Ezúttal is leginkább az ukrajnai háború és a közel-keleti helyzet dominálja az uniós tagállamok állam- és kormányfőinek tanácskozását, ugyanakkor az uniós vezetők megvitatják az Európai Bizottság védelmi stratégiáját is. A legélesebb vita azonban az uniós bővítés és az agrárpolitika témájában várható, amelyekkel kapcsolatban kérdéses, hogy a tagállamoknak sikerül-e végül megegyezniük.
Március 21-én, csütörtökön kezdődik a júniusi EP-választások előtt tervezett utolsó előtti, kétnapos EU-csúcs, amelyen ezúttal is a háború és az arra adott EU-s válaszok dominálják a témákat: a tagállamok állam- és kormányfői ugyanis az ukrajnai háború mellett a közel-keleti helyzetről is tárgyalnak, és ezekkel kapcsolatosan több vitás kérdésben is meg kellene egyezniük.
A legtöbb vita a bővítés és az azzal kéz a kézben járó uniós reformok mellett az Izrael és a Hamász terrorszervezet közötti háborúval kapcsolatban várható, de a migráció és a gazdatüntetések nyomán ismét napirendre kerülő mezőgazdaságról is egyeztetnek az országok vezetői.
Az EU-csúcsokon már az Ukrajna elleni orosz agresszió háborúvá való szélesedése óta visszatérő kérdés, mit kezdjen az Európai Unió a területén zárolt orosz pénzeszközökkel. Korábban már felvetődött, hogy akár abból kezdhetnék meg Ukrajna újraépítését, de az Európai Bizottság korábban azt is felvetette, hogy az immobilizált orosz vagyonok által termelt bevételekből fegyvereket és lőszereket is vásárolhatnának a honvédő háborút vívó országnak.
Utóbbiról szerdán mutatta be tervét az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell, ami szerint a befagyasztott orosz vagyonok által termelt bevételek 90 százalékát költenék új fegyverek vásárlására, míg a fennmaradó tíz százalékkal az ukrán védelmi ipar fejlesztése mellett egyéb humanitárius vagy nem katonai támogatás formájában segítenék Kijevet.
Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel meghívólevelében felhívja a figyelmet, hogy a harmadik éve zajló harcok döntő pillanatba kerültek, ezért
a legfontosabb feladat az Ukrajnának szánt katonai segélyek gyors eljuttatása, valamint a Kijevnek szánt lőszerek gyorsított beszerzése és szállítása.
Mint korábban megírtuk, a tavaly februárban elindított, Ukrajnának szánt közös uniós lőszerbeszerzést nem tudták teljesíteni, ezért Csehország vezetésével több tagállam alternatív megoldások után kezdett kutatni – Michel meghívólevelében a cseh kezdeményezésre utalva úgy fogalmaz,
az Európai Tanács ülése lehetőséget kínál arra, hogy megerősítsük és felgyorsítsuk ezeket az erőfeszítéseket.
Sajtóhírek szerint ezenkívül az Európai Bizottság mellett több tagállam vezetője is azt szeretné elérni, hogy akár közösen, akár Ukrajnával bilaterális egyezség révén, de növelnék a régóta lőszerhiánnyal küzdő Kijevnek szánt fegyverek és lőszerek mennyiségét.
Az valószínű, hogy az Ukrajnának szánt támogatások növelésével kapcsolatban megegyeznek a tagállamok – ha nem egyhangúlag, akkor majd mindenki vállalja, hogy bilaterális úton növelik a támogatásokat –, ugyanakkor az immobilizált orosz vagyonokkal kapcsolatban elképzelhető néhány csörte.
Azonban nem kizárólag Ukrajna miatt lesz szó a lőszerbeszerzésről. Az Európai Bizottság március 5-én mutatta be az európai védelmi ipar fejlesztésére szánt Európai Védelmi Ipari Stratégia (EDIS), valamint a stratégia megvalósításához szükséges intézkedéscsomagot (EDIP).
Az Európai Bizottság és Charles Michel ET-elnök is azt szeretné elérni, ha erre a tagállamok vezetői rámondanák az igent, mivel szerintük ahhoz, hogy az ukrajnai háború ne terjedjen át az Európai Unió területére, fel kell pörgetni a haderőfejlesztést kiszolgáló védelmi ipari kapacitásokat. Ennek oka, hogy a legtöbb tagállam még a NATO által előírt, a GDP évi két százalékát se költi haderőfejlesztésre, emiatt jelenleg az EB és Michel is úgy látja, az EU nem felkészült, miközben a második világháború óta most van a legnagyobb biztonsági fenyegetés Európában.
Hogy ezt miért tartják fontosnak, Charles Michel a csúcs előtt megjelent véleménycikkében úgy fogalmazta meg:
Ha békét szeretnénk, fel kell készülnünk a háborúra.
Az orosz befagyasztott pénzeszközök felhasználásánál is nagyobb vita várható Izrael és Gáza kérdésében, annak ellenére, hogy egyre több tagállam szeretne tartós tűzszünetet a tavaly október 7-én kirobbant háborúban.
A vita így alapvetően nem a tűzszünetről, hanem annak minőségéről és a felszólítás módjáról szól.
A legtöbb tagállam támogat valamifajta tűzszünetet, és azt szeretnék, hogy Izrael ne kezdjen szárazföldi hadműveletet a 1,5 millió menekültet elszállásoló Rafahban, ugyanakkor a vita leginkább a zárónyilatkozat megfogalmazásával kapcsolatban lehet – Spanyolország és Írország például már korábban közös levélben próbálták az Európai Bizottságot megsürgetni a témában, így ők vélhetően keményebb üzenetet is támogatnának, míg más tagállamok ennél puhább, felvizezettebb megfogalmazást szeretnének.
Míg a Hamász október 7-i terrortámadásának elítélésében, az izraeli foglyok azonnali szabadon engedésének követelésében mindenki egyetért, addig abban már nem, hogy a Ciszjordániában illegálisan terjeszkedő izraeli telepeseket is elítéljék-e – legutóbb a magyar kormány volt az egyedüli, aki ellenezte egy ilyen közös nyilatkozat aláírását.
A legutóbbi csúcsokon sem sikerült a gázai helyzettel kapcsolatban a végső szövegben megegyezni, így vélhetően most is sok vita lesz majd róla – kérdés, ezúttal lesz-e közös nyilatkozat, és ha igen, milyen.
Az Európai Unió bővítése már a decemberi csúcson is szóba került, ahol Orbán Viktor híres kivonulásával sikerült a tagállamoknak megegyezni a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről Ukrajna és Moldova kapcsán, ezúttal Bosznia-Hercegovina kapcsán várható majd hasonló döntés.
Azonban Bosznia-Hercegovináról már egyáltalán nem olyan egyöntetű a tagállamok álláspontja.
Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság múlt héten azt ajánlotta, az EU kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat Szarajevóval, Franciaország vezetésével több ország, például Dánia vagy Hollandia amellett érvel, hogy Bosznia-Hercegovina nem teljesítette az ehhez szükséges reformokat – szerintük Ursula von der Leyenék e döntése geopolitikai szempontokat helyezett előnybe Szarajevó felkészültsége helyett.
Ezenkívül a decemberi döntés után szóba kerül Ukrajna és Moldova esete, amellyel kapcsolatban a tagállamoknak a tárgyalási keretben kellene megállapodniuk, azaz a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről és annak folyamatáról határozhatnak – ezzel kapcsolatban nem zárható ki, hogy Orbán Viktor vétózik, mivel a magyar kormány szerint a kárpátaljai magyarok jogai még mindig csorbulnak.
Így a bővítésről nagy viták várhatóak, ugyanakkor a történetet bonyolítja, hogy
mindegyik tagállam mással kapcsolná össze a bővítési tárgyalásokat.
Ausztria, Horvátország, Magyarország és Szlovénia azt szeretné, ha Ukrajna és Moldova csatlakozását összekötnék a nyugat-balkáni bővítéssel, míg Franciaország és Németország azt szeretné, ha a bővítést az EU-s intézményi reformokkal kapcsolnák össze, hogy a nemzetek felett álló szervezet alkalmas legyen az új tagállamok fogadására, ami kapcsán több ország sem ért egyet például az egyhangú döntés lehetséges eltörlésével.
Utóbbival kapcsolatban egyébként már többször is tárgyaltak formális és informális keretek között, azonban vannak olyan tagállamok, akik az egész bővítés kérdését a júniusi EP-választások utáni csúcsra hagynák.
Mint a legtöbb csúcson, most is téma lesz a migráció, a gazdasági helyzet, ugyanakkor ennél izgalmasabb kérdéseket tartogat az agrárpolitika, ugyanis a hónapok óta tartó gazdatüntetések miatt ismét előtérbe került a mezőgazdaság.
Ugyanakkor az agrárpolitikával kapcsolatban nem valószínű, hogy a tagállamok meg tudnak egyezni.
A meghívólevélben Michel eleve csak általánosságban ír a mezőgazdaságról, és a célja, hogy előrelépést érjenek el a témában. Ugyanakkor itt több tagállam is teljesen ellenértékelt egymással, ráadásul különböző témákban.
Az Ukrajnából érkező agrártermékekkel kapcsolatban vannak olyan tagállamok, amelyeknek érdeke az onnan érkező import, miközben Ukrajna szomszédos országai akár egy teljes tiltást is el tudnának képzelni. Emellett vannak olyan tagállamok, amelyek a klímavédelmi célokat magasabbra értékelik a gazdák versenyképességénél.
Ugyanakkor a közeledő EP-választások miatt valószínűleg engednek utóbbi javára, mivel uniós berkekben attól tartanak, a gazdatüntetésekkel előtörhetnek a szélsőjobboldali pártok – részben erre utalva beszélt arról Orbán Viktor is március 15-én, hogy át szeretnék venni az unió irányítását.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Unió tagországai állam- és kormányfőinek rendkívüli csúcstalálkozójára érkezik Brüsszelbe 2024. február 1-jén. Balról Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán / MTI)