A kihívók indulását megakadályozó, demokratikusnak nem nevezhető orosz elnökválasztás kimenetelét Nyugaton megkérdőjelezik. A magyar kormányfő napokkal később írásban küldte jókívánságait. A világ többi részében: Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában lelkesen ünnepelték Vlagyimir Putyin újabb győzelmét, és gratulációk özönével árasztották el.
Elsőként azonban, látszólag meglepő módon, jóval az urnazárás előtt, a háromnapos voksolás első napján az „elsöprő győzelemhez” az Európai Tanács elnöke gratulált. Charles Michel szarkasztikusan megjegyezte Putyin újabb diadaláról: Oroszországban „nincs ellenzék, nincs szabadság, sem választási lehetőség”.
Az urnazárás után viszont sietve gratulált a kínai elnök. Hszi Csin-ping azt üzente: Peking „fenntartás nélkül” támogatja azt a partnerséget, amelyet közvetlenül az Ukrajna ellen indított orosz invázió előtt kötött Moszkvával.
A kínai állami médiában egy szót sem ejtettek a választások demokratikus vagy éppen a demokráciát mellőző jellegéről, Putyin győzelmét viszont úgy jellemezték: „bizonyosságot hoz a turbulens világba”.
A német kormány nem ismeri el az orosz elnökválasztás eredményét, Berlinben nem fogják elnöknek nevezni Putyint, de készek vele tárgyalni. Nem tartjuk ezeket az úgynevezett választásokat Oroszországban sem szabadnak, sem tisztességesnek, mivel az eredmény előre ismert volt – érvelt a külügyi szóvivő. Olaf Scholz kancellárt idézte, aki szerint Oroszország diktatórikus állam, amelyet Vlagyimir Putyin irányít tekintélyelvűen.
David Cameron brit külügyminiszter szerint a választások az oroszországi „elnyomás súlyosságára” hívták fel a figyelmet, míg az amerikai külügyminisztérium szerint a riválisok bebörtönzése és kizárása az eljárás „hihetetlenül antidemokratikus” jellegére utal.
Az európai és washingtoni észrevételek szöges ellentétben állnak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokból áradó gratulációk tartalmával.
Az ellentétes töltetű reakciók igazolják a geopolitikai törésvonalakat, amelyek egyre szélesednek Oroszország Ukrajna ellen indított támadása óta. Kína ebben a két évben igyekezett kiterjeszteni nemzetközi befolyását, miközben egyre feszültebbé válik kapcsolata az Egyesült Államokkal. Erőfeszítéseiben készséges partnerre talált Oroszországban.
Tajvan a Kínai Népköztársaság szerves része
– erősítette meg Vlagyimir Putyin minapi győzelmi beszédében. Ezzel egyrészt az Ukrajna ellen indított „különleges katonai műveletét” igazolta, másrészt Pekinget biztosította támogatásáról. Más, meg nem nevezett országokat azzal vádolt, hogy „provokálnak” Tajvan környékén, ezek a próbálkozások azonban „kudarcra ítéltek”.
Kína és Oroszország – Brazíliával, Dél-Afrikával és Indiával együtt – a feltörekvő gazdaságok BRICS-csoportjának tagja. A tömörülés célja, hogy kihívást jelentsen az Egyesült Államok uralmának a globális piacon.
Az Ukrajna ellen indított támadás után a 193-ból 141 tagország támogatta azt az ENSZ-határozatot, amely elítélte az inváziót. Csupán öt tagország szavazott nemmel, a többiek tartózkodtak. A látszólag magas szám azonban csak álcázza azt a tényt, hogy a világ népességének kétharmada semleges vagy Oroszország felé hajló országban él.
Egy tanulmány szerint Brazília, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika, mindenekelőtt azonban India minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy ne kelljen véleményt nyilvánítania a konfliktusról.
Alig várja, hogy megerősítsék Delhi „bevált, különleges és kiváltságos stratégia partnerségét” Moszkvával – így reagált Putyin győzelmére indiai kormányfő. Narendra Modinak az invázió kezdete óta nincs határozott álláspontja az orosz agresszióról. Eközben a nyugati vezetők megkísérelnek barátkozni Indiával, a világ legnépesebb országával, amely globális szinten immár az ötödik legnagyobb és leggyorsabban fejlődő gazdaság.
Putyin győzelmét azok a latin-amerikai vezetők ünnepelték, akik történelmi távlatokban ellentétben álltak az Egyesült Államokkal. A nyugati elszigetelődés közelebb sodorta Oroszországot Kubához és Venezuelához, amelynek külügyminisztere a közelmúltban „áldozatként” jellemezte Moszkvát a nemzetközi porondon.
Bátyánk, Vlagyimir Putyin diadala jót ígér a világnak!
– így reagált a moszkvai hírre Nicolás Maduro venezuelai elnök. „Hiteles jelzés, hogy az orosz lakosság Putyint támogatja az ország irányításában” – jelentette ki Miguel Díaz-Canel, kubai elnök.
Putyin győzelmét számos olyan nyugat- és közép-afrikai országban is melegen ünnepelték, amelyeket 2020 óta államcsínnyel hatalomra került katonai junták uralnak – például Maliban és Nigerben.
Ukrajna a rászakadt háború miatt arra kényszerült, hogy leállítsa Afrikába irányuló élelmiszerexportját. A helyére Oroszország ugrott be, amely ingyengabonát ígért Burkina Fasónak, Zimbabwének, Malinak, Szomáliának, a Közép-afrikai Köztársaságnak és Eritreának.
Az orosz választás „eseménynek tűnhet”, de sajátos jelentést kap, mert „Putyin jelenlétével és befolyásával megtestesíti a kontinens geopolitikai erőegyensúlyát” – írta ezek után vezércikkében egy Burkina Fasó-i napilap.
A magyar miniszterelnök szinte éves rendszerességgel találkozik az orosz elnökkel. Az utolsó kettő vizuális szempontból is emlékezetes maradt: hetekkel az Ukrajna ellen indított támadás előtt, 2022 február elején a Kremlben egy gigantikus, hatméteres asztalnál tárgyalt öt órán át a két politikus.
Tavaly októberben Pekingben találkoztak. Akkor Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kézfogása verte ki a biztosítékot a nyugati politikusoknál.
„Amit Orbán tett Putyinnal, az a középső ujjának felmutatása minden ukrán katonának, aki nap mint nap meghal az orosz támadások következtében” – így reagált például Xavier Bettel leköszönő luxemburgi kormányfő.
A korábbi, látszólag szívélyes megbeszélések ellenére a Miniszterelnöki Hivatal rögtön Putyin újabb elnökválasztási győzelme után nem adott ki közleményt. Később azonban a magyar kormányfő levélben gratulált az újraválasztáshoz.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin Moszkvában, Oroszországban 2024. március 19-én. Fotó: Sputnik / Sergey Guneev / Kreml / Reuters)