Ugyan az európai gazdaság versenyképessége miatt hívtak össze egy rendkívüli csúcsot április közepén, azonban a világ eseményei miatt a csúcsot már az első nap eltérítették, és több külpolitikai témáról is szó esett. Azonban míg az első, külpolitikával foglalkozó nap simán ment, a másodikon már nehezebben sikerült dűlőre jutniuk a tagállamok állam- és kormányfőinek az uniós egységes piac jövője kapcsán.
Csütörtökön ért véget a kétnapos különleges EU-csúcs, amit azért hívtak össze, hogy a tagállamok állam- és kormányfői megvitassák az uniós egységes piac, egyben az európai gazdaság versenyképességének jövőjét a csúcs első napján publikált jelentés alapján.
Ugyanakkor – mint azt a csúcsot felvezető cikkünkben is megjegyeztük – Irán Izrael ellen indított akciója, illetve az ukrajnai háború újabb fejleményei miatt végül kevesebb idő jutott a témára, mint szerették volna.
Ráadásul az Enrico Letta által írt jelentés kapcsán elég nagyok az ellentétek a tagállamok között: míg az európai gazdasági versenyképesség növelésével mindenki egyetértett, annak megvalósítása kapcsán politikai vagy pénzügyi okokból több tagállamnak is aggályai voltak – nem véletlen, hogy a csúcsot lezáró nyilatkozatban is csak általános megállapításokban sikerült megegyezniük a tagállamok vezetőinek.
A szerdai, első napon a csúcsot a külpolitikai témák dominálták: a közel-keleti helyzet – beleértve az Izrael és Irán közötti konfliktust, a libanoni és szíriai fejleményeket, valamint a Gázai övezetben tapasztalt humanitárius válságot –, az ukrajnai háború, illetve az EU és Törökország közötti kapcsolatokat tárgyalták át az EU-csúcson részt vevő vezetők.
Teherán múlt heti rakéta- és dróntámadását „határozottan és egyértelműen” elítélte az Európai Tanács, és teljes szolidaritást vállal Izrael népével, valamint megismételték elkötelezettségüket Izrael biztonsága és a régió stabilitása mellett.
A tagállamok vezetői ezzel kapcsolatosan felszólították Iránt és szövetségeseit, hogy fejezzenek be minden támadást; valamint megsürgettek minden felet, hogy tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amely eszkalálhatja a konfliktust – ez leginkább Izraeltől és a leendő válaszcsapástól függ, ugyanis Irán korábban bejelentette, hogy rakétatámadásával ő lerendezettnek tekinti az ügyet.
Az iráni drónok és rakéták ügyében további szankciókat vezet majd be az unió,
ugyanakkor mint ezt a felvezetőnkben már megjegyeztük, ezek a szankciók egyrészt már az ukrajnai háború miatt is életben vannak, másrészt pedig túlzottan nem nehezítik meg Teherán sorsát.
A Közel-Kelet többi kritikus pontja kapcsán ismét kijelentették, hogy az EU a Gázai övezetben tartós tűzszünet elérésén, az izraeli túszok szabadon engedésén, illetve teljes, gyors, biztonságos és akadálytalan humanitárius segélyek eljuttatásán dolgozik. Emellett megismételték, hogy az EU továbbra is a kétállami rendszer megoldását támogatja – többek között az ír taoiseach, Simon Harris és a spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez érvelései ellenére továbbra sem mondták ki Palesztina de jure elfogadását.
Libanon kapcsán pedig továbbra is a feszültség további eszkalációjának az elkerülésén dolgoznak, megerősítve, hogy a tagállamok ezután is fenn szeretnék tartani Libanon stabilitását.
Ukrajna kapcsán megerősítették a legutóbbi, március 21–22-i csúcs konklúzióját, miszerint az Európai Unió és tagállamai továbbra is teljes mértékben és rendíthetetlenül támogatják a honvédő háborút vívó országot, emellett elítélték az ukrán polgári célpontok, köztük az energiahálózat elleni orosz támadásokat.
A márciusi csúcshoz képest újdonság, hogy egyre több tagállam szeretne légvédelmi rendszereket átadni Ukrajnának, AMIBEN végül uniós szinten állapodtak meg.
Olaf Scholz német kancellár és Mark Rutte leköszönő ügyvivő holland miniszterelnök dán kollégájukkal egy légvédelmirendszer-koalíció létrehozásán dolgoznak, hogy Ukrajna minél ellenállóbbá válhasson az orosz légitámadásokkal szemben – Németország például már a harmadik Patriot légvédelmi rendszerét ajánlotta fel Kijevnek.
A meglepetés, hogy ez végül a zárónyilatkozatba is bekerült, pedig Rutte még a csúcs előtt tett nyilatkozata szerint sem számított arra, hogy az EU új kötelezettséget fog vállalni Ukrajna kapcsán.
Ezenkívül a zárónyilatkozatban megismételték, hogy a jövőben felpörgetik Ukrajnának a lőszerszállítmányokat, és ezt lehetőség szerint minél gyorsabban próbálják eljuttatni a folyamatos lőszerhiánnyal küszködő országnak.
Továbbá megismételték a legutóbbi csúcs egyik konklúzióját, miszerint a Kijevnek szánt katonai támogatások során figyelembe veszik az „egyes tagállamok biztonsági- és védelmi politikáját”, valamint pedig üdvözölték az előrelépéseket a zárolt orosz pénzeszközök profitjának felhasználása kapcsán.
Míg a csúcs első napját a külpolitika, addig a másodikat kizárólag a gazdaságpolitika és a versenyképesség dominálta – eleve egyetlen napirendi pont volt: az olasz Enrico Letta a csúcs napján nyilvánosságra hozott jelentésének vitája.
A tagállamok az éjszakába nyúló első napot már kora reggel, fél tíz körül folytatták, ahol először meghallgatták Lettát, aki egyébként a csúcs előtt a témában sajtótájékoztatót tartott Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével.
A Letta-jelentés kapcsán, illetve az abban foglalt konklúziókról hosszú viták zajlottak,
ugyanis a tagállamok egy sor kérdésben nem tudtak megegyezni.
A felvetett ötletek között van olyan, amiben már korábban megegyeztek – például a védelmi ipar fejlesztése kapcsán, ami a legutóbbi csúcs főtémáját adta –, ugyanakkor Letta többek között a tőkeuniót, három iparág európai integrációját, illetve az állami és uniós támogatási rendszerek reformját ajánlotta.
Azonban ezek kapcsán már nem volt olyan egyetértés, mint a védelmi iparnál: a tőkeuniót leginkább Emmanuel Macron francia elnök preferálta, azonban vele szemben egy tucat kisebb állam – köztük Luxemburg vagy Magyarország – állt össze, mert ellenzik a központosítást. Letta ugyanis azt javasolta, hogy a tagállamok közötti tőkemozgásról szóló szabályozást enyhítsék, hogy a cégek könnyebben jussanak tőkéhez, ehhez pedig erősebb, központosított ellenőrzés lenne szükséges.
A zárónyilatkozat szerint végül a tagállamok megegyeztek a tőkeunió jövőbeni létrehozásában – hiszen felkérték a tagállamok szakminisztereiből álló Tanácsot és az Európai Bizottságot az azon való munkára – ugyanakkor sajtóhírek szerint az eredeti tervekhez képest egy jóval felvizezettebb verzióban tudtak csak megállapodni, ráadásul mindössze egy szándéknyilatkozatot fogadtak el Michel és több nyugati tagállam, például Franciaország bánatára.
Ezenkívül szintén nagyok voltak a szakadékok az állami támogatások kérdésében is,
mivel annak további fellazítása – pontosabban a jelenlegi, ideiglenes jelleggel fellazított korlátozások állandósításával – egyenlőtlen versenyt okozhatna a szegényebb és a gazdagabb országok között.
Charles Michel ET-elnök a csúcsot lezáró sajtótájékoztatóján arról beszélt, a tagállamok három témát illetően állapodtak meg: ez a csődjogok egységesítése; a cégek üzleti feltételeinek javítása, illetve a tagállami pénzintézetek feletti uniós felügyelet megerősítése.
Azonban a hogyanokról itt sem sikerült megegyezni, így ezen tovább fog dolgozni a soros elnökséget jelenleg ellátó Belgium vezetésével az Európai Unió Tanácsa, aminek irányítását júliusban majd Magyarország veszi át – a Politico információi szerint egyébként Orbán Viktor magyar miniszterelnök ígéretet tett, hogy a soros elnökség alatt Magyarország folytatni fogja a téma kidolgozását.
Michel szerint ugyanakkor előremutató volt a vita – ezt egyébként a jelentést elkészítő Letta is kijelentette – és szerinte közelebb kerültünk a tőkeunióhoz.
Emmanuel Macron szerint is a tőkeunió kapcsán nehéz viták voltak, de pozitívan értékelte, hogy végül sikerült előrelépniük a témában.
A csúcs egyik további témája volt még az Európai Unió és Törökország viszonya, ami kapcsán az EU célja, hogy javítsa politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait az egyébként 2005 óta tagjelölti státuszban lévő, ám azt a gyakorlatban már rég otthagyó országgal.
A csúcs előtt a tagállamok (és az újságírók) között terjengő zárónyilatkozat-tervezet szerint az EU–török kapcsolatok javítása során nem alapfeltétel, hanem egy leendő pozitívum lenne, ha ciprusi rendezéssel,
ugyanakkor a zárónyilatkozat végül összekötötte a ciprusi rendezés és a Törökországgal fenntartott kapcsolatokat.
A csúcs előtti napokban ez még nem így történt, ugyanakkor Kiriakosz Micotákisz görög miniszterelnök már a csúcs előtt is elégedetten mondta, hogy a két dolgot összekötik, ráadásul még az ENSZ határozataira is utalnak majd a dokumentumban – egyébként a görög miniszterelnök a csúcs utáni sajtótájékoztatóján bejelentette, Recep Tayyip Erdogan török elnökkel május 13-án személyesen is találkozik.
Ezenkívül csak általános, bevett diplomáciai fordulatokat említettek Törökország kapcsán. Ilyen volt a „kölcsönösen előnyös kapcsolat” kialakítása, vagy hogy tartsák tiszteletben Törökország és a török intézmények részvételét az együttműködés fejlesztésében.
(Borítókép: Orbán Viktor Mihály magyar miniszterelnök tárgyal Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel, Robert Abela máltai miniszterelnökkel és Mark Rutte holland miniszterelnökkel az EU-csúcstalálkozó előtt az Európa épületben, az EU Tanácsának székhelyén, Brüsszelben, Belgiumban 2024. április 17-én. Fotó: Thierry Monasse / Getty Images)