Több mint 40 napig – április 19. és június 1. között – tartott a választás Indiában. Ebben az időben több mint 640 millió ember adta le szavazatát a parlamenti választásokon. A várakozásoknak megfelelően Narendra Modi miniszterelnök szövetsége aratott győzelmet és kapott felhatalmazást programjának folytatására annak ellenére, hogy pártja a vártnál erősebb ellenzékkel szemben mandátumokat vesztett.
Az indiai választási bizottság hivatalos eredményei szerint a Modi vezette Nemzeti Demokratikus Szövetség 294 mandátumot szerzett, ami több, mint a többséghez szükséges 272 mandátum, de jóval kevesebb, mint amire számítottak.
A hindu nacionalista Bharatiya Janata Párt (BJP) 2014-es hatalomra kerülése óta először fordult elő, hogy nem szerzett többséget a saját erejéből, hiszen csupán 240 mandátumot kapott – jóval kevesebbet, mint a 2019-es választásokon elért rekordot jelentő 303.
Modi legfőbb szövetségesei a Telugu Desam Párt a déli Andhra Pradesh államban 16 mandátummal és a Janata Dal (Egyesült) párt, amely 12 mandátumot szerzett a keleti Bihar államban. Rajtuk kívül a Shiv Sena hét mandátummal és a Lok Janshakti öt mandátummal a két másik meghatározó szövetséges.
A legfőbb ellenzéki erőnek, a Kongresszus pártnak 99 mandátum jutott, és ez komoly erősödést jelez a 2019-es választásokon elért 52 mandátumhoz képest. A legfontosabb szövetségesei közül a Samajwadi Párt 37 mandátumot gyűjtött be Uttar Pradesh állam északi részén, ami jelentős fordulatot jelentett a BJP számára; az All India Trinamool Congressnek 29 mandátuma van Nyugat-Bengál államban; a Dravida Munnetra Kazhagam pedig 22 mandátumot kapott a déli Tamil Nadu államban. Az ellenzéki INDIA koalíciónak így összesen 232 mandátuma van a parlamentben.
Összesen 42 párt jutott be a parlamentbe, és ezek 543 mandátumon osztoznak.
Modi győzelme a hinduk egyik legszentebb városának számító Varanasziban, saját székhelyén visszafogott volt, a legutóbbi, hiszen a 2019-es általános választásokon elért közel 500 ezer szavazatról alig több mint 150 ezerre csökkent a győzelmi különbsége.
„A mai győzelem a világ legnagyobb demokráciájának győzelme” – jelentette ki Modi a pártja székházában összegyűlt tömeg előtt, mondván, hogy az indiai választók „mérhetetlen bizalmat mutattak” mind pártja, mind a Nemzeti Demokratikus Szövetség koalíciója iránt.
Ugyanakkor egyértelmű, hogy Modinak szüksége lesz a koalíciójában részt vevő többi párt támogatására, ami súlyos csapás a 73 éves politikusnak, hiszen igazából földcsuszamlásszerű győzelemre számított. A kampány során Modi nem titkolta reményét, hogy pártja valószínűleg 370-400 mandátumot fog kapni, szövetségesei pedig további harmincat.
Azt is mondhatjuk, hogy az indiai választók egyértelműen jelezték, hogy a munkahelyek és a gazdasági törekvések számítanak, szemben a retorikával és az ideológiai célokkal.
Egyértelmű, hogy Modi veszített tekintélyéből, hiszen ezután nagymértékben függ majd szövetségesei jóindulatától, akik így az indiai belpolitika meghatározó szereplőivé válhatnak, és várhatóan a kormányalakítás során is kemény tárgyalásokra kényszeríthetik a miniszterelnököt.
A BJP támogatottságának meglepő visszaesésével szemben a kihívók azt állították, hogy ők is egyfajta győzelmet arattak, a fő ellenzéki Kongresszus párt szerint a választás „erkölcsi és politikai veszteség” volt Modi számára. „Ez a nyilvánosság győzelme és a demokrácia győzelme” – fogalmazta meg véleményét Mallikarjun Kharge, a Kongresszus párt elnöke az újságíróknak.
A kudarc ellenére Modi ígéretet tett arra, hogy beváltja választási ígéretét, miszerint India gazdaságát a világ harmadik legnagyobbjává teszi a jelenlegi ötödik helyről. Folytatni szeretné eddigi programját, aminek keretében növelni akarja India védelmi iparát, további munkahelyeket akar teremteni a fiataloknak, egyúttal növelve az exportot és segítve a gazdákat.
Ez az ország a nagy döntések új fejezetét fogja látni. Ez Modi garanciája
– jelentette ki a kormányfő, szerényen egyes szám harmadik személyben beszélve magáról.
Várhatóan az elmúlt 10 évben általa kezdeményezett hindu nacionalista politika is marad. A Fitch hitelminősítő szerint Modi szövetségének gyengülése kihívást jelenthet a kormány reformprogramjának ambiciózusabb elemei számára. Persze a szűkebb parlamenti többség ellenére is arra kell számítani, hogy a politika széles körű folytonossága fennmarad, a kormány továbbra is a beruházási ösztönzésre, az üzleti élet megkönnyítésére irányuló intézkedésekre és a fokozatos költségvetési konszolidációra fog összpontosítani.
Reálisan értékelve az eredményeket és figyelembe véve a csökkent parlamenti többséget is, a szükséges reformok teljes mértékben megvalósíthatók. A fenntartható növekedés gyorsított ütemű megvalósítása tovább erősítheti a kormányt az elkövetkező években.
Mindössze másodszor fordult elő az ország történelmében, hogy egy indiai vezető harmadik ciklusra is megtartotta a hatalmat Dzsavaharlal Nehru, az ország első miniszterelnöke után. Modi hatalomra kerülése előtt Indiában 30 éven át koalíciós kormányok váltották egymást.
A hatalmon töltött 10 éve alatt Modi átalakította India politikai tájképét, a hindu nacionalizmust, amely korábban egy peremideológia volt Indiában, a főáramba emelte, miközben az ország mélyen megosztottá vált.
Támogatói úgy tekintenek rá, mint egy saját maga által teremtett, erős vezetőre, aki javított India helyzetén a világban. Kritikusai és ellenfelei szerint hindupárti politikája intoleranciát szült, miközben a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága egyre egyenlőtlenebbé vált.
Rahul Gandhi, az ellenzéki Kongresszus párt fő arca szerint a választási számok az emberek üzenetének tekinthetőek. „Az ország legszegényebbjei megvédték India alkotmányát” – nyilatkozta egy sajtótájékoztatón.
Modi népszerűsége első két hivatali ciklusa alatt meghaladta pártja népszerűségét, és a parlamenti választást inkább egy elnöki stílusú kampányhoz tette hasonlóvá, a BJP pedig a sikeres Modi márkájára támaszkodott.
A kritikusok szerint Modi kormányzása alatt az indiai demokrácia egyre nagyobb nyomás alá került a politikai ellenfelek megfékezésére, a független média kiszorítására és az ellenvélemény elfojtására alkalmazott erőskezű taktikák miatt. A kormány visszautasította ezeket a vádakat, és azt állítja, hogy Indiában virágzik a demokrácia.
Az utóbbi időben a gazdasági elégedetlenség is egyre inkább érezhetővé vált. Miközben a tőzsdék rekordmagasságba értek, a fiatalok munkanélkülisége megugrott, és az indiaiaknak csak egy kis része profitált igazán a fellendülésből.
Amikor április közepén megkezdődtek a választások, a magabiztos BJP kezdetben a „Modi-garanciákra” összpontosította kampányát, kiemelve a gazdasági és jóléti intézkedéseket és az elért eredményeket, amelyek pártja szerint csökkentették a szegénységet. Modival az élen „India 2047-re fejlett nemzetté válik” – ismételgette az egymást követő gyűléseken.
A kampány azonban egyre harsányabb lett, mert Modi felerősítette a polarizáló retorikát, amellyel a lakosság 14 százalékát kitevő muszlimokat célozta meg, és ezzel a taktikával a többségi hindu szavazókat akarta feltüzelni.
Az ellenzéki INDIA szövetség a hindu nacionalista politikája miatt támadta Modit, és a munkanélküliség, az infláció és az egyenlőtlenség kérdéseivel kampányolt. Mint látjuk, nem is eredménytelenül, hiszen ezek a kérdések visszhangot keltettek a társadalomban, és rombolták Modi tekintélyét, amely érzékelhető számú mandátum elvesztéséhez vezetett.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.
(Borítókép: Narendra Modi indiai miniszterelnök 2024. május 14-én Varanasiban. Fotó: Niharika Kulkarni / AFP)