Instabil a Dél-Kaukázus, azonban a jelenlegi status quóval mindenki többet nyerhet, mint a konfliktusok újbóli kiéleződésével. A két ország hamarosan tárgyalóasztalhoz ül, ahol megállapodhatnak a békéről. Hogy pontosan milyen feltételekkel és mennyi időre, az már más kérdés.
Örményország és Azerbajdzsán megegyezett abban, hogy külügyminiszteri szinten tárgyalnak a két ország közötti békeszerződés megkötéséről. A találkozó helyszíne a kazahsztáni Almati lesz, Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök pedig üdvözölte a döntést.
Tokajev áprilisban látogatott Jerevánba, ami azért is különleges, hiszen az ország – Azerbajdzsánnal együtt és Örményországgal ellentétben – a Türk Államok Szervezetének tagja. A kazah elnök már ekkor is kiemelte a békekötés szükségességét, és jelezte, készen áll arra, hogy az örmény–azeri tárgyalásoknak Kazahsztán adjon otthont.
Mindez az után történt, hogy helyi hírforrások állítják: a magyar kormány egy Örményországnak nyújtandó, 10 millió euró értékű, uniós katonai segélycsomagot vétózott meg.
A Szabad Európa Rádió örményországi felülete EU-s forrásokra hivatkozva úgy fogalmazott, hogy Magyarország hetek óta vétózza a döntést, és követeli, hogy ugyanilyen segélyt nyújtsanak Azerbajdzsánnak is.
Örményország 2012-ben fagyasztotta be diplomáciai kapcsolatait hazánkkal, miután a baltás gyilkost, Ramil Szafarovot Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak, ahol kegyelmet és életjáradékot kapott, valamint nemzeti hősként kezelik.
A hivatalban lévő örmény kormányzat 2022-ben vette föl ismét a diplomáciai kapcsolatot hazánkkal annak ellenére, hogy Magyarország a 2020-as hegyi-karabahi háború kitörése után az elsők között állt ki Azerbajdzsán mellett, majd tavaly szeptemberben nem sikerült konszenzusra jutni a közös EU-s állásfoglalás ügyében, amely elítéli a Hegyi-Karabahba való azeri bevonulást és a potenciális etnikai tisztogatást.
Érdekesség, hogy
a magyar kormány üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára az erdélyi, örmény származású Azbej Tristan,
a Hegyi-Karabah kérdése pedig ebből a szempontból is kritikus, hiszen a 100 ezer örmény keresztény elmenekülése mellett a keleti keresztény örökség egy része is veszélybe került. Tavaly ősszel egyébként a Hungary Helps program keretében Magyarország 40 millió forintos segélyt nyújtott az örmény keresztényeknek.
Kránitz Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója az Indexnek elmondta, a hegyi-karabahi örmény keresztény emlékek pusztulása már 2020-ban megkezdődött. A Susában (örményül: Susi) található Gazancsecoc örmény apostoli katedrális angyalszobrairól a bevonuló azeri katonák leverték az arcokat, megannyi műemléket, középületet, sőt újabban egy történelmi örmény temetőt is elpusztítottak.
Az örmény apostoli egyház történelmi emlékei ennek ellenére nincsenek puszta létükben fenyegetve, hiszen az azeri történelempolitika által hirdetett narratíva szerint az antikvitás óta itt létesült keresztény imahelyek nem az örmény nép, hanem a már letűnt kaukázusi Albánia emlékhelyei, a történelem színpadáról már lesöpört albánokat pedig e narratíva az azeri nép felmenőiként tartja számon, így vitatva el az örményektől és kiáltva ki sajátjának Hegyi-Karabah keresztény múltját.
Örményország az első olyan ország a világtörténelemben, ahol államvallássá tették a kereszténységet.
Az örmény egyház először a konstantinápolyi pátriárka alá tartozott, azonban viszonylag korán, már az V. században különváltak, és a mai napig az önálló örmény apostoli egyházként működnek.
Az 1988-tól 1994-ig tartó első hegyi-karabahi háború után több mint 600 ezer azerinek kellett elhagynia szülőföldjét, Azerbajdzsán területén pedig de facto megalakult az örmény vezetésű Hegyi-Karabah Köztársaság (amelyet egyébként Örményország sem ismert el hivatalosan). 2020-ra azonban megváltoztak az erőviszonyok, és Azerbajdzsán 44 napos háború során előbb elszigetelte, majd 2023-ban egy villámakcióval bevonult Hegyi-Karabahba.
Ennek következtében az egyébként is gazdasági válság által sújtott Örményországnak közel 100 ezer menekültet kell ellátnia, Nikol Pasinján miniszterelnök pedig az egyértelmű azeri fölényt beismerve kijelentette, hogy nyitott a béketárgyalásokra, amelyek előkészítésére Almatiban kerülhet sor.
A tét azonban hosszabb távon lehet, hogy nem is a konkrét határvonal, hanem Örményország léte.
A várható fejleményekről Kránitz Péter mellett Seremet Sándort is kérdeztük, aki a Neumann János Egyetem Eurázsia Központja mellett a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.
A szakértők elmondása szerint nem ez lesz a külügyminiszterek első találkozója a 2023. szeptemberi harci cselekmények óta, Genfben, Teheránban és Berlinben tárgyalóasztalhoz ültek, és Szkopjéban is találkoztak. Elmondásuk szerint az is elképzelhető, hogy végül az Almatiban tartandó megbeszélést is elnapolják.
A kérdésre válaszolva Kránitz Péter és Seremet Sándor sem számít áttörésre az Almatiban tartandó tárgyalásokon. Úgy vélik, hogy csak a korábban már megszületett megállapodásokat fogják ceremoniális formában megerősíteni, tehát a falvak átadását, a bakui COP29 konferencia örményországi támogatását, a kétoldalú tárgyalások és a határmegállapító bizottságok rendszeres ülésezésére, valamint a további fogolycserére vonatkozó elkötelezettségüket.
Ez a tárgyalás mindkét fél, de különösen Örményország részéről egy gesztus Kazahsztán és Tokajev elnök felé, aki így a regionális középhatalom béketeremtő vezetőjének színében tetszeleghet.
Azerbajdzsánnak ugyanis addig nem érdeke lezárni a konfliktust, amíg újabb és újabb követelésekkel élhet, és hétről hétre egyre erősebb alkupozícióba kerül.
Emellett Kazahsztán megújulóenergia-termelését is exportra szánja, amit nagy valószínűséggel Azerbajdzsánon keresztül tud majd megtenni az úgynevezett Middle Green Corridor által, amely a korábban Azerbajdzsán, Grúzia, Románia és Magyarország között kötött megállapodás keretében megvalósuló fekete-tengeri energiavezetékre kapcsolódna rá.
Mindkét szakértő egyetért abban, hogy jelenleg Törökországnak nem áll érdekében konfliktusba keveredni Oroszországgal és Iránnal Örményországért, és Azerbajdzsán is túl sokat kockáztatna egy totális háborúval.
Kránitz Péter viszont elmondta, hogy az azeri revizionizmus beteljesülésével Azerbajdzsánban a központi identitáspolitika most egy új nemzeti mobilizációs eszközhöz nyúlt, s a karhatalom az úgynevezett „nyugat-azerbajdzsáni” területek visszaszerzését tűzte burkolt formában zászlajára,
ami immár Örményország legitim és szuverén területei ellen irányul.
Seremet Sándor úgy véli, hogy a Dél-Kaukázus a globális kereskedelem szempontjából kulcsfontosságú régió, amelynek biztonságpolitikai értelemben vett stabilitása kritikusan fontos. Itt halad át a Középső Folyosó révén a kelet–nyugati és az INSTC által az észak–déli irányú kereskedelem is.
Ezért a gazdasági racionalitást szem előtt tartva egy nacionalizmusok fűtötte konfliktus bár esélyes, de nagyon nemkívánatos, és ennek egyik legnagyobb vesztese pont Baku lehet, amely jelenleg mindkét szállítási irány keresztezési pontja.
Nahicseván és Azerbajdzsán összekötése a zangerúri folyosó által sokkal valószínűbbnek tűnik, mint Örményország felmorzsolása,
de ehhez is Iránnal kell majd konfrontálódni vagy vállalni, hogy a szűk sáv nem messze az iráni határtól folyamatos kockázatnak lesz kitéve. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a további konfrontáció helyett még a jelenlegi labilis status quo is jelentősen jobb opció nagyjából minden érintett fél számára.
(Borítókép: D iákok a katonai trófeaparkban, ahol az örmény hadseregtől a karabahi háborúban zsákmányolt fegyverek és páncélozott járművek egy részét állították ki az azerbajdzsáni Bakuban 2023. szeptember 26-án. Fotó: Ozkan Bilgin / Anadolu Agency / Getty Images)