Oroszország több mint két évvel ezelőtt kezdődött, teljes körű ukrajnai inváziója óta a Nyugat már komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy leszakadjon az orosz energiaexporttól, például az olaj- és földgázexporttól való függőségéről. Egy másik függőség elmélyülése azonban riadalmat kelt Washingtonban, Londonban és Párizsban: Moszkva dominanciája az atomreaktorok üzemanyagául szolgáló dúsított urán globális kereskedelmében.
Miközben Oroszország az ukrajnai háború több mint két évvel ezelőtti kezdete óta elvesztette domináns pozícióját az olaj- és gázexportban, továbbra is a legnagyobb szereplő a nukleárisüzemanyag-ellátásban: a világpiac több mint 40 százalékát adja, többek között Európának és különösen az Egyesült Államoknak, amely a dúsított orosz urán legnagyobb egyedi vásárlója − írja elemzésében a Foreign Policy.
Ráadásul Oroszország teljes monopóliummal rendelkezik a fejlett nukleáris üzemanyag előállításában. Erre az atomreaktorok következő generációjának működtetéséhez lesz szükség, amelyhez a Nyugat oly sok remény fűz az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Oroszország eddig még nem használta geopolitikai fegyverként urániumexportját, ellentétben a földgázexporttal − de ezt szinte bármikor megteheti.
Ezért az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és további fontos nyugati nukleárisüzemanyag-szállítók az elmúlt hónapokban bejelentették, hogy bővíteni kívánják saját urándúsítási kapacitásukat, miközben felvetették az orosz import teljes betiltásának gondolatát az elkövetkező években.
Az atomenergia alapanyagát, az uránércet világszerte bányásszák, többek között az Egyesült Államok számos közeli szövetségese is. A dúsítási folyamatot azonban, amely reaktorokban felhasználható üzemanyaggá alakítja az uránt, mindössze négy vállalat uralja: az orosz Roszatom, a kínai CNNC, az Urenco nyugati konzorcium és a francia Orano. Tekintettel az urándúsításnak a nukleáris fegyverek kifejlesztésében játszott szerepére, ez eleve aggasztó.
Ezt a technológiát megpróbáljuk kordában tartani
– mondta Matt Crozat, a Nukleáris Energia Intézet stratégiai és szakpolitikai fejlesztési ügyvezető igazgatója.
Az Egyesült Államok a múlt hónapban 2,7 milliárd dolláros tervet jelentett be az uránüzemanyag hazai termelésének fokozására, míg Franciaország tavaly bejelentette, hogy jelentősen növeli saját képességét a nyers urán felhasználható nukleáris üzemanyaggá történő átalakítására. Az Urenco, az Egyesült Királyság, Hollandia, Németország és az Egyesült Államok üzemanyag-termelőit tömörítő nyugati konzorcium minden tagországában igyekszik növelni a termelési kapacitást. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság szintén ambiciózus terveket jelentett be a jövő fő fűtőanyagának számító fejlett urán kereskedelmi mennyiségének előállítására.
A Nyugat szankciókat vezetett be az orosz olaj- és gázexportra, de az uránra nem.
A nukleáris ágazat nagyon trükkös. Azt hiszem, ez az egyik olyan terület, ahol mindannyian egyetértünk abban, hogy jó lenne, ha a szankciókkal kapcsolatban előre tudnánk lépni. Sajnos a függőségi szint jelenleg olyan mértékű, hogy ez nehéz
− mondta David O’Sullivan, az EU legfőbb szankcióügyi megbízottja múlt havi washingtoni látogatásán.
Mivel oly sok ország tervezi az atomenergia használatának gyors növelését, a világnak nagymértékben növelnie kell az erőművek működtetéséhez szükséges üzemanyag előállításához szükséges kapacitást − nyilatkozta Lindsey Walter, a Third Way nevű, a kérdést tanulmányozó agytröszt nemzetközi éghajlat- és energiapolitikai igazgatója. És mint oly sok kritikus anyag esetében − a ritkaföldfémektől a félvezetőkig − az újbóli hazatelepítés irányába mutat a lendület az évtizedes globalizált kereskedelmi mintákra való támaszkodás helyett − különösen akkor, ha a beszállítók rosszindulatúak.
Jelenleg Oroszország és Kína uralja a piacot, és Oroszország bebizonyította, hogy geopolitikai haszonszerzés céljából fegyverként kívánja felhasználni az energiát. A polgári atomenergia tervezett bővítésével együtt ez egy olyan kombináció, ami lépésekre kényszerít minket
– mondta Walter.
Az Egyesült Államok a 93 atomreaktorának működtetéséhez szükséges dúsított urán mintegy negyedét Oroszországtól szerzi be. Ezt a kapcsolatot a Szovjetunió bukása után létrehozott Megatonnáról megawattra program szilárdította meg, amelynek keretében leszerelt nukleáris fegyvereket használtak fel arra, hogy üzemanyagot szolgáltassanak az amerikai reaktorok számára, és erősítsék a diplomáciai kapcsolatokat az egykori hidegháborús riválisok között.
Azonban Oroszország ukrajnai inváziója és az Oroszországtól való függetlenedésre irányuló nyugati erőfeszítések nyomán a Capitol Hillen egyre hangosabbak a felhívások az évtizedes függőség megszakítására. A képviselőház tavaly elfogadott egy törvényt, amely 2028-ig betiltaná az orosz urán importját, és ezt a felhívást az amerikai energiaügyi miniszter is elmondta, bár a szenátus még nem vette napirendre.
A földgázzal ellentétben azonban Moszkva eddig nem próbálta meg bunkósbotként felhasználni uránellátásban betöltött domináns pozícióját. A Roszatom, az orosz állami tulajdonú nukleáris óriásvállalat továbbra is hosszú távú szerződések keretében látja el az Egyesült Államokban, Európa-szerte és más országokban működő közműveket, sőt a háború alatt még exportbevételét is növelte. A Roszatom, még inkább, mint gáztermelő társa, a Gazprom, arra törekszik, hogy megőrizze megbízható beszállítói hírnevét − említette Dmitrij Gorcsakov, egy norvégiai székhelyű környezetvédelmi nonprofit szervezet, a Bellona nukleáris tanácsadója.
A Roszatom vezető szerepet játszott Oroszország atomenergia-diplomáciájában a világ minden táján, és egyablakos ügyintézőként működik az építés, az üzemanyag- és a hulladékártalmatlanítás területén. A Nature Energy című szaklapban közzétett tanulmány szerint Oroszországot a 2000 és 2015 között az atomerőművek építéséről és fenntartásáról szóló nemzetközi megállapodások felében beszállítóként nevezték meg, ami Moszkva számára további befolyásolási lehetőségeket biztosít.
Putyin azonban még mindig utasíthatja a céget a szállítások visszafogására, ami Gorcsakov szerint rövid távon komoly ellátási nehézséget okozna az európai és amerikai közműszolgáltatók számára, valamint megemelné a dúsított urán amúgy is magas árát. Egy ilyen lépés a Kreml számára még a gázexport fegyverként való használatánál is előnyösebb lehet, mivel viszonylag kis összegekről van szó: a Roszatom évente csak körülbelül 3 milliárd dollárt keres a nukleáris üzemanyag külföldön történő értékesítéséből, szemben a mintegy 200 milliárd dolláros olaj- és gázeladással.
Míg az amerikai Westinghouse atomenergetikai vállalat nagy előrelépéseket tett a szovjet korszak reaktoraihoz szükséges fűtőelemek egy részének biztosítása terén, különösen Ukrajnában, addig még mindig azon dolgozik, hogy megbízható üzemanyagot tudjon biztosítani az olyan országok, mint Csehország, Magyarország, Szlovákia és Finnország áramhálózatát működtető, régebbi generációs reaktorok többségéhez.
A nagy kérdés az, hogy az Egyesült Államok és más nyugati országok képesek-e elég gyorsan növelni a dúsított urán termelését, még a mai reaktorokban használt régi típusú uránét is, hogy az ellátás biztosítva legyen bármilyen orosz beavatkozással szemben.
Az Egyesült Államok több milliárd dolláros injekciója a hazai dúsítóiparba csak akkor aktiválódik, ha a kongresszus hivatalosan betiltja az orosz urán importját, ami a kétpárti támogatás ellenére még nem történt meg.
Szükségünk van a tilalomra, mielőtt felszabadíthatnánk a pénzt az új amerikai dúsításhoz
− mondta Walters.
Bár az Urenco és az Orano, a francia nukleárisüzemanyag-szolgáltató már rendelkezik bővítési tervekkel, ezek csak az évtized későbbi szakaszában lesznek működőképesek.
Még egy további probléma lehet a nyugati, különösen az amerikai erőfeszítésekkel, hogy leszokjanak az orosz nukleáris fűtőanyagról. Az elmúlt két évben Oroszország növelte a dúsított urán exportját Kínába, amely maga is jelentős dúsítotturán-termelő. Ugyanakkor tavaly Kína először vált jelentős dúsítotturánium-exportőrré az Egyesült Államokba.