A tiltakozóknak számos aggályuk volt, de a legfontosabb ezek közül az Európai Bizottság által 2019-ben elindított európai zöldmegállapodás volt, egy olyan szakpolitikai kezdeményezéscsomag, amely a növényvédő szerek használatának újabb korlátozását, a belső égésű motorok betiltását és a biológiai sokféleség védelmét tartalmazta – mindezek az intézkedések a gazdák számára költségekkel jártak.

Sok gazdálkodó a megélhetését fenyegető veszélynek tekintette azt is, hogy a mezőgazdasági ágazatnak szigorúbb követelményeket kell támasztania az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. A júniusra tervezett uniós parlamenti választások miatt a tiltakozások sok politikust elbizonytalanítottak, és néhány tervezett jogszabályi változtatás visszavonásához vezettek.

A tüntetések azonban nem csak a gazdák elégedetlenségét jelentették. Egy mélyebb probléma az Európa vidéki területei és a városok közötti szakadék növekedésének megnyilvánulásai voltak. Ez a szakadék folyamatosan szélesedik, ahogy az elégedetlenség növekszik a vidéki közösségekben, amelyek Európa lakosságának negyedét teszik ki – írja elemzésében a Foreign Affairs. 

A tudósok részletesen dokumentálták azokat a gazdasági tényezőket, amelyek a vidéki területek városoktól való eltávolodását elősegítik. Ezek közé tartoznak a régóta fennálló gazdasági egyenlőtlenségek, amelyeket a rosszul átgondolt vagy rosszul végrehajtott szakpolitikák súlyosbítanak, amelyek miatt a vidéki lakosok gyakran úgy érzik, hogy figyelmen kívül hagyják, vagy nem tisztelik őket.

A globalizáció átformálta az emberek munkájának földrajzi elhelyezkedését, és a városok elszívták a fiatal tehetségeket és a munkaerőt a vidéki területekről, ami a vidéki társadalmak elsorvadásához és elöregedéséhez vezetett. Ennek eredményeként az elmúlt évtizedben a vidéki és a városi területek közötti jövedelmi és foglalkoztatási szakadék tovább nőtt. Az alacsonyabb jövedelmi szint és a foglalkoztatási lehetőségek hiánya fokozta a vidéki elégedetlenséget. A közelmúltbeli európai megélhetési válság, amelynek következtében számos alapvető cikk, köztük az élelmiszerek és az üzemanyag ára emelkedett, tovább mélyítette ezeket a tartósan fennálló egyenlőtlenségeket.

A politikusok és az elitek azonban kevésbé figyeltek fel az európai vidéki és városi lakosság közötti növekvő politikai és kulturális szakadékra. Sok vidéki nem érzi úgy, hogy kormánya felismeri az igényeit, vagy hogy törődne velük. Ez a növekvő „elismerési szakadék” súlyos következményekkel járhat. Elégedetlenséget szít a vidéki emberek körében, gyengíti a társadalmi kohéziót, és termékeny talajt biztosít a szélsőjobboldali populizmus térnyerésének egy olyan népesség körében, amely már eleve hajlamos a hagyományosabb és konzervatívabb értékeket vallani.

Hasonló szakadék figyelhető meg az Egyesült Államokban, ahol a városi és vidéki lakosság közötti feszültségek hozzájárulnak a politikai és kulturális polarizációhoz olyan kérdésekben, mint az abortusz, az azonos neműek házassága és a Donald Trump elnökjelöltről alkotott nézetek. A társadalmi kohéziónak ez az erodálódása kritikus kihívást jelent számos nyugati demokrácia stabilitására nézve, és ha nem foglalkoznak vele, akkor csak még veszélyesebbé válik.

Az elismerési szakadék

Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért által nemrégiben végzett kutatásból kiderült, hogy az EU vidéki lakosai városi társaiknál nagyobb valószínűséggel gondolják úgy, hogy a kormány igazságtalanul jár el velük szemben, nem vesz tudomást a hozzájuk hasonló emberekről, vagy kevésbé gondoskodik róluk, és az ország más részeihez képest kevésbé törődik a területükön élőkkel.

Például a vidéki lakosok 51 százaléka érzékeli a közösségükkel szembeni tiszteletlenséget, míg a városiaknak csak 42 százaléka. A vidéken élők 65 százaléka úgy véli, hogy a kormány nem tiszteli a hozzájuk hasonló embereket, míg a városokban élők 58 százaléka gondolja ezt. Ezek a különbségek a vidéken és a városokban élők között még akkor is fennállnak, ha figyelembe veszik az egyéb szociodemográfiai jellemzők széles körét, beleértve az életkort, a nemet, a foglalkoztatási státuszt és a jövedelmet.

A vidéki közösségek Európa számos részén régóta szenvednek a nemzeti politikák miatt, amelyek okán a vidék számos része rossz infrastruktúrával és az alapvető közszolgáltatásokhoz, például az egészségügyi ellátáshoz és a tömegközlekedéshez való korlátozott hozzáféréssel küzd. A vidéki közösségek lakói azonban egyre inkább úgy tekintik ezt az alulfinanszírozottságot, hogy az nem egyszerűen a politika kudarca, hanem annak jele, hogy kevésbé értékelik őket, ami csak tovább mélyíti a marginalizálódás érzését.

Ezek azok a kulturális tényezők, amelyeket az elemzők gyakran figyelmen kívül hagynak, és amelyek táplálják a polarizációt. Ezek a gazdasági tényezőkön, például a jövedelmi szintek közötti különbségeken túl is léteznek. Például a városi lakosságot látszólag előnyben részesítő politikák, vagy az elektromos járművek támogatása feldühíti a vidéki lakosokat, akik az ilyen segélyeket annak bizonyítékaként tekintik, hogy a kormány a nagyvárosi agglomerációkban élő gazdagabb embereknek kedvez.

Azok a politikák pedig, amelyek a személygépkocsik használatának visszaszorításával próbálják csökkenteni a közlekedési kibocsátásokat, nem veszik figyelembe a városi központokon kívüli életképes közlekedési alternatívák hiányát. A vidéki közösségek úgy látják, hogy az ilyen politikák felelősek azért, hogy a nemzeti és európai hierarchiában megerősítik a lakosság tehetősebb rétegeinek kiváltságait, és hogy ez egyfajta mércéje annak, hogy kinek a szükségletei és szenvedései számítanak a legtöbbet, ki érdemli meg legjobban a figyelmet és a gondoskodást.

Ezen túlmenően a vidéki területeken élők a politikai döntéshozatalt felülről lefelé irányuló gyakorlatnak tekintik, amely nem teszi lehetővé az abba való beleszólásukat. Például bár a kormányoknak fontos célként kellene kitűzniük a digitális összeköttetés bővítését, meg kellene érteniük, hogy a vidéki területeken más megoldásokra lehet szükség, mint a városokban; a műholdas széles sávú internet egyes távoli vidékek számára megfelelőbb lehet, mint a vezetékes széles sávú infrastruktúra. Gondoljunk csak a vidéki és városi területek internetkapcsolatainak sebessége és minősége közötti óriási különbségekre!

A 2022-es adatok szerint például Franciaországban a városi területeken a vezetékes hálózatok átlagos széles sávú sebessége 219,07 megabájt/másodperc volt. A vidéki területeken ennek alig több mint fele, 128,6 megabájt/másodperc volt. Talán még ennél is aggasztóbb az a tény, hogy ezek az egyenlőtlenségek az idő múlásával egyre nagyobbnak tűnnek. Az uniós tagállamok túlnyomó többségében a vezetékes széles sávú hálózat sebességkülönbsége a vidéki és a városi területek között 2019 és 2022 között nőtt, egyes esetekben több mint kétszeresére. Ezek az egyenlőtlenségek és az ezek hátterében álló szakpolitikák tovább keserítik a vidéki lakosságot, és szítják a politikai elégedetlenséget.

Nem lesz könnyű helyreállítani a vidéki közösségek bizalmát, és kezelni az elhanyagoltsággal kapcsolatos megítélésüket. Az erre irányuló tartós erőfeszítések potenciális előnyei azonban sokrétűek. A régiók közötti kiegyensúlyozott fejlődés növelheti az általános gazdasági jólétet. A célzott munkaerőpiaci kezdeményezések segíthetnek a nemek közötti egyenlőség javításában, ellensúlyozhatják az elöregedő népesség gazdasági hatását, növelhetik a foglalkoztatási szintet és csökkenthetik a munkaerőhiányt. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása nemcsak a vidéki lakosok logisztikai igényeinek kielégítését segíti elő, hanem azt is, hogy a vidéki lakosok úgy érezzék, jobban elismeri őket az állam és a városokban élő polgártársaik. A legfontosabb, hogy a vidék és a város közötti szakadék érdemi áthidalása segít csökkenteni a Nyugat számos társadalmát sújtó feszültségeket – írják a szerzők. 

(Borítókép: Traktorok vonulnak Zaragoza utcáin egy tüntetésen 2024. április 27-én. Fotó: Nano Calvo / VW Pics / Getty Images)