Idén, február 4-én elhunyt Namíbia elnöke, Hage Geingob. Az 1990 óta az országos politikában egyeduralkodó SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szervezet) vezetése nemrégiben a párt alelnökét, Netumbo Nandi-Ndaitwah asszonyt jelölte a novemberi elnökválasztásra.
Namíbia jogelődje az 1884-ben Német Délnyugat-Afrika néven alapított gyarmat, amely ténylegesen 1915-ig, formálisan 1919-ig német uralom alatt állt. Az 1904–1907-es hererofelkelés leverését követően a hererók 75-80 százalékát, a velük szövetséges Witbooi namák 35 százalékát irtotta ki a német gyarmati haderő, amelynek következményeként az ország északi részében őshonos ovambo törzs került mintegy 50-53 százalékos többségbe.
Az 1919 után dél-afrikai uralom alá került ország területéből törölték a „német” jelzőt. Az új vezetés formálisan 1978-ig, gyakorlatilag 1989–1990-ig tartotta kezében a gyarmatot, amelyre kiterjesztette a faji szegregáción alapuló rendszerét, az 1948-ban állami ideológiává tett apartheidet. Válaszul az ország északi részén élő ovambók szervezkedésbe kezdtek: politikai tömegszervezetet alapítottak először 1957-ben az OPC (Ovamboföldi Népi Kongresszus) keretei között, majd 1960-ban az ország egész népességére kiterjedő jelleggel SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szervezet) néven.
A SWAPO marxista gyökerű párt, legfőbb programja a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, a földosztás (a fehérek nagybirtokainak államosítása után), valamint a faji szegregáció felszámolása volt. Azonban a pártvezetés a Szovjetunió gyengülésével elvetette radikálisabb programpontjait, és folyamatosan közeledett a nyugati országokhoz: 1980-as bonni látogatásán Sam Nujoma, a párt akkoriban száműzetésben élő elnöke önmagát keresztény politikusként mutatta be a nyugatnémet vezetésnek, és barátságot kötött Hans-Dietrich Genscherrel, aki a liberális FDP színeiben a nyugatnémet állam külügyminisztere volt Helmut Schmidt balközép SPD–FDP, majd Helmut Kohl jobbközép, CDU/CSU–FDP összetételű kormányaiban.
1990 óta mindig a SWAPO nyerte az összes nemzetgyűlési és elnökválasztást. Az ország élén 1990-től 2005-ig Sam Nujoma állt, aki helyi szinten Nelson Mandelához fogható szabadságharcos volt, majd 2005-től 2015-ig Nujoma korábbi föld- és népesedésügyi minisztere, Hifikepunye Pohamba töltötte be az elnöki posztot. Pohambát követte Hage Geingob, aki már nem ovambo származású volt, hanem a múlt században az egyik leglesajnáltabbnak számító törzsből, a damarák közül került ki. A damarák általában a hererók rabszolgái voltak még a német uralom előtt.
Bár a 2010-es évek végére sikerült megegyezni Németországgal a hererofelkeléssel kapcsolatos kártérítésekben, és a Kínai Népköztársaságból is érkeznek befektetések, a SWAPO támogatottsága a legutóbbi elnökválasztás óta erodálódni látszik. Nujoma, aki az ország alkotmányából kivetette az elnök hivatali idejét kétszer öt évben maximalizáló törvényszakaszt, 1994-ben és 1999-ben is besöpörte a szavazatok valamivel több mint 76 százalékát. Ezt két alkalommal meg tudta ismételni Pohamba is, 2004-ben és 2009-ben. Azonban 2014-ben Geingob kiemelkedő, 86 százalékos győzelme inkább az ellenzéki alternatíva teljes hiányának tudható be, mivel 2019-ben a jobban felépített ellenzéki jelöltek ellenében a szavazatoknak már „csak” az 56 százalékát tudta begyűjteni.
A kétfordulós elnökválasztási rendszerben tehát eddig soha nem kellett második fordulót tartani, hiszen eddig mindegyik SWAPO-tag túlteljesítette az 50 százalékos támogatottságot. 2024-re viszont nyitottá válhat a verseny a változó politikai környezetben.
Namíbia társadalma a szomszédos Dél-Afrikától és a rendkívül rossz hírű Zimbabwétől eltérően nem számít egy bőrszín szerint kimondottan megosztott nemzetnek. Az apartheidből történő átmenetet a fehérek is sokkal inkább magukénak érezték, mint Dél-Afrikában. Azonban a bőrszín és a társadalmi státusz közötti kapcsolat manapság is erős.
A legtöbbet tárgyalt megoldatlan kérdésnek a földosztás ügye számít. Szélsőbaloldali kritikusok sokszor a SWAPO vezetőinek a szemére vetik annak elszabotálását. Az országban a művelhető földterületek több mint 50 százaléka javarészt a nagyjából 25 ezer német telepes-leszármazotté, és kisebb részt a dél-afrikai uralom alatt betelepített afrikáner, azaz búr nagybirtokosé. A több mint 800 ezer km2 területű – tehát Magyaroroszágnál nyolcszor nagyobb – és nagyjából 2,8 millió lakosú országban ezt az aránytalanságot állami beavatkozással próbálták megoldani. Az állami földterületek egy részét magántulajdonba adták, és a nagybirtokok egy részét kivásárolták, majd szétosztották a szegények között. A radikális baloldali közszereplők azonban ennél többet akarnak: a művelhető földek elkobzását a fehérektől, és újraelosztását a feketék között.
2020-ban nagy figyelmet kaptak a namíbiai helyhatósági választások: egy Adolf Hitler keresztnevű politikus, a SWAPO-tag Adolf Hitler Uunona 85 százalékos támogatottsággal nyert egy képviselői helyet. Az Adolf név még a feketék körében is igen elterjedt Namíbiában az első német gyarmatosító, Adolf Lüderitz miatt. Viszont riporteri kérdésre, hogy mi okból kapta második keresztnevét, Uunona nem tudott kielégítő választ adni: apja elképzeléseire és hiányos történelmi ismereteire vezette azt vissza.
Ennél sokkal jelentősebb fordulatokat tartogathat a 2024-es elnökválasztás, ahol nagy valószínűséggel női elnököt választ meg az ország.
Netumbo Nandi-Ndaitwah esélyeit viszont egyszerre javíthatja és ronthatja is, hogy nő. A korábban környezetvédelmi és turizmusért is felelős miniszter egy olyan állam elnöki székéért versenyez, amelynek társadalma férfias értékek mentén határozza meg önmagát: a többségében (nagyjából 80 százalékban) evangélikus keresztény lakosság – mind az aktív vallásosság, mind pedig a nemi szerepek tekintetében – konzervatívabb, mint a német és a skandináv országok evangélikus egyházainak közössége, ami negatívan hathat a politikus támogatottságára.
Előnyére válhat viszont az, hogy a női politikusokat könnyebben köti össze a társadalmi képzet a hiteles, baloldali köz- és szociálpolitikával, különösen egy olyan afrikai baloldali párt esetében, ahol a Női Tanács (SWAPO Party Women’s Council) történelmileg is jelentős pártszervezetnek számít, mivel aktívan segítette az 1990-ig tartó ellenállást. A legfontosabb tényező mégis inkább az lehet, hogy Nandi-Ndaitwah tud-e a földkérdéssel kapcsolatos kritikákra hatékony választ adni.
Legfőbb ellenfelének Panduleni Itula számít, aki egy SWAPO-ból kivált, jelenleg fogorvos és férfi. Ő a bázisdemokráciával kampányolva lépett be a politikai küzdőtérre, ahol nem egészen 30 százalékot szerzett a 2019-es elnökválasztáson. Ha azonban jól tudja megszólítani a szegények nagy tömegét (a Világbank szerint a lakosság 44 százalék él ún. többdimenziós szegénységben, azaz nem fér hozzá az egészségügyhöz, általában az oktatáshoz, a munkához, lakhelyén rossz a közbiztonság) és fel tud lépni egy minőségi változás ígéretével, akkor könnyen elképzelhető, hogy 2024 lesz az az év, amikor először tartanak második fordulót a namíbiai elnökválasztások történetében.
A szerző történész, az óbudai Afrika Kutatóintézet junior kutatója.
(Borítókép: Netumbo Nandi-Ndaitwah 2023. július 27-én. Fotó: Maksim Konstantinov / SOPA Images / LightRocket via Getty Images)