Egy most nyilvánosságra hozott tanulmány szerint maga az Európai Unió tett Putyin zsebébe tavaly körülbelül egymilliárd eurót az orosz üzemanyag-vásárlásokkal, amelyeket egyébként a 6. szankciós csomag tilt.
A Politico című, brüsszeli körökben jól értesült honlap hozta nyilvánosságra Global Witness nevű nem kormányzati szervezet (NGO) elemzését arról, hogy miként játszották ki 2023-ban a kőolajszállításra érvényes uniós szankciót.
Az NGO a tanulmányát a Kpler olajpiaci elemzőcég adatainak felhasználásával készítette el. Ebből kiderült, hogy tavaly mintegy 35 millió hordónyi finomított orosz olajtermék – zömében dízel – érkezett az Európai Unióba.
Ezeket a vásárlásokat egy jogi rés és kiskapu tette lehetővé.
A 2022. december elején életbe lépett 6. szankció értelmében megtiltják az orosz kőolaj uniós importját, de a tagállamok vásárolhatnak az oroszoktól nyersolajat, ha azt Oroszországon kívül dolgozták fel, tehát közvetlenül nem lehet venni Moszkvától. Ennek az lett az eredménye, hogy tavaly már vígan folyt az orosz kőolaj a unióba, méghozzá török és indiai finomítókon keresztül, de a vételár Putyin zsebében landolt.
Az Oroszországból származó kőolajra kivetett tilalom 2022. december 5-től kezdődött, a finomított kőolajtermékek esetében pedig 2023. február 5-én lépett életbe. A 2022 év végi tiltás a tengeri úton érkező nyersolajra vonatkozott, a csővezetéken érkező nyersanyag ezalól kivételt képezett. Utóbbi az Európai Unió importjának mindössze 4-8 százalékát jelenti, és e kivétel elsősorban Csehországot, Magyarországot és Szlovákiát érintette.
Az egymilliárd eurós bevételről szóló tanulmány éppen a 13. szankció életbe lépésének előestéjén kapott nyilvánosságot. Az újabb tiltások a háború kitörésének második évfordulóján lesznek hatályosak. A viszonyításhoz pedig érdemes felidézni, hogy
az ukránok ellen használt iráni Sahíd támadó drónokból éppen 60 ezer (!) darabot lehet venni egymilliárd euróért.
Tehát az unió gyakorlatilag magát nullázza le morálisan, amikor tiltja a direkt kereskedést Moszkvával, azonban jogi réseken keresztül ez mégis megtörténik – és senki sem lép. Illetve lép, mert hírek szerint a már formálódó és a következő hónapokban kidolgozandó 14. szankciósor igyekszik becsukni ezt a kiskaput.
A megoldási javaslatot az észt külügyminiszter helyettese, Erki Kodar vetette fel. Szerinte – mivel az orosz vezetés indirekt módon profitál abból, hogy harmadik országok orosz kőolaj-alapanyagból állítanak elő és adnak el uniós tagállamoknak finomított kőolajtermékeket, ezért – új szabályozásra van szükség.
A jövőben az unión kívüli finomítóknak tájékoztatniuk kellene a vásárolni szándékozó uniós államokat, ha orosz importból állítottak elő kőolajterméket.
Ezt eddig azért nem lépték meg, mert szakemberek európai dízelhiánytól és komoly gazdasági recessziótól tartottak.
Bulgária Magyarországhoz hasonlóan mentességet kért és kapott az orosz nyersolaj importjára az Európai Uniótól azzal a megkötéssel, hogy az ebből készült finomított olajtermékeket csak a hazai fogyasztás fedezésére használhatja fel, vagy ezen kívül eladhatja még Ukrajnának. A bökkenő csak azzal volt, hogy a legnagyobb bolgár finomító – a burgaszi – az orosz állami kézben lévő Lukoil tulajdonában van. Évente hétmillió tonna kőolajterméket állít elő – szinte kizárólag orosz nyersolajból –, miközben Bulgária éves igénye 2,5-3 millió tonna.
E mellett Horvátország javára is átmeneti uniós eltérést alkalmaznak a tengeren szállított orosz nyersolaj, illetve vákuumgázolaj behozatalára vonatkozóan.
Nem működött az olajársapka sem. A 6. uniós szankció árplafont vezetett be az Oroszországból származó vagy onnan exportált, tengeren szállított nyersolajra, kőolajra. Az árplafon a nyersolaj esetében hordónként 60 dollár volt, azonban az elégtelen ellenőrzés és a szerteágazó kereskedelmi tevékenységek miatt az ársapkát nem sikerült egységesen alkalmazni.
A világon tavaly hét nagy olajfinomító dolgozta fel az orosz nyersolajat. Ezek Indiában, Törökországban és Bulgáriában találhatók. A feldolgozott, finomított olajtermékeket utána már természetesen legálisan lehetett árulni a világpiacon, amint azt nagy nyugati olajcégek be is vállalták, eljuttatva a termékeket az uniós kikötőkbe.
Az érintett finomítók természetesen mindent az uniós szankciók előírásainak betartásával végeztek. A Global Witness becslése szerint az ezekből a finomítókból az EU-ba szállított kőolajtermékekért cserébe 870 millió és 1,3 milliárd euró közötti összeg ütötte Putyin markát.
(Borítókép: Alican Ocak / Anadolu Agency / Getty Images)