A Hamász Izrael elleni támadása és az arra adott izraeli válasz katasztrófát jelentett a civilek számára. Október 7-i mészárlásában a Hamász fegyvertelen izraeli civileket, köztük nőket, gyerekeket és időseket támadott meg, közel 1200 embert ölt meg, és mintegy 240 túszt ejtett. Izrael ezt követő gázai légi és szárazföldi hadjárata 2024 márciusáig több mint 30 ezer ember halálát okozta, akiknek becslések szerint kétharmada nő és gyermek volt.
Az izraeli offenzíva miatt mintegy kétmillió embert – Gáza lakosságának több mint 85 százalékát – kellett kitelepíteni, több mint egymillió embert fenyegetett az éhínség, és mintegy 150 ezer polgári épületet rongáltak meg vagy romboltak le. Ma már egyetlen működőképes kórház sem maradt Gáza északi részén. A Hamász élő pajzsként használja a polgári lakosságot és infrastruktúrát, és ezekben vagy az alattuk húzódó alagutakban tevékenykedik – a nemzetközi jog szerint azonban az ilyen épületek nem lehetnek katonai célpontok.
A nemzetközi humanitárius jog, más néven a háborús jog vagy hadijog a civileket hivatott megkímélni a konfliktusok legsúlyosabb csapásaitól. E joganyag célja mindig is egyértelmű volt: a harcokban részt nem vevő civilek megérdemlik, hogy megvédjék őket, és hogy akadálytalanul hozzáférjenek a humanitárius segélyhez. Az Izrael és a Hamász közötti háborúban azonban a jog kudarcot vallott. A Hamász továbbra sem engedte szabadon túszait, valamint iskolákat, kórházakat és más polgári épületeket használ infrastruktúrája védelmére, miközben Izrael teljes körű háborút folytat a sűrűn lakott területeken, és lassítja a segélyek eljutását a rászorulóknak – írja a Foreign Affairs hasábjain Oona H. Hathaway, a Yale Egyetem Nemzetközi jogi tanszékének professzora.
A második világháború alatt több mint 30 millió civil halt meg. Ezután vált világossá, hogy új és erősebb szabályokra van szükség a háborúk szabályozásához. 1949-ben a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által összehívott nemzetközi konferenciák sorozata létrehozta a négy genfi egyezményt, amelyek célja a legbrutálisabb háborús erőszak megelőzése volt. Bár Grotius mindössze három tilalmat tett az államoknak a háborúban való eligazodásra, a genfi egyezmények és később a három kiegészítő jegyzőkönyv több száz oldalt töltöttek meg, szinte minden forgatókönyvre vonatkozó konkrét szabályokkal. Az új törvények szabályozták a sebesült és beteg katonákkal, a hadifoglyokkal és a polgári lakossággal kapcsolatos esetek kezelését.
A második világháború vége óta az államok közötti háborúk száma jelentősen csökkent, viszont a nem állami fegyveres csoportok részvételével zajló konfliktusok száma megnőtt. A genfi egyezmények ez utóbbiakról keveset mondanak. Csak egy cikkely, a 3. vonatkozik kifejezetten a nem állami csoportokkal folytatott háborúkra. Kiderült, hogy a civilek védelme a háborúkban sokkal nehezebb, ha az egyik harcoló fél nem állami szereplő. A nem állami csoportokhoz tartozó harcosok általában nem viselnek egyenruhát. Bár tagjaik csoportosulhatnak laktanyákban és szerveződhetnek hierarchikusan, általában olyan helyszíneken tevékenykednek, ahol civilek is jelen vannak. Ennek eredményeként rendkívül nehéz megkülönböztetni őket a valódi civilektől.
A Hamász egyszerre nem állami szereplő és de facto kormányzó hatóság Gázában. Nehéz eldönteni, hogy ki a Hamász harcosa és ki nem, különösen a levegőből. Az izraeli erők gyakran nem tudnak különbséget tenni a civilek és a terroristák között – mint például 2023 decemberében, amikor az izraeli csapatok lelőttek három izraeli túszt, akik fehér zászlót lobogtattak.
És még akkor is, amikor az izraeli erők minden lehetséges erőfeszítést megtettek a harcosok és a civilek megkülönböztetésére, az egyik célba vétele a másik megölése nélkül szinte lehetetlennek bizonyult.
Tekintettel Gáza rendkívüli népsűrűségére, szinte minden katonai célpont olyan épületekben, azok közelében, felett vagy alatt van, amelyekben nagyszámú civil él vagy dolgozik.
Gázában kevés olyan eszköz vagy építmény van, amelyet Izrael nem tekint kettős felhasználásúnak. Izrael súlyosbította a gázai humanitárius válságot azáltal, hogy emiatt a határon visszatartotta az oxigénpalackokat és sátoroszlopokat. Eközben a kórházakat, iskolákat, lakóházakat és az imahelyeket legitim katonai célpontként kezeli, ha a Hamász katonai célokra használta őket. Izrael azt állítja, hogy a Hamász ismeri a háborús törvényeket, és úgy igyekezett megvédeni katonai infrastruktúráját, hogy tevékenységét civil célpontok, például kórházak alatt folytatta, amelyeket a törvény megvéd a támadástól. Izrael ezt hangsúlyozta a Nemzetközi Bíróság előtt, amikor védekezett Dél-Afrika azon állításával szemben, hogy népirtást követ el Gázában.
Izrael azon döntése, hogy a hagyományosan támadástól védett helyszíneket legitim célpontként kezeli, komoly szenvedést jelentett a gázai civilek számára. A kórházak és iskolák, ahol a háború miatt kitelepítettek menedéket kerestek, nagyszabású támadások célpontjai lettek, amelyekben ezrek haltak meg. A problémát súlyosbítja, hogy Izrael kiterjeszti az arányosság fogalmát. Ahogy Eylon Levy, az izraeli kormány szóvivője a BBC-nek elmondta, az arányosság Izrael szerint azt jelenti, hogy egy adott csapás járulékos kárainak arányban kell állniuk a várható katonai előnnyel.
És a várható katonai előny itt a zsidók ellen a holokauszt óta a legnagyobb mészárlást elkövető terrorszervezet megsemmisítése
– fogalmazott.
A nemzetközi jog szerint az arányosság elve nem támogatja az adott támadást, ha a polgári veszteség „túlzott mértékű” ahhoz a „közvetlen katonai előnyhöz” képest, amelyet a támadással el kívánnak érni. A polgári lakosságot ért károkat a vélt egzisztenciális fenyegetéssel szembeállítva Izrael gyakorlatilag bármilyen csapást igazolhat azzal, hogy az megfelel az arányosság követelményeinek;
AZ ÁLLÍTÓLAGOS ELŐNYÖK MINDIG MEGHALADJÁK A KÖLTSÉGEKET.
Nem meglepő, hogy ez a megközelítés egy olyan háborúhoz vezetett, amelyben a fegyveres erők részéről kevés az önkorlátozás. Ukrajnában is voltak barbár támadások civilek ellen. Statáriális kivégzések és kínzások vannak az oroszok számláján – Bucsában és másutt. Mariupolt mindenféle célpont-meghatározás nélkül bombázták, és közben a város egészségügyi létesítményeinek 77 százalékát megrongálták. A háborúban az ukrán energiahálózat elleni támadások miatt civilek milliói maradtak áram, víz és fűtés nélkül.
Eközben a technológia azzal fenyeget, hogy még jobban elmossák a civilek és a katonák közötti határvonalat. Ukrajnában például ugyanaz az alkalmazás, amelyet az ukránok az adóbevalláshoz használnak, az orosz csapatok követésére is használható. Az „E-Enemy” funkció segítségével az ukránok közléseket, fényképeket és videókat küldhetnek az orosz csapatok mozgásáról. Ez azonban ugyanezeket a civileket támadhatóvá teszi, mivel minden olyan civil, aki az alkalmazást arra használja, hogy figyelmeztesse az ukrán erőket az orosz katonai tevékenységre, „közvetlenül részt vesz a támadásokban” és így jogos célpontnak tekinthető.
Az ukrán adatszerverek katonai és polgári információkat egyaránt tárolnak, ami kettős felhasználású objektumokká teszi a számítógépes hálózatokat és az azokon tárolt információkat. Ukrajna létrehozott egy több mint 400 ezer önkéntesből álló „informatikai hadsereget” is, amely az ukrán védelmi minisztériummal együttműködve kibertámadásokat indít az orosz infrastruktúra ellen. Ezek az ukránok talán nincsenek tisztában azzal, hogy a nemzetközi jog szerint ők maguk is egy fegyveres konfliktus résztvevői lettek.
(Borítókép: Egy család lerombolt otthonuk előtt Gázában 2023. novemberben. Fotó: Ahmad Hasaballah / Getty Images)