Egyre nagyobb a gázai közvélemény ellenérzése a Hamásszal szemben, a gázai háború aláássa a terrorszervezet támogatottságát.
A videót − amely a gázai háború előtt elképzelhetetlen volt − egy kórház előtt vették fel, amelyet több száz palesztin sérült árasztott el a múlt hónapban a Gáza központjában lévő túszok kiszabadítására indított izraeli hadművelet után − írja riportjában a BBC.
A videón szereplő férfi magán kívül van, véres arcáról a gyötrelem maszkja sugárzik.
Akadémiai orvos vagyok, jó életem volt, de mocskos vezetésünk van. Hozzászoktak a vérontáshoz. Isten átkozza meg őket! Ők a söpredék!
− mondja, majd másodpercekkel a videó vége előtt a tömeghez fordul.
Közületek való vagyok, de gyáva nép vagytok. Elkerülhettük volna ezt a támadást!
− közli.
A videó vírusként terjedt el. És nem ez az egyetlen. A Hamászt egyre több nyílt kritika éri Gázában, mind az utcán, mind az interneten.
Néhányan nyilvánosan bírálták a Hamászt, amiért a túszokat egy forgalmas piactér közelében lévő lakásokban rejtette el, vagy amiért rakétákat lőtt ki civil területekről. A lakosok a BBC-nek elmondták, hogy a piacokon mostanában gyakoriak a Hamász vezetése elleni szitkozódások, és hogy egyes szamárhajcsárok még a Hamász gázai vezetőjéről − Jahja Szinvarról − is elnevezték állataikat.
Az emberek olyanokat mondanak, hogy a Hamász elpusztított minket, de még Istent is hívják, hogy vegye el az életüket. Azt kérdezik, hogy mire voltak jók az október 7-i támadások − egyesek azt mondják, hogy ez egy ajándék volt Izraelnek
− mondta egy férfi a médiumnak.
Egyesek még azért is sürgetik vezetőiket, hogy állapodjanak meg tűzszünetben Izraellel. Gázában még mindig vannak, akik rendkívül hűségesek a Hamászhoz, és az elnyomás és ellenőrzés évei után nehéz megmondani, hogy a csoport milyen ütemben veszíti el a támogatottságát, vagy hogy a meglévő ellenzékiek mennyire érzik úgy, hogy szabadabban ki tudják mondani a véleményüket.
De még a csoport fizetési listáján lévők közül is vannak, akik ingadoznak. A Hamász egyik magas rangú kormányalkalmazottja a BBC-nek azt mondta, hogy a terrortámadás egy „őrült, kiszámíthatatlan ugrás volt az ismeretlenbe”.
A Hamász-kormánynál végzett munkámból tudom, hogy katonailag jól felkészült a támadásra, de elhanyagolta a hazai frontot. Nem építettek biztonságos menedékhelyeket az embereknek, nem tartalékoltak elegendő élelmiszert, üzemanyagot és orvosi ellátmányt. Ha a családom és én túléljük ezt a háborút, az első adandó alkalommal elhagyom Gázát
− mondta a névtelenül nyilatkozó forrás.
A Hamász ellenzéke már jóval a háború előtt is létezett, bár a megtorlástól való félelem miatt ez nagyrészt rejtve maradt. A legutóbbi palesztin választásokon, 2006-ban a pártlistás szavazáson a gázaiak a terület 24 képviselői helyéből 15-ben a Hamászra szavaztak − a többi kilenc körzetben a szavazók más pártot választottak.
Egy évvel később a Hamász erőszakkal kiűzte a Palesztin Hatóság erőit Gázából, ami keserű szakítást okozott a rivális Fatah mozgalommal, és átvette az egész Gázai övezet irányítását.
Ameen Abed, egy politikai aktivista elmondta, hogy a háború előtt többször letartóztatták, mert a Hamász ellen szólalt fel, de kilenc hónappal később már egyre gyakoribb a másként gondolkodás.
Gázában a legtöbb ember kritizálja azt, amit a Hamász tett. Látják, hogy a gyerekek sátrakban élnek, és a vezetőik sértegetése mindennapossá vált. De nagy támogatottsága van azok körében, akik a gázai határon kívül vannak, akik légkondicionálók alatt ülnek kényelmes otthonaikban, akik nem vesztették el gyermeküket, otthonukat, jövőjüket, lábukat
− mondta.
A kétségbeesés és a háború erodálja a társadalmi struktúrákat Gázában, és a Hamász kontrollja már nem olyan, mint amilyen volt. Gáza lakosságának négyötödét kitelepítették, gyakran ideiglenes szállások között ingáznak.
A törvény és a rend pedig helyenként összeomlott, részben Izrael politikájának eredményeként, amely a gázai biztonsági erőket veszi célba − nemcsak a Hamász hivatalos belső biztonsági szolgálatát, hanem az utcai bűnözésért felelős közösségi rendőrséget is.
Az ellenőrzés megszűntével a bűnbandák felvirágoztak, fosztogatva a városrészeket és a segélykonvojokat; és megjelentek a magán biztonsági cégek, amelyek közül néhányat befolyásos helyi családok irányítanak. Egy Gázában működő segélyszervezet egyik munkatársa „az utcákon uralkodó totális káoszról” és „anarchikus állapotról” számolt be, mondván, hogy a polgári rend teljesen összeomlott.
Izrael miniszterelnöke többször megfogadta, hogy addig folytatja a háborút, amíg a Hamász katonai és kormányzati képességeit meg nem semmisítik.
Egyes segélyszervezetek azonban − Gáza északi és déli területein egyaránt − arról is beszámoltak, hogy a Hamász helyi tisztviselői rendszeresen ellenőrzik tevékenységüket, és gyakran keringenek olyan videók, amelyeken a Hamász nem hivatalos biztonsági erői lövöldöznek és verik azokat, akiket fosztogatáson kapnak.
Egy jól értesült forrás azt mondta a BBC-nek, hogy a Hamász több tucat embert ölt meg más helyi csoportokkal való véres leszámolásokban, miután az izraeli csapatok kivonultak az egyik területről.
A gázai vezetők bírálatától való félelem talán csökkent, de nem szűnt meg, így az egyéni tanúvallomásokon túl továbbra is nehéz pontosan felmérni, hogy a csoport támogatottsága mennyire változik.
Néhányan, mint például a 26 éves Dzsihád Talab, még mindig határozottan támogatják a Hamászt. A Gáza város Zeitoun negyedéből feleségével, lányával és édesanyjával együtt kitelepített, és most Deir al Balahban menedéket kereső férfi azt mondta, hogy a csoport nem felelős a szenvedéseikért.
Támogatnunk kell [a Hamászt], mert ők azok, aki a helyszínen dolgoznak, akik értenek a harchoz − nem te vagy én. Az üres vádaskodások csak Izraelt szolgálják. Az utolsó leheletünkig támogatni fogjuk a szervezetet
− mondta.
Egy ciszjordániai székhelyű agytröszt, a Palesztin Politikai és Felméréskutató Központ által rendszeresen végzett felmérés szerint a gázaiak többsége még mindig Izraelt és szövetségeseit okolja a háborúért, nem pedig a Hamászt.
A legutóbbi, júniusi felmérés szerint a gázai válaszadók majdnem kétharmada elégedett a Hamásszal − ez 12 százalékpontos emelkedés decemberhez képest −, és azt sugallja, hogy a megkérdezettek alig több mint fele – bármely más lehetőséggel szemben – Gáza vezetőjeként továbbra is a Hamászt részesítené előnyben a háború befejezése után. Ezek az eredmények eltérnek a BBC-nek adott egyéb beszámolóktól − többek között egy magas rangú Hamász-tisztviselőtől, aki bizalmasan elismerte, hogy a háború következtében veszítettek támogatottságukból.
A Gáza körüli médiablokád résein keresztül bepillantva soha nem lehet teljes képet adni a helyzetről. A nemzetközi újságíróknak Izrael és Egyiptom megtiltotta, hogy első kézből tudósítsanak az ottani helyzetről.
Az viszont világos, hogy a Hamásznak továbbra is nagyon fontos a közvélemény alakulása.
Meglepően hasonló üzenetek jelennek meg rendszeresen egyes közösségi médiafelületeken, hogy igazolják a fellépését, gyakran nyilvánvalóan válaszul az otthoni kritikákra.
Egy, a Hamászt jól ismerő forrás a BBC-nek elmondta, hogy
létezik egy szervezett nemzetközi hálózat, amely koordinálja a csoport közösségi médiában megjelenő üzeneteit.
Miután október 7-én izraeli családok nyilvánosságra hoztak egy videót, amely azt a pillanatot mutatja, amikor a Hamász egységei női katonákat rabolnak el, egyesek Gázában megkérdőjelezték, hogy a nők elleni háborús támadás összhangban van-e az iszlám tanítással.
Válaszul több Hamász-párti közösségimédia-fiók hasonló üzeneteket tett közzé, amelyekben kitartottak amellett, hogy a katonák − férfiak és nők egyaránt − indokolt katonai célpontok, és azt állították, hogy az egység hat évvel ezelőtt részt vett a gázai demonstrációkon tüntetők lelövésében.
A Hamásszal szembeni kritika egyre élesebb, és a Hamász gázai uralmával kapcsolatos, régóta eltemetett megosztottság egyre nyilvánvalóbbá válik.
Az Izrael és a Hamász közötti harc okozta pusztításból
egy új háború bontakozik ki: a közvélemény ellenőrzéséért folytatott harc a Gázai övezetben.
(Borítókép: Palesztin mentők azon dolgoznak, hogy kimenekítsék a sérülteket egy lakóházból, amelyet izraeli csapások értek Gáza városban 2024. július 4-én. Fotó: Mahmoud Issa / Reuters)