A zsidó állam elleni iráni támadás óta az egyik legfontosabb kérdés a biztonságpolitikában, hogy mekkora mértékű eszkaláció várható a Közel-Keleten. De arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy vajon milyen belpolitikai következményei lesznek akciónak Izraelben. Tálas Pétert, a John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársát és Csepregi Zsoltot, az izraeli belpolitika szakértőjét kérdeztük a regionális háborúvá váló konfliktusról.
Tálas Péter, a John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa szerint Irán világosan jelezte, hogy nem kívánja tovább eszkalálni az Izraellel szembeni ellentétet. A biztonságpolitikai szakértő úgy véli, hogy most már kizárólag Izraelen múlik magasabb szintre lép-e az október 7-i események után regionálissá szélesedő konfliktus. „Csak az izraeli szélsőjobboldal akar kemény válaszcsapást, miközben az Egyesült Államok határozottan az eszkaláció ellen foglal állást. Izraelnek most először van lehetősége arra, hogy egyszerre mutassa önmagát erősnek és áldozatnak. A Hamász október 7-ei terrortámadását követően az izraeli társadalom elbizonytalanodott a saját erejét illetően, az iráni támadás kivédésével ez visszaállíthatóvá vált, még akkor is, ha Irán megkoreografált csapást hajtott végre.
Iránnak válaszolnia kellett a damaszkuszi nagykövetségét ért támadásra, belekényszerült abba, hogy ki kellett elégítenie a választ illető belső igényeket, de úgy, hogy nem eszkalálja túl a folyamatokat, ezért előre bejelentette és ezzel lényegében figyelmeztette az Egyesült Államokat, sőt a zsidó államot is. Abban az esetben tudom elképzelni a további eszkalációt, ha Benjamin Netanjahu szélsőjobboldali szövetségesei ragaszkodnak hozzá, illetve akkor, ha az izraeli miniszterelnök azt érzékeli, a bukásához vezet, hogyha nem üt vissza nagyon durván” – fogalmazott Tálas Péter.
A John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa úgy látja, hogy az iráni támadás vegyes érzéseket váltott ki a környező arab országokból. Az arab közvélemény egy része ünnepelt, egy másik része pedig nem lelkesedett a Gázai háború további eszkalációja miatt.
Már a támadás megelőzően sem csak egy szűken vett Izrael és Hamász közötti háborúról beszélhettünk, mert az iráni proxiszövetségesek belépésével egy regionális fegyveres konfliktussá nőtte ki magát, az arab világ pedig egyértelműen nem érdekelt a további eszkalációban. A muzulmán világban nem feltétlenül pozitív az iráni forradalomhoz, az ajatollahok vezette teokratikus rendszerhez fűződő viszony. Irán nem igazán népszerű, és azt gondolom, hogy a muzulmán országok sem lelkesednek az iráni csapásért. Még akkor sem, ha egy nagyon megkoreografált és korlátozott eszkalációról beszélhetünk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a támadás kivédésében részt vett a szaúd-arábiai légierő mellett Jordánia is. Az akció szinte teljes körű kivédése azt mutatja, hogy Irán eszközparkját és gazdaságát tekintve sincs felkészülve egy jelentősebb háborúra, annak ellenére, hogy most egy előre megkoreografált csapással próbálkozott
– fűzte hozzá. A szakember szerint az iráni támadásból következtethetünk az erőviszonyokra, miközben a támadás sikeres visszaverése újradefiniálja az izraeli közvélemény biztonságtudatát. A zsidó államnak tehát minden esélye megvan arra, hogy sikeresen zárja le az eseményeket, miközben szövetségesei is felmutathatják, hogy milyen professzionálisan tudtak közösen fellépni, védekezni a támadás ellen, cserébe csupán annyit kérnek Izraeltől, hogy ne eszkalálja tovább a konfliktust.
Tálas Péter a Gázai háborút úgy értékelte, hogy ma már – többek között a civil áldozatok számából – biztosan látszik: Izrael túlreagálta a HamÁsz október 7-Ei terrortámadását.
„Most már kizárólag Izrael eszkalálhatja a helyzetet. Nagyon fontos kiemelnem: nem sikerült felszámolni a Hamászt, és nagyon úgy tűnik, hogy nem is fog sikerülni. Az IDF egy légicsapásban megölte a Hamász vezetőjének, Iszmail Haníjének három fiát és három unokáját, akik a Gázai övezet északi részén vettek részt egy ünnepségen. Ez azt jelenti, hogy még azon a területen is nyugodtan furikázhattak a terrorszervezet vezetőjének gyermekei, ahol elvileg már Izrael uralja a terepet. Nem hiszem, hogy gyorsan véget érhet a háború, arról nem is beszélve, hogy az izraeli túszok kérdése továbbra is megoldatlan és napirenden van” – jelentette ki a szakértő.
Csepregi Zsolt szerint az iráni akció egy nagyon súlyos belpolitikai vereség Benjamin Netanjahu számára. Az izraeli belpolitika szakértője ezt azzal magyarázta, hogy a zsidó állam vezetése először a Hamászt, most pedig Iránt nem tudta elrettenteni attól, hogy támadást indítson.
Ez egy történelmi fordulópont Izrael biztonsága szempontjából, a miniszterelnök számára újabb súlyos kudarc, amiből nem valószínű, hogy pozitívan tud kijönni. Annak ellenére, hogy Izrael a most kialakult helyzetet jól is felhasználhatja, mert képes lehet kivívni a nemzetközi rendszer számos szereplőjének szimpátiáját, de az iráni akció belpolitikai szempontból és az izraeli állampolgárok szemszögéből nézve is jelentős trauma
– fogalmazott a szakember, aki szerint a Hamász és Izrael között zajló tárgyalások előrehaladott állapotban voltak a közelmúltban, ezért a konfliktus is lezárhatónak tűnik. A szemben álló felek egy olyan kompromisszumot köthetnek, amelynek részeként egy akár hathetes tűzszünetet is bejelenthetnek a szárazföldi műveletek lezárásával, valamint az izraeli túszok szabadon bocsátásával. Csepregi Zsolt szerint a szárazföldi hadműveletek lezárásával párhuzamosan Izrael továbbra is folytathatja küzdelmét az október 7-ei terrortámadás felelőseivel szemben.
„Izrael már korábban kivonta csapatai jelentős részét a Gázai övezetből, ami számomra azt mutatja, hogy egy lezáró szakaszba jutott a háború, és sokkal alacsonyabb intenzitású a konfliktus. Ezt a folyamatot szakította meg az iráni támadás, de ettől függetlenül úgy tűnik, hogy a felek kimerültek. Katonailag, mint a Hamász, vagy politikailag és diplomácia szempontból, ahogyan Izrael” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a zsidó állam az iráni támadást saját érdekei szerint is felhasználhatja a gázai háború lezárásához.
Csepregi Zsolt szerint a nyílt iráni csapás, amelyben most egy ország támadt Izraelre, olyan fontos mérföldkőnek számít a régió életében, amit elhalványít, hogy jelentős károk nem keletkeztek.
Kérdéses, hogy Izraelben a belpolitikai hangok közül melyik lesz erősebb. Az Irán elleni azonnali és brutális megtorló csapást követelő, vagy a konfliktust politikai eszközökkel megoldani kívánó erők. Az izraeli belpolitika szakértője úgy látja, hogy a két hang nem zárja ki, sokkal inkább kiegészíti egymást. De az biztos, hogy Izraelnek egyértelművé kell tennie, Irán először és utoljára hajthatott végre akciót, a zsidó állam pedig ki tudja védeni az iráni műveleteket.
Csepregi Zsolt prognózisa szerint Izrael nyilvánosan és közvetlenül a politikai, diplomáciai lépésekre fog koncentrálni, jelezve, hogy egyáltalán nem mondott le a megtorlásról.
Az izraeli politikai elit kommunikációjából arra következtethetünk, hogy Izrael nem kap felmentést a mostani támadástól retorziói alól, de először egy nemzetközi koalíciót fog építeni az Egyesült Államok és a régió országaival közösen, amely megerősíti Izraelt és az Iránnal szemben álló országok pozícióit. Ennek ellenére Izrael abszolút fenntartja magának a jogot, hogy a megfelelő időben, fokozatosan olyan célpontokra, amelyeket maga választ ki, megtorló csapást hajtson végre Irán ellen.
(Borítókép: Mohammed Zaanoun / Majority World / Universal Images Group / Getty Images Hungary)