Sok esetben nem az álhírek elhitetése, hanem a közvélemény összezavarása és a médiumokba vetett bizalom aláásása a cél. A szereplők együttműködése és az adatokhoz való jobb hozzáférés jelentheti a megoldást.
Nyilván ön is tisztában van vele, hogy a Hawaiin tavaly nyáron pusztító erdőtüzeket az amerikai fegyveres erők által tesztelt titkos időjárási fegyver indította. Hogy amerikai NGO-k terjesztették a dengue lázat Afrikában. Vagy hogy Olena Zelenszka, Ukrajna first ladyje 1,1 millió dolláros bevásárló körútra indult a manhattani Ötödik sugárúton.
Ezek a történetek természetesen mind hamisak. A dezinformáció példái: olyan valótlanságok, amelyek célja a megtévesztés. Az ilyen történeteket egyre kifinomultabb kampányokkal terjesztik világszerte. A mesterséges intelligencia eszközeit és a közösségi médiafiókok bonyolult hálózatait arra használják, hogy meggyőző fotókat, videókat és hanganyagokat készítsenek és osszanak meg, összekeverve a tényeket a fikcióval. Egy olyan évben, amikor a fél világon tartanak választásokat, felerősödnek a félelmek, hogy a technológia lehetetlenné teszi a dezinformáció elleni küzdelmet, és végzetesen aláássa a demokráciát.
A dezinformáció a történelem hajnala óta létezik. Julius Caesar beszámolója a gall háborúkról éppúgy politikai propaganda, mint történelmi elbeszélés. A nyomtatás is újabb hullámot hozott. Az 1640-es évek angol polgárháborúja idején a sajtó ellenőrzése összeomlott, ami komoly aggodalmat vont maga után a „trágár és fiktív röpiratok” miatt – írja elemzésében a The Economist.
Az internet megjelenése még sokkal súlyosabbá tette a problémát. A közösségi médián keresztül alacsony költséggel lehet hamis információkat terjeszteni; a mesterséges intelligencia pedig olcsón előállíthatóvá is teszi azokat. A Zelenszka elleni orosz kampány például egy YouTube-videóval indult, majd afrikai álhíroldalakon keresztül jutott el a szélesebb nyilvánosságba, valamint más oldalak és a közösségi média is felerősítette. Mindennek eredménye a hitelesség megtévesztő látszata.
Az álhíreket terjesztő fiókok a futballról vagy a brit királyi családról szóló posztokkal szereznek követőket, bizalmat építve ki, mielőtt dezinformációt kevernek a valós hírek közé. A dezinformációval kapcsolatos kutatások nagy része általában egy adott témára összpontosít egy adott platformon, egyetlen nyelven. Kiderült azonban, hogy a legtöbb kampány hasonló módon működik. A kínai dezinformációs műveletek által a dél-koreai cégek közel-keleti lejáratására használt technikák például figyelemre méltóan hasonlítanak az orosz eredetű, valótlanságok terjesztésére irányuló európai kampányokhoz.
Számos művelet célja nem feltétlenül az, hogy rávegyék az embereket, hogy egy politikai pártot támogassanak egy másikkal szemben. Néha a cél egyszerűen a közszféra beszennyezése, vagy a bizalmatlanság szítása a médiával, a kormányokkal és az igazság megismerhetőségével szemben. Ilyen például a Hawaii-szigeteken lévő időjárási fegyverekről szóló kínai történetek, vagy Oroszország azon törekvése, hogy több, egymással versengő narratíva népszerűsítésével elrejtse a maláj utasszállító repülőgép lelövésében játszott szerepét.
Mindez aggodalomra ad okot, hogy a technológia a dezinformáció felismerhetetlenné válásával magát a demokráciát is veszélyezteti.
Vannak azonban módszerek a probléma minimalizálására és kezelésére. Biztató, hogy a technológia éppúgy a jó, mint a rossz oldalon is felhasználható. Bár az MI sokkal olcsóbbá teszi a dezinformáció előállítását, segíthet a nyomon követésben és a felderítésben is. Még ha a kampányok egyre kifinomultabbá válnak is, és az egyes terjesztői fiókok csak annyira változtatják a nyelvezetüket, hogy hihetőek legyenek, a mesterséges intelligencia-modellek képesek felismerni a hasonló narratívákat. Más eszközök a hamisított hangfelvételek azonosításával vagy a valódi szívverés jeleinek keresésével képesek kiszűrni a deepfake videókat, amelyeket az emberek homlokának bőrszínében mutatkozó finom eltérések mutatnak.
A jobb koordináció is segíthet. Bizonyos szempontból a helyzet az 1980-as évek éghajlat-tudományához hasonlít, amikor a meteorológusok, az oceanográfusok és a földtudósok ugyan tudták, hogy valami történik, de mindannyian csupán a kép egy részét látták. Csak amikor összefogtak, akkor vált világossá, milyen mértékű az éghajlatváltozás. Hasonlóképpen, a tudományos kutatók, a civil szervezetek, a technológiai cégek, a médiumok és a kormányzati ügynökségek sem tudják egyedül kezelni a dezinformáció problémáját. Összehangoltan megoszthatják az információkat és felismerhetik a mintákat, lehetővé téve a technológiai cégek számára a megtévesztő tartalmak megjelölését, elhallgattatását vagy eltávolítását.
PÉLDÁUL A Facebook anyavállalata, a Meta 2023 végén leállított egy ukrajnai dezinformációs műveletet, miután a Google-tól tippet KAPOTT.
A téma mélyebb megértéséhez azonban az adatokhoz való jobb hozzáférés is szükséges. A mai algoritmusok világában csak a technológiai cégek tudják megmondani, hogy ki mit olvas. Az amerikai jog szerint ezek a cégek nem kötelesek megosztani az adatokat a kutatókkal. Az európai digitális szolgáltatásokról szóló új törvény azonban előírja az adatmegosztást, és ez mintául szolgálhat más országok számára. A titkos információk megosztása miatt aggódó cégek a kutatók számára lehetővé tehetnék, hogy programokat futtassanak le az adatbázisukon, ahelyett, hogy konkrét adatokat küldenének nekik elemzésre.
Az ilyen koordináció egyes országokban könnyebben megvalósítható, mint máshol. Történetesen Tajvant a dezinformációs kampányok kezelésének példaországaként tartják számon. Ebben segít, hogy az ország kicsi, a kormányba vetett bizalom nagy, és egyértelmű az ellenséges külföldi hatalom fenyegetése. Más országok kevesebb erőforrással rendelkeznek és gyengébb az intézményeikbe vetett bizalom. Amerikában a polarizált politika sajnos azt jelenti, hogy a dezinformáció elleni küzdelemre tett összehangolt kísérleteket a jobboldali hangok online elhallgattatására irányuló hatalmas baloldali összeesküvés bizonyítékának állítják be.
A dezinformáció veszélyeit komolyan kell venni, és alaposan meg kell vizsgálni. De ne feledjük, hogy ezek még mindig bizonytalanok.
Egyelőre kevés bizonyíték van arra, hogy a dezinformáció önmagában képes lenne befolyásolni a választások kimenetelét.
Évszázadok óta vannak emberek, akik hamis információkkal házalnak, és vannak emberek, akik hinni akarnak nekik. A társadalmak azonban általában megtalálták a módját, hogy megbirkózzanak ezzel. A dezinformáció ma új, kifinomultabb formát ölthet. Azonban egyelőre még nem jelent elháríthatatlan fenyegetést.
(Borítókép: Beata Zawrzel / NurPhoto / Getty Images)