Az aktuális közéleti témákban is gyakran felszólaló történészprofesszor-publicista hosszú interjúja a The Kyiv Independent oldalán jelent meg (a beszélgetésre valójában még május közepén került sor, amikor Garton Ash a nyugat-ukrajnai Lvivben járt egy konferencián).

Timothy Garton Ash-t az interjúban többek közt arról is megkérdezték: „Egyes országokat, például Magyarországot azzal vádolják, hogy visszalép a demokráciától, és barátságosabbá válik az olyan autoriter rezsimekkel szemben, mint Oroszország és Kína.” A történész erre azt mondta: nem szereti ezt a visszalépés kifejezését, mert azt sugallja, hogy „van egy egyenes vonal, egy lineáris fejlődés, és vagy előre, vagy hátrafelé haladunk egy vonal mentén”.  

Nem ez történik. Orbán Viktor más irányba megy. Orbán azt mutatja meg, hogy létrejöhet egy hibrid rezsim, amely már nem igazi demokrácia, hanem egy választási önkényuralmi rendszer, amely a Nyugat, Kína, Oroszország és más nagyhatalmak közötti hintapolitikát folytat, miközben az EU teljes jogú tagállama. És ez rendkívül aggasztó

– fogalmazott Timothy Garton Ash a kérdésre válaszolva. 

Hozzátette, hogy ugyanezt teszi Alekszandar Vucsics elnök Szerbiában, és hasonló irányt vett Törökország, India és több másik ország is. 

Ezt el kell fogadnunk, és meg kell találnunk a módját, hogy ezt kezeljük. Amit nem szabad elfogadnunk, az az, hogy ez az EU egyik teljes jogú tagállamán  belül lehetséges

– fűzte hozzá a történész.

Európa érdeke az, hogy Ukrajna nyerje a háborút – mondta 

Az oxfordi professzor ezenkívül arról is beszélt még az interjúban, hogy 

• a második világháború óta Európában zajló legnagyobb konvencionális háború megkövetelte, hogy a nyugati vezetők felhagyjanak a békeidős gondolkodásmóddal, határozottan lépjenek fel az agresszió megállítása érdekében,
• megjegyezte, hogy az invázió kezdete előtt szerinte tisztán lehetett látni a figyelmeztető jeleket, de sokan nagyon későn vették a jelet,
• szerinte Európa és a világ többi része még mindig nem fogta fel, hogy érdekükben áll Ukrajna győzelme,
• azzal kapcsolatban, hogy az ukrán győzelem mit jelenthet a gyakorlatban, azt mondta: „olyan helyzetnek kell lennie, amelyben az ukránok többsége úgy érzi, hogy ez győzelem, az oroszok és a világ többi része pedig úgy érzi, hogy ez orosz vereség”,
• ezzel kapcsolatban figyelmeztetett arra is, hogy egy tavaly őszi oxfordi kutatás – amelyet az Európai Külkapcsolatok Tanácsával (ECFR) közösen végeztek – kimutatta, hogy az olyan nem-európai nagyhatalmak, mint Kína, India, Törökország, Indonézia, Dél-Korea, Szaúd-Arábia, a Dél-afrikai Köztársaság vagy Brazília elhiszik azt az orosz narratívát, miszerint Oroszország nem Ukrajnával, hanem a Nyugattal vívja ezt a háborút. „Mi gondolhatjuk azt, hogy Ukrajna vesztett. A világ többi része azt fogja gondolni, hogy a Nyugat vesztett, és Európa vesztett” – fogalmazott, 
• ha a Nyugat csak annyit ér el, hogy Ukrajna talpon marad a háborúban, akkor az szerinte vereségként lesz értelmezhető, 
• megjegyezte, hogy szerinte a nyugati vezetők közül az észt Kaja Kallas, a cseh Petr Pavel vagy a dán Mette Frederiksen, vagy Boris Johnson óta a brit kormányfők is „nagyon jó politikát” folytatnak azzal kapcsolatban, hogy Ukrajnát támogatják. Több fontos központban, például Berlinben vagy Washingtonban félnek az eszkalációtól, és nem realizálták azt, hogy a háborús időben „bátrabbnak kell lenned, határozottabban és gyorsabban kell cselekedned és beszélned”, mint békeidőben,
• szóba került az az eshetőség is, hogy Oroszország megállna-e egy ukrajnai győzelem után. Mint mondta, Putyin „valószínűleg nem fogja közvetlenül megtámadni Észtországot, de Moldovát jelentősen fenyegetné. Tehát ez egy európai biztonsági kérdés”. Továbbá megjegyezte azt is, hogy ha Putyin győz Ukrajnában, az esetleg az orosz elnök közeli szövetségesét, Hszi Csin-ping kínai elnököt is arra bátoríthatja, hogy tegyen egy kísérletet Tajvan lerohanására, 
•  a kérdésre, hogy lehet-e „tartós béke” Oroszország és Ukrajna között, Timothy Garton Ash azt mondta: szerinte legfeljebb azt lehet garantálni, hogy Ukrajnának ne kelljen szembenéznie egy újabb orosz agresszióval hónapokon vagy éveken belül. „Végső soron a NATO adhat választ erre a kérdésre” – mondta, hozzátéve: a katonai szövetség egy olyan határ, amelyet Oroszország sem merne átlépni,
• szerinte Európa egyfajta „hübriszben” élt az utóbbi évtizedekben, különösen a 2000-es évek elején, ami szintén hozzájárult az orosz invázió megtörténtéhez. „Meggyőztük magunkat arról, hogy a történelem egyszerűen a mi utunkat járja, elkerülhetetlenül a demokrácia, a szabadság irányába. Önelégültek lettünk. Túlságosan magabiztosak lettünk, a gazdasági modellünkben is.” Szerinte 2008-ban jött el a fordulat a gazdasági világválsággal és Oroszország Grúzia elleni agressziójával, 
• Putyin Oroszországának történetében viszont 2014-et tartja egy olyan fordulópontnak, ahol a Nyugat kudarcot vallott.  „ha akkoriban sokkal határozottabb választ adtunk volna, sokkal erősebb szankciókat vezettünk volna be Oroszországgal szemben, csökkentettük volna az Oroszországtól való energiafüggőségünket ahelyett, hogy növeljük azt [...], sokkal egyértelműbb üzenetet küldtünk volna Putyinnak... Soha nem lehet tudni, hogy mi történt volna, de elképzelhető, hogy talán nem lennénk abban a zűrzavarban, amelyben most vagyunk”,
• szerinte az ukrán nemzetállam létrejötte egy több mint százéves folyamat, amely napjainkban zárult le. A legfontosabb mérföldköveknek 1991-et (Ukrajna függetlenedése), a 2004-es és 2014-es forradalmakat, valamint a 2022-es inváziót tekinti, amely végső soron ahhoz is hozzájárult, hogy Ukrajnát egy nagy európai államként ismerje el a nemzetközi közösség,
• a 2022 utáni időszak egy új történelmi korszakként értelmezi, szerinte az invázió kezdetével lezárult a „fal utáni korszak”, vagyis a berlini fal leomlását és a hidegháború végét követő korszak. A történelemben és a politikában pedig, akárcsak egy házasságban, mindig sokkal fontosabb a kezdet, mint a vég, így a következő időszak meghatározó lesz  – vélekedett,
• „És az ilyen időszakokra jellemző, hogy az alternatívák széles skálája áll rendelkezésre. Normálisabb, rendezettebb időkben – amikor például minden a hidegháborús rendbe, a Versailles-i békeszerződés rendjébe, a Vesztfáliai békeszerződés rendjébe vagy a Bécsi szerződés rendjébe rendeződött – a lehetőségek sokkal kisebbek. De itt az alternatívák nagyok, ezért olyan fontos, hogy mi Nyugaton és Európa többi részén tisztán lássuk, hogy saját érdekünkben azt kell akarnunk, hogy Ukrajna nyerjen. Aztán gondolkodjunk el azon, hogyan tudnánk ténylegesen segíteni Ukrajnát a győzelemben” – összegezte álláspontját. 

Timothy Garton Ash egyébiránt több alkalommal is kifejtette már véleményét a magyar kormányfőről (a miniszterelnök egy alkalommal reagált is a kritikájára).

(Borítókép: Timothy Garton Ash és Orbán Viktor. Fotó: Arno Burgi / Picture alliance / Getty Images, Tövissi Bence / Index)