A megfelelő helyezkedés egyre értékesebb egy képlékeny világban, ami azt is magyarázza, miért olyan fontos a versengő hatalmakkal – az Egyesült Államokkal, Kínával, az Európai Unióval vagy Oroszországgal – való egyidejű kapcsolattartás – olvasható az MCC Press gondozásában magyarul megjelent India útja – Stratégiák egy bizonytalan világban című könyvben. A szerző India külügyminisztere, Szubrahmanjam Dzsajsankar, aki szerint India ma egy önmaga felfedezésére irányuló utazáson vesz részt, és többek között az a meglátása, hogy országának kiemelt feladata a stabil egyensúly megteremtése Ázsiában.
Szubrahmanjam Dzsajsankar (cikkünkben nevének magyarosított verzióját használjuk, de a nemzetközi sajtóban és a hírekben többnyire Subrahmanyam Jaishankarnak írják) mögött több évtizedes diplomata karrier áll, Pekingben és Washingtonban is volt nagykövet, de diplomataként megfordult Moszkvában, Tokióban, Prágában és Budapesten is, 2019 óta India külügyminisztere. Széles rálátással rendelkezik a külügyekre, hazája egyik legfontosabb geopolitikai gondolkodója, és persze külügyminiszterként egyik irányítója is.
A koronavírus-járvány utáni világban az India előtt álló kihívásokról és az általa javasolt stratégiákról szóló, India útja című könyve 2022-ben jelent meg, az MCC Press Világrend sorozatának második köteteként 2023-ban érkezett a magyar könyvesboltokba. A sorozat első része a nemrégiben elhunyt Henry Kissinger Az állam vezetéséről – Hat politikai stratégia a XX. századból című könyve volt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Dzsajsankar az indiai Kissinger. Jelentős döntéshozója egy olyan országnak, amelyről méltánytalanul kevés szó esik a hírekben, miközben Kína előretörése mellett a jövő világrendjének fontos alakítója, befolyásoló tényezője lehet a felemelkedő India.
A többpólusú világ felé a többpólusú Ázsián keresztül vezet az út
– állapította meg könyvében Szubrahmanjam Dzsajsankar, majd hozzátette: ugyanilyen fontos, hogy a globális rendszer kiemelten kezelje India értékét. Az indiai politikus szerint olyan attitűdre van szüksége országának, amellyel nem távolságtartóan vagy kelletlenül viszonyul a világhoz, hanem összhangban él vele.
Klemensits Péter, az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa az Indexnek nyilatkozva kiemelte: India kétséget kizáróan egy olyan felemelkedő nagyhatalom, amellyel számolni kell a 21. század multipolárissá váló világrendjében. Szubrahmanjam Dzsajsankar könyvének jelentőségével kapcsolatban kifejtette: ahhoz, hogy alkalmazkodva a megváltozott geopolitikai környezethez, India növekvő nemzetközi szerepvállalását, befolyásának erősödését megértsük és helyén kezeljük, szükséges átlátni az indiai gondolkodást is, a stratégiai célokat, a külpolitikai kihívásokat és mindazon indiai törekvéseket, amelyek elmélyíthetik az együttműködést a világ legnépesebb országával.
Még hetvenöt esztendő elmúltával is jobbára az 1945-ös nemzetközi keretek között tevékenykedünk, amelyekbe India soha nem nyert teljes jogú bebocsátást. Ez a másodrendűség sokféleképpen jelentkezett a legkülönfélébb területeken: különösen Kínával szembeni előnytelenebb pozíciónk az, ami éreztette hatását. Nagyszabású feladat ezt a nem arányos globális rendet a jelenkor valóságához igazítani, s nem tűr halasztást
– írta könyvében Szubrahmanjam Dzsajsankar.
Az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa lapunknak azt mondta: az új világrend egyik fontos folyamata, hogy a felemelkedő országok megpróbálják átalakítani a jelenlegi globális rendet, ez alól pedig India sem kivétel. Az is egyértelmű szerinte, hogy ebben a tekintetben India számíthat a globális dél államainak támogatására is, azok az országok azonban, akik profitálnak a jelenlegi rendszerből, igyekeznek azt megőrizni.
Várhatóan India a nemzetközi rendet oly módon fogja átalakítani, hogy az Egyesült Államok, Kína és Oroszország mellett egy olyan új hatalmi pólust fog képviselni, amely mindegyik féllel nyitott az együttműködésre, megőrizve a stratégiai autonómiáját. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok vezette világ bizonyos tekintetben előnyös volt India számára, az új többpólusú világrend még több lehetőséget ígér, amelyben Ázsia a korábbiaknál is jelentősebb szerepet tölt be. Egyúttal India szorosabban kapcsolódik Délkelet-Ázsiához, Japánhoz, megerősíti vezető szerepét Dél-Ázsiában, miközben Kínával is képes lesz kompromisszumot kialakítani
– magyarázta lapunknak Klemensits Péter.
India útja című munkájában Szubrahmanjam Dzsajsankar megállapította, hogy a világban nagy léptékű átrendeződés zajlik, ami nagyobb regionális sérülékenységgel, magasabb kockázatvállalással, erőteljesebb nacionalizmussal és a globalizáció elutasításával párosul.
„Ám a döntő változás Amerika helyzetének átértékelődése, mivel mostanáig ez számított a nemzetközi rendszer alapkövének. Amerika Kína felemelkedésére adott válasza jó eséllyel meghatározza a jelenkor politikai irányvonalait” – szögezte le az indiai politikus.
Hogyan alakulhat a jövőben India hozzáállása Kínához és az Egyesült Államokhoz, avagy a kettőjük versenyéhez? India lehet a nevető harmadik? Mit tanulhat India a mostani átrendeződés folyamatából? – kérdeztük az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársától.
„Ahogy a szerző is rámutat, mindkét országhoz fűződő kapcsolatát tekintve India számára nagyon fontos, hogy visszatekintsen a múltba és hasznosítsa azokat a tapasztalatokat, amelyek a hidegháború korszakához fűződnek. Valószínűleg egy új típusú hatalmi egyensúly fog létrejönni, amit India kihasználhat, hiszen egyensúlyozó szerepet is betölthet. A lényeg, hogy Indiának nem szabad egyoldalúan elköteleződnie az USA és Kína versenyében, a legfontosabb a nyereségek maximalizálása, vagyis minél több irányba kiépíteni a kapcsolatokat, és előtérbe állítani a nemzeti érdekeket” – válaszolta Klemensits Péter, aki hozzátette: összességében ma még nem látszik az, hogy India az USA-t vagy Kínát is lekörözné a fejlődésben kettejük rivalizálása miatt. „De tény, hogy ha a jelenlegi helyzetben az indiai kormány megfelelő döntéseket hoz, India a saját útját járva lehet a győztese az új szituációnak” – jegyezte meg az elemző.
Könyvében Szubrahmanjam Dzsajsankar úgy fogalmazott, eljött az ideje annak, hogy India együttműködjön Amerikával, kezelni tudja Kínát, barátkozzon Európával, megnyugtassa Oroszországot, játékba hozza Japánt, bevonja a szomszédokat, bővítse szomszédainak körét, és kibővítsék azokat a területeket, amelyeket támogatásban részesítenek. A kérdés az, képes lehet-e India ezen ambícióinak elérésére, illetve sikerülhet-e ez geopolitikai súrlódások nélkül.
Klemensits Péter szerint az Amerikával való együttműködés nem tűnik különösebben nehéznek, főleg hogy az USA-nak szüksége van Indiára Kínával szemben, ezért még Delhinek a Moszkvához fűződő baráti viszonyát is elfogadja.
Várhatóan Washington a jövőben is mindent megtesz a bilaterális kapcsolatok javítása érdekében. Az Európával való barátkozás szintén megvalósíthatónak tűnik, hiszen az erősödő indiai gazdasági potenciált Európa országai is igyekeznek kihasználni, így az EU-nak is érdeke fűződik ehhez. Ami Oroszország megnyugtatását illeti az orosz–ukrán háború ellenére a két ország együttműködése tovább folytatódott, így várhatóan a kooperáció a jövőben is eredményes lehet. A Japánnal való együttműködés folyamatosan bővül, ahogy az ASEAN-országokkal is ez várhatóan tovább fog erősödni biztonsági és gazdasági téren egyaránt. Mindezek a célok tehát elérhetőnek tűnnek, habár a háttérben a geopolitikai érdekek vezethetnek kisebb-nagyobb feszültségekhez
– fogalmazott az elemző. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte: „Kína kezelése” tűnik kérdésesnek, és az, hogy a két nagyhatalom között nem következik-e be olyan konfliktus, ami esetleg a jelenlegi kapcsolatokat is visszavetné.
Szubrahmanjam Dzsajsankar előszavában azt írta: „Indiának a globális kérdésekben nagyobb befolyást kell szereznie. A nemzetközi arénában politikai közösségünknek, vezetőinkkel együtt, előnyösebb pozícióba kell kerülnie.”
Mint arra Klemensits Péter felhívta a figyelme: 2023-ban India volt a G20-ak és a Sanghaji Együttműködési Szervezet elnöke, ami nagyon jól illusztrálta az indiai kormányzat törekvéseit a globális befolyás megerősítésére. Emellett India a G7-nek is tagja, továbbá az ASEAN-hoz is szoros kapcsolatok fűzik. A Kelet-Ázsia Csúcsnak ebben a vonatkozásban szintén jelentős a szerepe. A BRICS tagjaként pedig India képes arra, hogy Oroszországgal és Kínával is egyeztesse álláspontját, egyúttal kezdeményezzen olyan reformokat, amelyek esetleg szembemennek a nyugati országok törekvéseivel.
Az indiai politikus könyvében úgy vélekedett, hogy a Kína drámai felemelkedését elősegítő jótékony globalizáció korszaka véget ért. Az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa szerint a külügyminiszter itt arra gondolt, hogy a globalizációból, vagyis a világszintű egységesedési, univerzalizálódási folyamatokból és azok következményeiből nem csupán a nyugati országok – akik a gyártást alapvetően Kínába helyezték át – profitáltak az elmúlt időszakban, de lényegében hozzájárultak a kínai gazdaság egyedülálló fejlődéséhez is.
Nem véletlen, hogy amikor azt látjuk, hogy a globális gazdaságban az Egyesült Államok visszavonulót fújt, Kína lett a nyílt globalizáció és a szabadkereskedelem leglelkesebb pártolója. A 2008-as gazdasági válságot követően azonban a lassulás már elvezetett a deglobalizációs szakaszhoz, miközben a koronavírus-járvány, a geopolitikai feszültségek – Kína–USA kereskedelmi háború, orosz–ukrán háború, a klímakatasztrófa és ennek következtében a fellépő sorozatos válságok jelzik annak a korábbi »jótékony globalizációnak a végét«, melynek során olyan kihívásokkal kell megküzdeniük a nemzeteknek, amelyek már lehetetlenné teszik a korábbi korszakban elért eredmények megvalósítását. A költség tehát megnövekedett, a haszon pedig bizonytalanná vált
– fejtette ki Klemensits Péter.
Szubrahmanjam Dzsajsankar szerint ami a közeljövő illeti, Indiának nem sok választása van azonkívül, hogy egy soktényezős megközelítést alkalmaz a külpolitikájában. Az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa elmondta: a soktényezős megközelítés lényege, hogy India stratégiai autonómiára törekszik, vagyis maga kívánja eldönteni, hogy milyen együttműködési formát épít ki a nagyhatalmakkal, és a köztük való egyensúlyozást miként valósítja meg.
„A történelem azt mutatja, hogy India kiegyensúlyozottsága és a stratégiai autonómia gyakorlata biztosította a választási lehetőségek rugalmasságát. India többirányú külpolitikája valójában nem a zavarodottság megnyilvánulása, hanem inkább a verseny és az együttműködés globális erőire adott válasz, amely gyakran kívül esik az irányításán. Egy ilyen megközelítés jól szolgál a szabályozott nagyhatalmi magatartás és a kevésbé ingatag szomszédság idején” – vélekedett az elemző. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel az Egyesült Államok és Kína közötti globális rivalizálás egyre konfrontatívabb vonásokat mutat, Oroszországnak a Nyugattal való megromlott kapcsolata az ukrajnai invázióval mélyrepülésbe kezd, és India saját megromlott kapcsolata Kínával egyre bizonytalanabbá válik, India külpolitikája, ami a szigorú szövetségek elkerülése révén az autonómia fenntartására és a választási lehetőségek kihasználására épül, nagyon fontos próbát fog kiállni.
Valójában nincs olyan matematikai képlet, amely megmutatná India dicsőséges útját a nemzetközi rendszerben, ezért Újdelhinek folyamatosan át kell alakítania és újra kell kalibrálnia külpolitikai stratégiáját, hogy a globális geopolitika területén navigálhasson
– jelentette ki Klemensits Péter.
A kérdésre, hogy miért lehet érdekes a magyar olvasónak egy Indiáról szóló könyv, illetve mi Szubrahmanjam Dzsajsankar könyvének tanulsága Magyarország, a magyar külpolitika számára, az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa azt válaszolta:
A szerző könyve amellett, hogy nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megismertesse az indiai külpolitikai gondolkodást, a történelmi események értékelése, valamint az ősi eposz a Mahábhárata releváns tanításainak felhasználásával, olyan általános érvényű tanulságokat is a közönség elé tár, amelyeket nem csupán az Indiában, de a világ más tájain élő emberek is megszívlelendőnek találhatnak. A magyar külpolitika számára pedig fontos tanulság, hogy megfelelő módon értékeljük a múlt eseményeit, tanuljunk az elődeink által elkövetett hibákból, a jelenre nézve pedig a saját nemzeti érdekeinket szem előtt tartva törekedjünk mindenkivel a gyümölcsöző együttműködés megvalósítására.
Az elemzőtől azt is megkérdeztük, hogy Szubrahmanjam Dzsajsankar könyvének tartalma hogyan illeszthető vagy vethető össze a magyar kormány konnektivitásra épülő külpolitikájával. Klemensits Péter idézte Dzsajsankart, aki úgy fogalmazott: „India számos külpolitikai kezdeményezésének középpontjában a konnektivitás áll.” Ebből is látszik az elemző szerint, hogy számos ponton megfigyelhető az indiai és a magyar külpolitika egyezése.
India számára Dél-Ázsia konnektivitásának fejlesztése prioritás szárazföldön és tengeren egyaránt. Emellett az ASEAN-országokkal, valamint Iránnal és Oroszországgal is érdekelt egy kereskedelmi folyosó létrehozásában. Ami különbség Magyarországgal szemben, hogy India – geopolitikai okokból kifolyólag – nem vesz részt a kínai Övezet és út kezdeményezésben, vagyis elsősorban a saját forrásaiból kívánja finanszírozni a fejlesztéseket, kihasználva továbbá az olyan baráti országok, mint az USA és Japán támogatását
– mondta az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.
Dzsajsankar könyvének magyar megjelenésétől nem elvonatkoztatható, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a magyar–indiai kapcsolatokat méltatta idén februárban, miután Újdelhiben tárgyalt Szubrahmanjam Dzsajsankarral.
„Jaishankar barátommal már sokat találkoztunk, és kifejezetten jó együttműködés van közöttünk. Néhány éven belül India a világ harmadik legnagyobb gazdaságával fog rendelkezni, míg lakosságszám tekintetében már most a világ éllovasa, és a globális politikában betöltött súlya is egyre jelentősebb. Így Magyarországnak elemi érdeke, hogy a lehető legszorosabb együttműködést építsük fel Indiával” – közölte Szijjártó Péter.
Szubrahmanjam Dzsajsankar: India útja – Stratégiák egy bizonytalan világban
Kiadó: MCC Press, 2023
Fordította: Bódogh-Szabó Pál
228 oldal
(Borítókép: Szijjártó Péter és Subrahmanyam Jaishankar 2024. február 21-én. fotó: Szijjártó Péter / Facebook)