2024 elejére, két évvel a kezdete után az orosz–ukrán háború újabb fázisába ért: az európai és amerikai választások miatti turbulens politikai helyzet, a nyugati védelmi ipar lassú felpörgése és az ukrán oldalon kialakult tüzérségi lőszerhiány miatt Oroszország számára egy kedvező időablak mutatkozik. A problémát felismerték az ukrán oldalon is, és november óta egy minden korábbinál nagyobb, több mint kétezer kilométer hosszú védelmi rendszer építésébe kezdtek az ország keleti és északi oldalán. A háború ezen új fázisa így most az idővel való versenyfutásról szól: hogy ki tudja-e használni Moszkva a kínálkozó időablakot, mielőtt elkészül az új ukrán védelmi rendszer, és beérkeznek a nyugati tüzérségi lőszerszállítmányok.
Az orosz–ukrán háború elmúlt két éve több szakaszra bontható: meglepetésszerű orosz támadás és kezdeti orosz sikerek; ukrán ellenállás és az orosz haderő megállítása a front minden szakaszán 2022 nyarára; sikeres ukrán ellentámadás és az oroszok visszaszorítása 2022 végén; majd az egymás védelmi vonalával szembeni sikertelen orosz és ukrán támadási kísérletek 2023 folyamán.
2023 októbere óta a kezdeményezés az orosz haderőnél van. A tavaly nyári ukrán ellentámadás kudarca után az orosz döntéshozók és elemzők egy része nagy eredményeket várt a fronton: az orosz nyilvánosságban terjedő álláspontok szerint az elfáradt és tartalékaiból kimerült ukrán védelmen úgy kellett (volna) áthaladnia az orosz haderőnek, mint késnek a vajon, ez azonban nem következett be, és folytatódtak a stratégiai sikerek nélküli pozíciós harcok. Az orosz haderő egy nagyobb siker érdekében minden elérhető erőforrást a Donyecktől légvonalban mintegy 15 kilométerre fekvő Avdiivkára összpontosította, és végül hosszú harcok után, 2024. február 17-én az ellátási útvonalaktól elvágott ukrán csapatok kénytelenek voltak feladni a várost.
Avdiivka elfoglalása újabb muníciót szolgáltatott az orosz információs gépezet számára: az ukrán védelmi vonal áttörésével – állították – az orosz haderő komoly eredményeket szerezhet a front több pontján. Az Avdiivkából felszabadult katonai erőket más szakaszokra csoportosították át, és nyomás alá helyezték a luhanszki (Kreminna) és zaporizzsjai (Robotine) csatatereket.
Avdiivka óta azonban már újabb másfél hónap telt el, de az orosz haderő végül nem tudta a város elfoglalását más stratégiai sikerekre váltani.
A tavalyi év egyetlen értékelhető orosz katonai eredménye a nagy emberi áldozatok árán elfoglalt Bahmut volt. A békeidőben mintegy 70 ezer fős lakosságú ukrán kisváros közel tíz hónapig állta az orosz nyomást, Moszkva végül a Wagner-zsoldosok segítségével 2023 májusára vonta a Bahmutból megmaradt romokat a kontrollja alá. Ha az idei év legnagyobb orosz eredménye Avdiivka, egy békeidőben 30 ezer fős népességgel rendelkező település lesz, akkor a dinamika nemcsak azt mutatja, hogy az eddig sem túl nagy hatékonyság csökkent, hanem egyben azt is, hogy amennyiben ez a tempó folytatódik, Oroszországnak több mint egy évtizedre lesz szükség, hogy évente egy kisváros elfoglalásával eljusson a donyecki megye adminisztratív határához. Valamikor Putyin második elnökségének vége felé közeledve.
A front helyzete a zaporizzsjai és donyecki területeken, a jelenleg zajló orosz támadás előtt (2023. október 1.) és jelenleg (2024. 03. 30.). Térkép: Deepstatemap, szerző: Bendarzsevszkij Anton
Az idei év azonban egészen új dinamikát hozhat a két éve tartó háború menetében. Június 6–9 között az Európai Unióban parlamenti- és egyéb választásokat tartanak. Az Egyesült Államok ugyancsak választási évbe lépett: november 5-én új elnököt választanak, így az idei évben minden egyes döntés (vagy döntések hiánya) elsősorban a választási kampánynak és a hatalom megszerzésének szól.
Ukrajna számára a gondokat súlyosbítja a fronton egyre inkább jelentkező lőszerhiány. Ez részben a felvázolt politikai bizonytalanság része (az Egyesült Államok már közel fél éve képtelen dönteni az Ukrajnának szánt 61 milliárd dolláros támogatásról), részben a nyugati katonai készletek kimerülésének az eredménye.
Bár már egyértelműen van politikai szándék az európai védelmi ipar beindítására, de különböző okokból a szektor csak nagyon lassan fut fel. Ennek okai között lehet említeni a hosszú távú (évtizedes) szerződések hiányát, munkaerőhiányt, alapanyaghiányt és a logisztikai láncok közel sem egyszerű kiépítését. Ahogy a korábbi, az európai védelmi ipar helyzetével részletesen foglalkozó elemzésünkben kifejtettük, Európában jelenleg 13 hadiipari vállalat van, amely képes 155 mm-es kaliberű lőszereket gyártani. Ezek a cégek 2023-ban megtöbbszörözték a gyártást, de ez még így is kevés. Számítások szerint mind az amerikai, mind a nyugati cégek 2025 elejére érhetik el azt a gyártói kapacitást, ami Ukrajna háborús szükségleteit is ki tudná elégíteni a fronton.
Oroszország viszont már túl van az esetleges politikai turbulenciákkal fenyegető, de túl nagy meglepetést nem okozott márciusi elnökválasztásokon, ahol Putyin újabb 6 éves ciklusra kapott felhatalmazást, vagyis jelenleg biztos politikai alapokkal rendelkezik. Az orosz védelmi ipar 2008 óta emelkedő pályán van, a kapacitásai csúcspontján, és azt a jelek szerint még a nyugati szankciók sem tudták alapjaiban megzavarni. A háború még nem emésztette fel a másfél évtized alatt felhalmozott orosz pénzügyi tartalékokat, és most még források is rendelkezésre állnak a folytatáshoz.
Nos, ha mindezek fényében úgy látnánk, hogy 2024-ben egy kedvező időablak mutatkozik Oroszország számára, úgy biztosak lehetünk benne, hogy ezt a kínálkozó lehetőséget a Kremlben és Kijevben is felismerték.
Ukrajna is felismerte a helyzetben rejlő veszélyt, és újabb, több mint kétezer kilométer hosszú, nagyszabású védelmi rendszer kiépítésébe kezdett. Persze a kérdés inkább az, hogy miért csak most. Valószínűleg a stratégia megváltozásához a nyári ukrán ellentámadás kudarca, és a szintén mintegy 5-6 hónap alatt felépített orosz védelmi vonal példája járult hozzá.
2022-ben a háború nem érte teljesen váratlanul Ukrajnát: 2014 októbere óta az esetleges orosz támadásra készülve három vonal mélységben, éveken keresztül építettek védelmi rendszert. A gond azzal volt, hogy ezt a már 2014 után orosz kontroll alá került donyecki és luhanszki területek köré húzták, viszont hasonló védelmi vonal nem készült az Oroszországgal és Belarusszal határos többi keleti és északi területen. Ezért az orosz agresszió első napjaiban az orosz haderő viszonylag gyorsan tudott haladni ott, ahol Ukrajna nem számított a betörésre, a korábban felépített védelem viszont jól vizsgázott, és a háború két éve alatt az oroszok csupán tíz-húsz kilométeres mélységben tudtak behatolni az érintett szakaszokon.
Az ukrán vezérkar által bemutatott képek szerint napi 24 órában, megállás nélkül épül az új védelmi vonal.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök először 2023 novemberében beszélt az új védelmi rendszer kiépítéséről „minden kulcsfontosságú szakaszon”. Az első műholdfelvételek az épülő új ukrán védelmi rendszerről január közepén láttak napvilágot. A felvételeken lövészárkokat, harckocsikkal szembeni beton sárkányfogakat és építés alatt álló földalatti vasbeton fedezékeket és parancsnoki központokat lehetett látni. Az egész területet közben aktívan elaknásították. Nyugati elemzők szerint a rendszer nagyban hasonlított az oroszok által 2022 végétől felépített védelemre, az úgy nevezett Szurovikin-vonalra.
Az elmúlt hetekben Zelenszkij több, készülőben lévő szakaszon is járt, utoljára március végén Ukrajna északi részében, a Szumi megyében. Az ukrán elnök azt ígéri, hogy a tavasz végéig három vonal mélységben, összesen több mint kétezer kilométer hosszú védelmi rendszer fog felépülni. Az első vonalát a hadsereg építi fel a fokozott veszély miatt, a második és a harmadik vonalakat külső szerződött partnerek. Az építkezésre 800 millió dollárt fordítanak.
Az új ukrán védelmi rendszer tervezésénél az ukrán védelmi minisztériumhoz tartozó Armiainform médium szerint modern mérnöki megoldásokat alkalmaznak: a lövészárkokat cikcakk alakban építik fel két méter mélységben és egy méter szélességben. A cikcakkalakzat a lövészárokban lévő katonák védekezését szolgálja: ha bejut egy ellenséges katona, akkor nem tudja keresztüllőni az árkot, és a katonák fedezékbe tudnak bújni. A föld alatti fedezékeket hosszú alagutakkal kötik össze, többréteges védelemmel felszerelve. A védelmi rendszereket fúrt kutakkal, dízelgenerátorokkal és bojlerekkel látják el.
A belarusz–ukrán határ mentén zajló építési munkálatok.
A háború mindezek miatt most egy új szakaszba lépett: az oroszok megpróbálják kihasználni a kínálkozó időablakot, és versenyt futnak az idővel. Meg kell előzniük az új ukrán védelmi rendszer elkészülését, még mielőtt Ukrajna megoldja az egyre nagyobb problémát okozó légvédelmi- és tüzérségi lőszerek hiányát, és miközben az Európai Unió és az Egyesült Államok a választásokkal vannak elfoglalva.
Ha Ukrajna a tervek szerint halad a védelmi rendszer kiépítésével, akkor május végéig, júniusig készülhetnek el vele. A várva várt lőszerek egy része ugyancsak júniusra érhet a frontra.
Egy évvel ezelőtt az Európai Unió vezetői jelentették be, hogy 1 év leforgása alatt 1 millió tüzérségi lőszert küldenek Ukrajnának. A célkitűzés végül nem valósult meg: a terv csupán a felét tudták leszállítani 2024 márciusáig, a maradékot 2024 végéig kaphatja meg Kijev.
Ám a segítség néhány héttel ezelőtt váratlanul Prágából érkezett: a csehek nyilvános gyűjtésbe kezdtek, hogy újabb 800 ezer nyugati és szovjet típusú tüzérségi lőszert vásároljanak össze a nemzetközi piacokon a nyilvánosságot kerülő eladóktól. A „cseh kezdeményezésnek” elnevezett projekt úgy tűnik, sikerrel járhat, bár még sok a kérdés és ellentmondás. Március elején a cseh elnök, Petr Pavel bejelentette, hogy sikerült leszerződni a tervezett 800 ezer lőszerre, és az ehhez szükséges pénz is rendelkezésre áll – 18 ország felajánlása által. Néhány nappal később a cseh miniszterelnök, Petr Fiala azonban ellentmondásba keveredett vele, és arról posztolt a közösségi oldalán, hogy 300 ezer lőszerhez elegendő finanszírozás van biztosítva, a többin pedig még dolgoznak.
Akárhogy is, a szervezők abban egyetértenek, hogy a lőszerek egy része legkésőbb júniusra meg fog érkezni a frontra, de a teljes mennyiség várhatóan inkább csak az év végéig lesz elérhető. A cseh kezdeményezésről legutóbb szombaton beszélt Észtország védelmi minisztere, Hanno Pevkur az ukrán Evropejszka Pravda lapnak adott interjújában. A miniszter azt hangsúlyozta, hogy a titkos tárgyalások során már egymillió lőszert találtak Ukrajna számára, de ennek közel 3 milliárd euróra rugó finanszírozása még mindig nincs megoldva, és valójában „inkább pénzhiány van, mint lőszerhiány”.
Ukrajnának évente nagyjából 1,5 millió tüzérségi lőszerre van szüksége, ebből mintegy évi 300-400 ezret már saját maguk képesek legyártani. Vagyis a központilag koordinált EU-s és a cseh segítség megérkezése megoldhatja a lőszerhiány problémáját, utána pedig már várhatóan felpörög a nyugati védelmi ipar – és véget ér USA-ban a választási év.
Oroszországnak tehát sietnie kell, ha élni akar a kínálkozó lehetőséggel, de a Kreml terveit két tényező akadályozhatja: emberhiány és az időjárás. A nagyszabású támadáshoz fölényre lenne szükség az élőerőben, ezen pedig egy újabb részleges mobilizáció tudna segíteni, és bár egyre több jel mutatott arra, hogy a választások után Putyin ismét mozgósítást hirdet, ez a lépés egyelőre várat magára. A mobilizáció azonban nem oldja meg azonnal az emberhiány problémáját: a behívottak kiképzése és felszerelése legalább 3-4 hónapot vehet igénybe, vagyis ha meg is születik a mozgósításról szóló döntés áprilisban, legkorábban a nyár közepétől lesz érezhető hatása a frontra nézve.
A másik korlátozó tényező viszont nem Moszkván múlik: Ukrajnába is beköszöntött a kellemesen meleg, tavaszi időjárás. Kelet-Ukrajnában napközben 15–22 fok közötti, esőkkel tarkított idő van, miközben egy-két hete még hóval borított tájat lehetett látni. Ebben az időjárásban a kelet-ukrajnai nyitott síkság az esők, a felolvadó hó és a gazdag csernozjom földeknek köszönhetően átjárhatatlan sártengerré változik, ami nem kedvez a támadó jellegű műveleteknek. Ezt az időszakot a következő hetekben ki kell várni, más lehetőség nincs.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök március végén a Szumi megyében folytatott építkezéseket látogatta meg.
Azonban abban, hogy Oroszország a következő hónapokban ismét egy nagyobb támadást fog indítani, az ukrán vezérkar sem kételkedik. Márciusban előbb a februárban kinevezett új ukrán főparancsnok, Olekszandr Szirszkij, majd március 28-án a CBS News-nak adott interjújában Zelenszkij is arról beszéltek, hogy május végén vagy június elején, több irányból várják az újabb orosz támadást, és erre készítik fel az ukrán haderőt.