pénzügyi, stratégiai és technológiai előnyökre tehet szert az újraéledő fegyverkereskedelmi kapcsolatokból. Sürgős fellépésre van tehát szükség e kereskedelem és annak destabilizáló hatásainak megállítása érdekében. Az ez elleni küzdelem érdekében az Egyesült Államoknak egy olyan koalíciót kell mozgósítania, amely tudatosítja a probléma nagyságrendjét a nemzetközi porondon, és megerősíti a felderítést, a felügyeletet és a szankciók betartását. Ha ezek a lépések elmaradnak, akkor Észak-Korea képes lesz további fegyverteszteket és -fejlesztést finanszírozni, veszélyes új technológiákhoz fog hozzájutni, és tisztára tudja majd mosni a jogtalanul szerzett nyereséget.
Szöulban és Washingtonban az a hagyományos vélekedés, hogy Észak-Korea elszigetelt és pénzszűkében van, ezért mindkét kormány jellemzően hitelt ad annak a feltételezésnek, hogy Észak-Korea gyenge, másodrendű fenyegetés. Ez az optimizmus azonban a szerzők szerint alaptalan. Bár Észak-Korea lakossága elszigetelt, és a rezsim globális páriává vált, Phenjan kapcsolatai az autoriter államokkal erősek. Észak-Korea ma már Kínát, Iránt, Oroszországot és Szíriát is a barátai és partnerei között tartja számon. Különösen Peking és Moszkva vált a nyomásgyakorlás vonakodó résztvevőiből a tiltott fegyverprogramok nyílt támogatóivá. Putyin rakétákat kapott Észak-Koreától, sőt odáig ment, hogy nyilvánosan megvitatta a fegyvertechnológia megosztását Phenjannal, pedig mindkettőt tiltja az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata, amelyet Oroszország is megszavazott.
Észak-Korea már nem egy olyan ország, amely az ellene hozott szankciók enyhítésére törekszik, vagy amely az Egyesült Államokkal való kapcsolatok javítására vágyik. Ehelyett most magabiztosan az Egyesült Államok hatalmának fokozatos hanyatlását és a kihívói, köztük Oroszország újbóli felemelkedését jósolja. Ennek érdekében Phenjan megpróbál egy autoriter hálózatot bevonni Washington pozíciójának gyengítésére. Ahogyan Csö Szon Hui észak-koreai külügyminiszter 2023 októberében figyelmeztetett, „ha a térség biztonsága veszélybe kerül az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea instabilitásra irányuló lépései miatt, Észak-Korea és Oroszország erőteljes stratégiai stabilitási elemként fog fellépni”.
A fegyvereladások központi szerepet játszanak ebben a stratégiában. Phenjan már régóta ad el fegyvereket az Egyesült Államok ellenfeleinek. Észak-Korea legalább az 1970-es évek eleje óta támogatja az Izrael elleni erőszakot, mivel az – a rezsim szavai szerint – „imperialista szatellitállam”. Kim Ir-Szen egykori észak-koreai vezető 1984-ben Phenjanban fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnökét, és folyamatosan fegyverekkel látta el a PFSZ-t. Kim utódai folytatták ezt a politikát. Kim Dzsongun például az értesülések szerint 2014 óta küld rakétákat a Hamásznak.
Észak-Korea többszörös hasznot húz fegyvereladásaiból. Először is, az eladások természetesen bevételeket termelnek. Mivel Észak-Koreának kevés a törvényes kereskedelmi lehetősége, az illegális fegyverkereskedelem fontos ahhoz, hogy valutához jusson, amelyet aztán saját fegyverprogramjainak finanszírozására használhat. A fegyverkereskedelem azt is lehetővé teszi a rezsim számára, hogy kapcsolatokat építsen ki, és hozzáférjen az előle elzárt technológiákhoz. Az észak-koreai fegyverekért cserébe például Moszkva támogatja Phenjan űr- és rakétaprogramjait. Putyin és Kim közelmúltbeli csúcstalálkozójának egy része egy orosz űrközpontban zajlott, ahol Putyin utalt az orosz–észak-koreai katonai együttműködésre, mondván, hogy Kim „nagy érdeklődést mutatott a rakétatechnológia iránt”.
Az amerikai kormányzat értékelése szerint Észak-Korea vadászgépeket, föld-levegő rakétákat és páncélozott járműveket, valamint ballisztikus rakétákat gyártó berendezéseket kér Oroszországtól a fegyverekért cserébe.
Moszkva abban is segíthet Észak-Koreának, hogy olyan technológiát fejlesszen ki, amellyel több robbanófejjel ellátott rakétákat tudna kilőni. Moszkva más területeken is segíti Phenjant, és ebben a hónapban a The New York Times arról számolt be, hogy egy orosz bank 9 millió dollárnyi észak-koreai vagyont szabadított fel nyersolajvásárlásra. Észak-Koreának azt is engedélyezték, hogy bankszámlát nyisson egy orosz pénzintézetnél, megkönnyítve ezzel az ország visszatérését a globális pénzügyi rendszerbe.
A fegyvereladások a rezsim stratégiai céljait is szolgálják azáltal, hogy olyan konfliktusokat szítanak, amelyek a nemzetközi rendet rombolják, és kihívást jelentenek az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Észak-Korea fegyverexportja például segít fenntartani azt az új autoriter tengelyt, amely az ukrajnai orosz inváziót követően alakult ki. Ennek a tengelynek a legfontosabb eleme a kínai–orosz kapcsolat, amelyről Peking és Moszkva azt állítja, hogy „határtalan”.
Az Ukrajna elleni háború támogatása miatt Kim Dzsongun részvényei Moszkvában emelkedtek. A Kremllel folytatott intenzív diplomáciai kapcsolatok fellendülése lehetővé tette számára, hogy csillapítsa a Pekingtől való túlzott függőségét.
Egy tavalyi, Putyinnak írt levelében Kim Dzsongun az észak-koreai–orosz kapcsolatokat olyan kifejezésekkel jellemezte, amelyeket általában országa Kínához fűződő kapcsolatainak szoktak fenntartani.
Bár Phenjan és Moszkva is nyilvánosan tagadta, hogy fegyverüzleteket kötne, Kim tavaly nyáron egy hatnapos oroszországi út során „teljes és feltétel nélküli” támogatásáról biztosította a Kremlt. Egy hónappal később a Fehér Ház műholdas képeket tett közzé, amelyeken egy tengeri és vasúti összeköttetés látható, amit észak-koreai tüzérségi eszközök és rakéták Oroszországba történő szállítására használnak. Egy dél-koreai tisztviselő szerint a jövőbeli megrendelések teljesítése érdekében Észak-Korea teljes kapacitással működteti gyárait. Oroszország számára rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat és harckocsilőszert gyárt, és több rakétavetőt, páncéltörő és légvédelmi rakétákat, valamint tábori tüzérséget is küldhet a háborúba.
Washington eddig vonakodott attól, hogy egyoldalú másodlagos szankciókat léptessen életbe és hajtson végre bizonyos, Észak-Koreába visszavezető üzleti kapcsolatokat folytató szervezetekkel szemben, ehelyett inkább alkalmi esetekben szankcionált magánszemélyeket és szervezeteket. Bár az ENSZ szakértői csoportja Ázsiát jelölte meg az észak-koreai szankciók kijátszásának első számú helyszíneként, Washington vonakodik a kínai szervezetek szankcionálásától, mivel attól tart, hogy ez széles körű következményekkel járhat az amerikai–kínai kapcsolatokra nézve. Egy olyan időszakban, amikor Washington figyelmét az európai és közel-keleti eseményekre összpontosítja, az a kérdés is felmerül, hogy az Egyesült Államoknak van-e elég kapacitása ahhoz, hogy Phenjan globális proliferációs tevékenységei ellen fellépjen.
Ezeket az aggodalmakat azonban mérlegelni kell. Szinte biztos kockázatot jelent, ha Észak-Korea tevékenysége ellenőrizetlen marad. A globális problémák jelenleg olyan mértékűek, hogy természetes lehet, hogy Észak-Koreát másodlagos problémának tekintjük, amely nem éri el az orosz agresszió, a közel-keleti erőszak vagy Kína Tajvant érintő fenyegetéseinek méreteit.
A szerzők szerint ez azonban
rövidlátó megközelítés, amely nem veszi figyelembe, hogy az Észak-Korea által a globális rendnek okozott problémák közvetlenül kapcsolódnak a többi kihíváshoz.
A fenyegetés nagyságrendje megköveteli, hogy Washington kevésbé legyen érzékeny az Iránban, Oroszországban és más észak-koreai partnerekkel üzletelő vagy velük üzleti kapcsolatban álló szervezetekkel szembeni szankciók bevezetésével kapcsolatban. Washington 2018-ban egyoldalúan szankcionálta az orosz bankokat, mert megkönnyítették az észak-koreai tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos pénzügyi tevékenységet. Az észak-koreai fegyverkereskedelemre vonatkozó új bizonyítékok felbukkanása miatt az amerikai pénzügyminisztériumnak további lépéseket kell tennie, és a partnereknek és szövetségeseknek is ezt kell tenniük – írják.
Phenjan integrálódása a kialakulóban lévő autoriter tengelybe lehetővé tette számára, hogy kiterjessze hatását, beszerzéseit és provokációit, miközben a nemzetközi rend többi ellenfelét is megerősítette. Az észak-koreai proliferáció elleni új nemzetközi stratégia kidolgozása és végrehajtása nem vonná el a figyelmet Oroszország legyőzésétől, a Közel-Kelet stabilizálásától vagy akár a kínai agresszió elrettentésétől. Viszont létfontosságú lenne ahhoz, hogy előrelépést érjünk el e célok megvalósításában – írják a szerzők.
(Borítókép: Kim Dzsongun észak-koreai vezető egy fegyvergyárat vizsgál meg egy ismeretlen helyen Észak-Koreában, 2024. február 15-én. Fotó: KCNA / Reuters)