Az amerikai választások közeledtével a politikai döntéshozók és elemzők megpróbálják megjósolni, hogy Donald Trump korábbi esetleges második ciklusa mit jelenthet Washington külpolitikájára, és ezen keresztül az amerikai szövetségesekre, a multilaterális szervezetekre és a globális biztonságra nézve.
Donald Trump esetleges visszatérése aggodalommal tölti el Európát. De mi van Ázsiában? Ott korántsem tartanak annyira a volt elnök visszatérésétől. Újdelhiben és Szingapúrban, Tajpejben és Tokióban az általános vélekedés szerint „legutóbb is megbirkóztunk Trumppal”. Lehet, hogy csak az európaiak kezdik elveszíteni a hidegvérüket?
Az ázsiai vezetők általában eléggé jól kijöttek Trumppal. Ez igaz volt az Egyesült Államok szövetségeseire, például Japánra, valamint közeli partnereire, például Indiára. Az akkori japán miniszterelnök, Abe Sinzo és az indiai miniszterelnök, Narendra Modi egyetértettek Trump Kína-ellenes politikájával. Ausztrália akkori jobboldali miniszterelnöke, Scott Morrison hasonlóan vélekedett. Tajvanon pedig egyenesen imádták Trumpot.
Azonban van három olyan komolyabb probléma, amelyek veszélyt jelentenek az ázsiai vezetőkre.
Az első Trump egyre növekvő kiszámíthatatlansága. A TikTok ügye tanulsággal szolgálhat: Trump az utóbbi időben teljesen megváltoztatta a kínai tulajdonú alkalmazásról alkotott véleményét, és a tiltás támogatásáról áttért annak ellenzésére. Ha ebben az ügyben pálfordulást tapasztalhattak, az Egyesült Államok szövetségeseinek és partnereinek más területeken is jelentős változásokra kell felkészülniük. Mi a helyzet például a Washington nukleáris pozíciójával kapcsolatos hozzáállásával a régióban? Ezt igazság szerint senki sem tudja – írja összeállításában a Foreign Policy.
A második probléma Kína. A kínai–amerikai kapcsolatok sokkal törékenyebbek, mint 2017-ben. Még ha a Peking és Washington közötti kapcsolatok – Biden csapatának intenzív diplomáciai erőfeszítései miatt – jelenleg nyugodtnak is tűnnek, ez az állapot valószínűleg nem lesz tartós.
Továbbra is fennáll a konfrontációk fellángolásának kockázata. Trump elnökségével pedig megnő a lehetősége annak, hogy ez valódi válsággá fokozódhat. A tény, hogy Trump és csapata hogyan kezelte az Izrael és a Hamász közötti háborút, bárkit elgondolkodtathat Ázsiában. Kérdés például, hogy hogyan kezelne egy komolyabb, Tajvan körül kibontakozó ellentétet.
Ázsia szemszögéből azonban Trump győzelmének utolsó problémája a legveszélyesebb – nevezetesen az a viszály, amelyet egy újabb Trump-időszak belföldön, az Egyesült Államokban okozna.
Az elmúlt négy évben Biden energikus, de józan Ázsia-politikát vitt. Adminisztrációja újjáépítette – és sok esetben meg is erősítette – az Egyesült Államok szövetségi kapcsolatait a régióban, és megpróbálta helyreállítani elrettentő erejét Kínával szemben. Nehéz megjósolni, hogy egy új Trump-kormányzat továbbvinné vagy felborítaná ezeket az erőfeszítéseket. Egy biztos, visszatérése kiszámíthatatlan felfordulást okozna az Egyesült Államok politikai rendszerében.
Európának még Biden elnöksége alatt is mérsékelnie kellett az amerikai szerepvállalással kapcsolatos várakozásokat. Washington Kijevnek nyújtott támogatása megingott, mivel a jobboldali republikánus törvényhozók sokáig nem engedték, hogy a kongresszus megszavazza az Ukrajnának nyújtandó támogatásokat. Ha egy olyan izolacionista politikus, mint Trump lenne az elnök, annak súlyos következményei lennének az európai biztonságra nézve.
Tartós amerikai támogatás nélkül Vlagyimir Putyin orosz elnök felbátorodhat nagy ívű céljai megvalósítását illetően, és szétzúzhatja az általunk ismert biztonsági rendszert.
Az európai vezetők kezdenek felébredni, és úgy tűnik, komoly előkészületeket tesznek a kontinens védelmének megerősítésére arra az esetre, ha Trump nyerné a választásokat. Az, hogy Európa hogyan készül fel egy Putyinnal szimpatizáló amerikai vezető esetleges megjelenésére, meghatározhatja, hogy Kijev képes lesz-e túlélni Moszkva támadását.
Az atomfegyverek használata iránti rajongásának legújabb jeleként Donald Trump januárban egy gyűlésen azt mondta: többek között azért van szüksége a mentelmi jogra, hogy ne lehessen vádat emelni ellene, ha atomfegyvert vetne be egy város ellen – ahogyan Harry Truman egykori elnök tette Hirosimával és Nagaszakival.
Amikor Trump erőszakkal megpróbálta megmásítani a választási eredményeket, Nancy Pelosi akkori házelnök arról kérdezte Mark Milley tábornokot, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét: meg tudja-e akadályozni, hogy „egy mentálisan instabil elnök” atomtámadást indítson. Milley a maga részéről összehívta a vezérkari főtiszteket, hogy emlékeztesse őket arra: csak akkor engedelmeskedjenek a parancsnak, ha azt személyesen ő mondja ki. Ahogy fogalmazott,
nem számít, mit mondanak nektek, cselekedjetek a protokoll szerint. És ennek a protokollnak én is része vagyok.
Valójában azonban sem Pelosi, sem Milley nem rendelkezett semminemű törvényes felhatalmazással arra, hogy megakadályozza Trumpot abban, hogy atomfegyvert használjon. Az elnök atomcsapás elrendelésére vonatkozó hatáskörének egyetlen korlátja az, hogy a fegyveres erők tagjai kötelesek megtagadni egy hadijogot sértő parancs végrehajtását. A tiszteknek többek között vissza kell utasítaniuk egy olyan nukleáris csapás végrehajtását, amely nem szükséges az ellenség minél gyorsabb és hatékonyabb legyőzéséhez, vagy amely a katonai célhoz képest aránytalan veszteségeket okozna a polgári lakosság körében.
A választások előtt Joe Biden elnöknek szigorú törvényi eljárást kellene bevezetnie annak megakadályozására, hogy bármely elnök illegálisan adjon ki nukleáris indítási parancsot.
Első lépésként Bidennek törvényt kellene hoznia, hogy az Egyesült Államok csak szélsőséges esetben vethetne be nukleáris fegyvereket, vagyis ha nincs más alternatíva a létfontosságú katonai célok elérésére. Ez kizárná, hogy a nukleáris fegyvereket az ellenség kényszerítésére vagy megfélemlítésére használják. Az elnök azt is kijelenthetné, hogy Hirosima és Nagaszaki amerikai bombázása sértené a mai hadijogot, és soha többé nem fordulhat elő.
(Borítókép: Donald Trump 2024. április 26-án New York-ban. Fotó: Jeenah Moon-Pool / Getty Images)