Az Egyesült Államok már több mint egy évtizede ápol titkos hírszerzési partnerséget Ukrajnával, amely ma mindkét ország számára kulcsfontosságú Oroszországgal szemben.
A több százezer emberéletet követelő háború harmadik évébe lépve a Washington és Kijev közötti hírszerzési partnerség Ukrajna védelmi képességének egyik alappillére. A CIA és más amerikai hírszerző ügynökségek hírszerzési információkat szolgáltatnak a célzott rakétacsapásokhoz, nyomon követik az orosz csapatok mozgását, és segítenek a kémhálózatok működtetésében.
A partnerség azonban nem háborús újdonság, és nem is Ukrajna az egyetlen haszonélvezője.
Az együttműködés egy évtizede indult, és három nagyon különböző amerikai elnök alatt állt össze, olyan kulcsszereplők ösztönzésére, akik gyakran komoly kockázatokat vállaltak. Ukrajna, amelynek hírszerző ügynökségeit sokáig úgy tekintették, mint amelyeket Oroszország alaposan kompromittált, mára Washington egyik legfontosabb hírszerzési partnerévé vált a Kreml ellen – írja részletes oknyomozó riportjában a The New York Times.
2016 körül a CIA elkezdett kiképezni egy elit ukrán kommandós egységet – a 2245-ös egységet –, amely orosz drónokat és kommunikációs eszközöket szerzett meg, hogy a CIA technikusai visszafejthessék az azokban működő technológiát, és feltörhessék Moszkva titkosítási rendszereit. (Az egység egyik tisztje Kirilo Budanov volt, aki ma az ukrán katonai hírszerzést vezető tábornok).
A CIA segített kiképezni az ukrán hírszerzők új generációját, akik Oroszországon belül, Európa-szerte, Kubában és más olyan helyeken tevékenykedtek, ahol az oroszok nagy számban vannak jelen.
A kapcsolat annyira mélyen gyökerezik, hogy a CIA tisztjei egy távoli nyugat-ukrajnai helyszínen maradtak, amikor a Biden-kormányzat evakuálta az amerikai személyzetet az Oroszország 2022. februári inváziója előtti hetekben. Az invázió alatt a tisztek kritikus fontosságú hírszerzési információkat továbbítottak többek között arról, hogy Oroszország hol tervez csapásokat, és milyen fegyverrendszereket fog használni.
Nélkülük nem tudtunk volna ellenállni az oroszoknak
– mondta Ivan Bakanov, aki akkoriban az ukrán belföldi hírszerző ügynökség, az SZBU vezetője volt.
A lap több mint 200 interjút készített jelenlegi és volt ukrán, amerikai és európai tisztviselőkkel, akik beszámoltak arról a partnerségről, amely csaknem megfeneklett a kölcsönös bizalmatlanság miatt, majd folyamatosan bővült, és Ukrajnát olyan hírszerzési központtá tette, amely több orosz kommunikációt hallgatott le, mint amennyit a CIA kijevi állomása kezdetben kezelni tudott. A tisztviselők közül sokan névtelenséget kérve beszéltek a hírszerzési és az érzékeny diplomáciai kérdésekről.
Az ukrán hírszerzők egy szűk köre szorgalmasan kereste a kapcsolatot a CIA-val, és fokozatosan létfontosságúvá váltak az amerikaiak számára. 2015-ben Valerij Kondratjuk tábornok, Ukrajna katonai hírszerzésének akkori vezetője megérkezett egy találkozóra a CIA helyettes kirendeltségvezetőjével, és kommentár nélkül átadott neki egy halom szigorúan titkos aktát.
Ez az első csomag az orosz haditengerészet északi flottájára vonatkozó titkokat tartalmazott, beleértve a legújabb orosz atom-tengeralattjáró-tervek részletes adatait. Hamarosan CIA-tisztek csapatai jöttek ki rendszeresen az irodájukból dokumentumokkal teli hátizsákokkal.
Megértettük, hogy meg kell teremtenünk a bizalom feltételeit
– mondta Kondratjuk tábornok.
Ahogy a partnerség 2016 után elmélyült, az ukránok türelmetlenek lettek a szerintük indokolatlan washingtoni óvatosság miatt, és merényleteket és más halálos kimenetelű műveleteket kezdtek el végezni, ami sértette a Fehér Ház feltételeit. A washingtoni tisztviselők feldühödve azzal fenyegetőztek, hogy megszakítják a támogatást, de ez végül nem történt meg.
A CIA ukrajnai partnersége két telefonhívásra vezethető vissza 2014. február 24-én este, napra pontosan nyolc évvel Oroszország teljes körű inváziója előtt.
Ukránok milliói éppen akkor üldözték el az ország Kreml-barát kormányát, és az elnök, Viktor Janukovics és kémfőnökei Oroszországba menekültek. A zűrzavarban egy törékeny, nyugatbarát kormány vette át a hatalmat.
A kormány új kémfőnöke, Valentyin Nalivajcsenko a belföldi hírszerzés központjába érkezve egy halom elégetett dokumentumot talált az udvaron. Odabent a számítógépek nagy részéről törölték az adatokat vagy orosz kártevővel voltak megfertőzve.
Az egész hely üres volt. Nem volt világítás. Nem voltak ott a vezetők. Senki sem volt ott
– mondta Nalivajcsenko egy interjúban.
Bement egy irodába, és felhívta a CIA állomásfőnökét és az MI6 helyi vezetőjét. Közel éjfél volt, de odahívta őket az épületbe, segítséget kért az ügynökség alapoktól való újjáépítéséhez, és háromoldalú partnerséget javasolt. „Így kezdődött minden” – mondta Nalivajcsenko.
A helyzet gyorsan veszélyesebbé vált. Putyin elfoglalta a Krímet. Ügynökei szeparatista lázadásokat szítottak, amelyek háborúvá fajultak az ország keleti részén. Ukrajna háborús helyzetbe került, és Nalivajcsenko a CIA-hez fordult, hogy légi felvételeket és más hírszerzési információkat kérjen, hogy azok segítsenek a területvédelemben.
Az erőszak eszkalálódásával egy jelöletlen amerikai kormánygép szállt le egy kijevi repülőtéren, fedélzetén John O. Brennannal, a CIA akkori igazgatójával. Az amerikai és ukrán tisztviselők szerint Nalivajcsenko akkor azt mondta, hogy a CIA érdekelt a kapcsolat kialakításában, de csak olyan ütemben, ami az ügynökségnek megfelel.
A CIA számára az ismeretlen faktor az volt, hogy a Nyugat-barát kormány meddig marad a helyén. A CIA ugyanis már korábban is megégette magát Ukrajnában.
Donald Trump 2016 novemberében történt megválasztása feszült helyzetbe hozta az ukránokat és CIA-s partnereiket.
Trump dicsérte Putyint, és tagadta Oroszország szerepét a választásokba való beavatkozásban. Gyanakvó volt Ukrajnával szemben, és később megpróbált nyomást gyakorolni annak elnökére, Volodimir Zelenszkijre, hogy nyomozzon demokrata riválisa, Biden ellen – ami a Trump elleni első vádemelést eredményezte.
De bármit is mondott és tett Trump, kormánya gyakran a másik irányba ment. Ennek oka az volt, hogy Trump héjákat ültetett kulcspozíciókba. Mike Pompeo lett a CIA igazgatója és John Bolton a nemzetbiztonsági tanácsadó. Ők Kijevbe látogattak, hogy hangsúlyozzák, teljes mértékben támogatják a titkos partnerséget, amely több speciális képzési programmal és titkos bázisok építésével bővült.
2021 márciusában az orosz hadsereg megkezdte a csapatok összevonását az ukrán határ mentén. Ahogy teltek a hónapok és egyre több csapat vette körbe az országot, felmerült a kérdés, hogy Putyin csak színlel-e, vagy valóban háborúra készül.
Az év novemberében és az azt követő hetekben a CIA és az MI6 egységes üzenetet közvetített ukrán partnereinek: Oroszország teljes körű invázióra készül, hogy leváltsa a kormányt, és olyan bábkormányt ültessen Kijevbe, amelyik a Kreml akaratát teljesíti.
Az amerikai és a brit hírszerző ügynökségek olyan lehallgatási információkkal rendelkeztek, amelyekhez az ukrán hírszerző ügynökségeknek nem volt hozzáférésük. A hírszerzési adatok felsorolták azoknak az ukrán tisztviselőknek a nevét, akiket az oroszok meg akartak ölni vagy el akartak fogni, valamint azokat az ukránokat, akiket a Kreml a hatalomba kívánt ültetni.
Zelenszkij elnököt és vezető tanácsadóit nem sikerült meggyőzni, még azután sem, hogy William Burns, a CIA igazgatója 2022 januárjában Kijevbe sietett, hogy tájékoztassa őket.
2022. március 3-án – a háború nyolcadik napján – a CIA csapata pontos áttekintést adott az elkövetkező két hétre vonatkozó orosz tervekről. Az oroszok még aznap humanitárius folyosót nyitottak volna az ostromlott Mariupol városából, majd tüzeltek volna az azt használó ukránokra.
A CIA szerint az oroszok azt tervezték, hogy bekerítik a stratégiai fontosságú Odessza kikötővárosát, de egy vihar késleltette a támadást, és az oroszok soha nem vették be a várost. Március 10-én aztán az oroszok hat ukrán várost akartak bombázni, és már be is táplálták a koordinátákat a cirkálórakétákba ezekhez a csapásokhoz.
Az oroszok emellett megpróbálták meggyilkolni a legmagasabb rangú ukrán vezetőket, köztük Zelenszkijt is. Egy magas rangú ukrán tisztviselő szerint legalább egy esetben a CIA megosztotta az ukrán belügyi szervekkel az információkat, amelyek segítettek meghiúsítani egy elnök elleni merényletet.
A CIA-tisztek egy részét ukrán bázisokra vezényelték. Átnézték a potenciális orosz célpontok listáit, amelyek ellen az ukránok előkészítették a támadást, és összehasonlították az ukránok információit az amerikai hírszerzéssel, hogy megbizonyosodjanak azok pontosságáról.
Az invázió előtt a CIA és az MI6 kiképezte ukrán kollégáit a források toborzására, valamint a titkos és partizánhálózatok kiépítésére. A háború első heteiben Oroszország által megszállt déli Herszon régióban ezek a partizánhálózatok működésbe léptek, meggyilkolták a helyi kollaboránsokat, és segítettek az ukrán erőknek az orosz állásokat célba venni.
Néhány ukrán hírszerző tiszt most azt a kérdést teszi fel amerikai kollégáinak – miközben a republikánusok a képviselőházban azt mérlegelik, hogy megvonják-e a több milliárd dolláros segélyeket –, hogy a CIA cserbenhagyja-e őket.
Ez történt korábban Afganisztánban, és most ez fog történni Ukrajnában is
– mondta egy magas rangú ukrán tiszt.
Burns két héttel ezelőtti kijevi látogatására utalva a CIA egyik tisztviselője azt mondta: „Sok éven keresztül egyértelmű elkötelezettséget mutattunk Ukrajna iránt, és ez a látogatás újabb erős jelzés volt arra, hogy az Egyesült Államok elkötelezettsége folytatódni fog.”
(Borítókép: Ukrán katonák éjszaka gyalogsági állásokba vonulnak Velyka Novosilka irányában, Ukrajnában, 2024. február 26-án. Fotó: Diego Herrera Carcedo / Anadolu / Getty Images Hungary)