Egyre nehezebb helyzetben vannak a Rishi Sunak vezette konzervatívok, ugyanis a Konzervatív Párt folyamatos gyengülése mellett nagyon sok korábbi szavazójuk egy másik jobboldali párt, a még Nigel Farage alapította Reform UK felé fordul. Ráadásul a két párt közötti jó viszony már a múlté – 2019-hez képest Farage-ék nem tervezik, hogy a toryk javára visszalépnének.
Vélhetően idén, de legkésőbb jövő januárban tartanak parlamenti választásokat az Egyesült Királyságban, ahol szinte már most borítékolható, hogy 14 évnyi ellenzéki politizálás után ismét a Munkáspárt fogja megragadni a kormányrudat – a legnagyobb kérdés, hogy mindezt mekkora többséggel fogja abszolválni a Keir Starmer vezette párt.
A Konzervatív Pártnál többen is vereségre készülnek: egyre több, korábbi prominens tory képviselő jelenti be, hogy a következő választáson nem méretteti meg magát, miközben a háttérben azon szervezkednek, hogyan mozdítsák el pártelnöki és kormányfői pozíciójából Rishi Sunakot, aki a párt Boris Johnson bukásával kezdődő válságát nem hogy nem tudta megoldani, de azóta is folyamatosan csökken a párt támogatottsága.
Így egyre biztosabb, hogy az 1997-eshez hasonló történelmi vereség felé robognak a konzervatívok, de még az is elképzelhető, hogy ennél is lesújtóbb eredményeket fognak produkálni,
mivel egyre több korábbi tory-szavazó fordul a Nigel Farage alapította Reform UK felé.
A legtöbb közvélemény-kutatás már régóta tartósan 10 százalék fölé méri a jelenleg Richard Tice vezette pártot, miközben a toryk támogatottsága folyamatosan csökken – a neves YouGov közvélemény-kutató cég egy több mint 18 ezres mintavétellel elkészített kutatása szerint míg a Munkáspárt 41 százalékponton áll, addig a toryk csak 24-en, akiket a Liberális Demokraták és a Reform UK követ 12-12 százalékponttal.
A YouGov egyébként mandátumbecslésbe is bocsátkozott. E szerint Starmerék több mint 400 mandátumot szerezhetnek a 650 fős alsóházban, míg a Konzervatív Párt csak 155-öt, de egy másik kutatás azt vetíti előre, hogy akár száz mandátum alatt is maradhatnak a konzervatívok. Ez pedig jóval kevesebb lenne, mint az 1997-es történelmi vereség után, amikor John Majorrel az élen a toryknak 165 képviselője volt.
Hogy szemléltessük, ez mekkora visszaesés: 2019-ben még 365 mandátummal mértek történelminek tartott kiütéses győzelmet a 202 mandátumot szerző Munkáspártra – ehhez képest ha most lennének a választástok, Keir Starmerék 403, Sunakék pedig 155 mandátumot szereznének.
A Nigel Farage által alapított párt annak ellenére jelent komoly veszélyt a torykra, hogy jelenleg mindössze egy képviselőjük van, de Lee Anderson is a Konzervatív Pártból ült át a Reform UK-be, még márciusban.
De Farage-nEk egyszer sem sikerült mandátumot szereznie a Westminsterbe.
És ugyanez mondható el a mindössze egy üggyel, az EU-ból való kilépéssel kampányoló single issue pártjairól is: a UKIP mindössze egyszer, 2015-ben juttatott be egy képviselőt a brit parlamentbe, de ezt a még korábban Brexit Partyként induló Reform UK nem mondhatja el magáról. Igaz, a 2019-es választáson eleve sok helyen el se indultak, mivel megállapodtak Boris Johnsonnal és a Konzervatív Párttal, hogy ne osszák meg a brexitpárti szavazatokat, ezzel segítsék a brexit végrehajtását.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lenne veszélyes a torykra a párt: a UKIP a 2014-es, a Brexit Party a 2019-es EP-választásokon győzte le a pártot, ráadásul mindkét alkalommal a legtöbb szavazatot és mandátumot szerezve, azaz Farage projektjei mögött van választói támogatás.
A Farage-pártok sikertelensége a brit választási rendszerben keresendő.
Az Egyesült Királyságban ugyanis úgynevezett FPTP választási rendszer van érvényben, azaz a mandátumokat az alapján osztják ki, hogy az adott körzetben ki szerezte a legtöbb szavazatot, míg a többi szavazat elveszik, mivel nincs listás szavazás és kompenzáció, mint például a magyar választási rendszerben.
A meggyökeresedett pártrendszernek köszönhetően pedig az új pártoknak nincs túl sok esélyük megvetni a lábukat, mivel a választók nem akarják olyan jelöltre adni a szavazatukat, akikről tudják, hogy nem fog bejutni a parlamentbe – még abban az esetben is többségében így döntenek, ha egyébként az adott jelölt közelebb áll a világnézetükhöz.
Erre jó példa a UKIP esete. A pártot csúcspontján folyamatosan 10 százalék fölé mérték. A 2014-es EP-választásokat a szavazatok 26,6 százalékpontjával még meg is nyerték, azonban a 2015-ös parlamenti választáson hiába szavazott jelöltjeikre a britek 12,6 százaléka, ez mindössze egy mandátumot ért, mert a választókörzetekben leginkább harmadik helyezést értek el, kompenzáció pedig nem jár.
Azonban mandátumszerzés nélkül is tud problémát okozni egy párt, ugyanis megoszthatja a szavazótábort – már pedig a Konzervatív Pártban attól tartanak, HOGY a belőlük kiábránduló jobboldali, konzervatív szavazók a Reform UK-t ikszelik majd be.
Emiatt sajtóhírek szerint a háttérben több tory képviselő is azt szeretné elérni, hogy a párt elnöksége állapodjon meg a Reform UK-t vezető Richard Tice-szal, illetve a jelenleg politikai kommentátorként a GB Newsnál dolgozó Farage-zsal, hogy a szavazatok elaprózódása helyett a jobboldali szavazók rájuk voksoljanak, de erre a pártelnökség nem hajlandó.
Jelenleg nem tudni, hogy pontosan mit is szeretne Mr. Brexit, azaz Nigel Farage, hiszen nem pártpolitizál, mivel a GB Newson saját műsort vezet Farage at Large címmel, a párt vezetését pedig átadta Ticenak.
Azonban a toryk tartanak attól, hogyha visszatérne a politikába és jelöltként indulna, akkor a Reform UK még nagyobb gondot jelentene a konzervatívoknak.
Egy kutatás szerint ugyanis akár 50 körzetet is elveszíthetnek a Reform UK miatt a toryk, ráadásul Farage jelenleg még nem is tért vissza, ami tovább zárhatja az ollót a jelenleg 21 százalékpontra mért toryk és a néha már 15 százalékponton álló Reform UK között. Farage-t ezért többen le szeretnék kenyerezni, hogy ne is tervezze politikai visszatérését.
Ráadásul – Farage-zsal vagy nélküle – most valószínűtlen, hogy a két párt meg tud egyezni a választás előtt, mint tették azt 2019-ben. Ezt pedig jól mutatja az, hogy az elmúlt hetekben többször is beszólogattak egymásnak konzervatív politikusok és a Reform UK-vezető Richard Tice.
(Borítókép: Nigel Farage, a brit reformszervezet tiszteletbeli elnöke felszólal a párt sajtótájékoztatóján Londonban, Angliában 2023. március 20-án. Fotó: Carl Court / Getty Images)